Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1863-05-28 / 21. szám
Pest, május 27-én 1863. a Vasárnapi Újság Egész évre (január—december) . . . Előfizetési föltételek 1863-ik évre, és Politikai Újdonságok együtt, poétán küldve vagy Buda-Pesten házhoz hordva : ................................10 ft. Fél évre (január—junius).................................... . Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre (január—december)......................................................6 ft. Fél évre (január—június) ..............................................................3 ft. Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre (január—december)................................. Fél évre (január—június).......................................... 6 ft 6 ft. 3 ft. 1 franczia és az angol közvélemény a lengyel kérdésben. A hét folytán semmi jelből sem lehetett észrevenni, mintha a diplomatia, a lengyel ügyben valamely haladást tett volna. Ennek okát leginkább abban kell keresni, hogy a franczia kormány e pillanatban, kiválólag, a máj, 31-re kitűzött átalános követválasztások ügyével van elfoglalva. A pártok nagyon készülnek e napra, s Napóleon császár fél, nehogy a déli és nyugati tartományok sok legitimista követet küldjenek a törvényhozótestbe, s ezáltal az olasz ügy lassú, de rendszeres kifejlődése megakadályoztassék. Egy bécsi kőnyomatú lap, mely keletkezése óta félhivatalos közlemények terjesztésére szokott használtatni, a minap azt írá, hogy Francziaország erélyét a lengyel ügyben, különösen a mexikói háború eseményei zsibbasztják. E lap szerint Francziaország katonai jó híre és neve függ attól, hogy Mexikóban gyorsan, és győzedelmesen fejezze be azt, amihez kezdett. A bécsi „Presse“ azonban azt hiszi, hogy igen veszélyes hiba volna arra számítani, hogy Francziaországot az igen másodrendű mexikói ügy, képes lehetne Európát illető terveiben hátráltatni. Ha Napóleon császár 50,000 embert is kényszerülne a ma távol fekvő tartományokba küldeni, mégis feleslegesen maradna ereje, hogy azt Európában, a lengyel kérdés eldöntésére használhassa. Ami a franczia követválasztásokat illeti, Napóleon semmit sem félhet a pártok mozgalmaitól, mihelyt kinyilatkoztatta, hogy Lengyelország javára komolyan szándékozik föllépni. A lengyelek támogatására megkezdett háború Francziaországban sokkal népszerűbb volna, mint annak idejében az olasz hadjárat volt , mert Olaszország csak a franczia szabadelvűek között bír pártolókat, míg Lengyelország mellett a csekély jelentőségű önző orleánistákon kívül, minden párt föllelkesedik. Ezért történt, hogy amidőn az orleanisták, vagyis az elűzött Lajos Fülöp király halva maradt barátai, a párt fejét Thiers urat, Párisban, vagy Valenciennes-ban képviselővé akarták kijelölni, a kormány minden eszközt elővett ezen terv megbuktatására. Persigny, a belügyminiszter, nyílt levelet intézett a megye főispánjához, melyben Thierst úgy rajzolja, mint képviselőjét azon kormányrendszernek, melyet Francziaország 1848-ban febr. 24-kén elítélt. Mexikó miatt Napóleon császárnak semmi busulása sincs. Ha könnyen győz, csak hadárait szaporította, ha pedig látja, hogy a tömérdek nehézséggel járó vállalat lassan halad előre, s nagy áldozatokba kerül, minden perczben egyezséget köthet a mexikóiakkal, vagy valamely ürügy alatt haza hívja hadsergét, s akkor a netán ott szenvedett vesztességet annál inkább igyekezni fog Európában valamely fényes hadi tettel helyreütni. Ellenben tökéletesen igaz, hogy Napóleon császár semmit sem tehet Lengyelország javára, hacsak a háború megkezdésébe Anglia is bele nem egyezik. Anglia nagyon gyanús szemmel szokta a franczia ilynemű vállalatokat tekinteni; fél, hogy győzelem esetére, Francziaország az „európai szabadelvű és nemzetiségi ügynek tett szolgálatáért“ valamely kárpótlást, például Belgiumot követelné , azonban e pillanatban Angliában a közvélemény határozottan Lengyelország mellett tanúskodik, s Palmerston lord többé már nem beszél a „feltétlen béke“ föntartásának szükségéről. Az angol közvélemény megismertetésére, igen fényes világot vet Palmerston lordnak azon válasza, melyet a londoni különféle mesteremberek deputatiójának a lengyel ügyben adott. A londoni czéhek ugyanis felírást intéztek a minisztériumhoz, a lengyelek javára, kérvén a kormányt, hogy ezen elnyomott nemzetet, ha kell, fegyveres erővel is segítse a felszabadulás harczában. A felirat átnyújtatván, a deputatio tagjai, egyenkint szóval is előadák kérelmük tárgyát. Szerintük Anglia iparosai készek minden nélkülözést szenvedni, készek újabb terheket és adókat viselni, csakhogy Lengyelország felszabadíttassék. Egy asztalos azt mondta : Anglia ragadjon azonnal fegyvert, s mentse meg Lengyelországot az oroszok körme közöl.Egy csizmadia emlékezteti Palmerston lordot, hogy Anglia a volt nápolyi kormánynyal megszakíta a barátságot, amidőn tapasztalta, hogy ott a néppel barbár módra bánnak; történjék az most így az oroszokkal is, akik ördögileg kínozzák a lengyeleket : vissza kell hívni a követet Szentpétervárról, s helyébe a hajóhadat küldeni az oroszok megfékezésére. Még hárman szóltak, egy kömives, egy szabó s egy kötélgyártó : ezek egyhangúlag követelték, hogy Oroszországnak rögtön hadszentessék. Palmerston lord a nem igen parlamentáris kifejezések között tartott beszédeket végig hallgatván így nyilatkozott : „Nagy örömmel hallottam London összes czéheinek kivonatát, s mondhatom, kifejezett érzelmeik csak az iparos osztály bölcseségéről és mély politikai belátásáról tesznek bizonyságot. „Anglia minden elnyomott népnek anynyira barátja, hogy ez már közmondássá vált. De egy nemzet sem szenvedett annyit mint a lengyel. 1815-ben az akkori orosz czár adott ugyan valami consitutiót, de ez csakhamar megint eltöröltetett. Oroszország soha sem tarta meg kötelezettségét, és ma sem tartja meg. Egészen osztom önök véleményét, azonban, ami a béke vagy háború kérdését illeti, ezt előbb meg kell fontolni, s Önök megengedik nekem, hogy mielőtt kérdésükre felelnék, előbb egy kissé tanácskozhassam minisztertársaimmal.“ A lengyel fegyveres fölkelés szervezete. A nemzeti kormány utasítását, melyet a fegyveres fölkelőknek kiadott, nem tartjuk fölöslegesnek közleni. Ez utasítás kivonatilag így hangzik : A nemzeti kormány minden tartomány számára vezért nevez ki; ez választja a századvezetőket, ezekkel egyetértve egy-egy főhadnagyot és két hadnagyot minden századhoz ; az altiszteket a századosok nevezik ki. Minden 50,000 főnyi területen egy század alakul 100—120 emberrel, 11 altiszttel, s egy őrmesterrel. Minden gyalog századnál 10 — 12 ló, minden lovas századnál 6—20 vadász legyen. A századok kerületek szerint számoztatnak. Minden fölkelő számot kap és harczi nevet, melyen beírják és megszólítják. Az emberek megválogatására különös gond fordítandó, mert nem a szám határoz, hanem a harczképesség s a nemzet virága mellé nem állítható salakja. A tidősök terén ismertek legyenek .