Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-19 / 46. szám

Elfiíi­d­ási föltételek iSfi.i-dik évre • IHF Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. novem . .... .. .. * , bér 1-től kezdve : Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 kiba; a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. Fél évre 1 ft. háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk szá- Cs­opán Vasárnapi Újság : Egész évre 10 ft. Fél évre 3 ft — Csupán Politikai mára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában­ : Hausen­stein és Vogler. —­ M. Frankfurt­­f1.­. - -p . r bau: Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben: Oppelik Alajos, — és Pesten : a kér-Újdonságok . Egész évre ott. bel evre o It. : tész-gazdászati ügynökség is, József tér 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden ig­tatás után 30 ujkr. Ki megy a kongresszusba, ki nem? A világ ügyei fölött ítélendő kongresz­­szus ki van hirdetve, össze van hiva , de ki megy bele, ki nem? az a kérdés. A meghívott országok névsora követ­kező : Anglia, Ausztria, Oroszország, a Né­met szövetség, Poroszország, Bajorország, Hannover, Wü­rtemberg, Szászország, Olasz­ország, a pápa, Spanyolország, Törökország, Belgium, Dánia, Svédország, Hollandia, Portugália, Görögország és Svejcz. Szóval, minden európai független hatalom. A félfüg­getlen államok, mint Szerbia, a Dunafejede­­lemségek és Montenegró kihagyattak. Az összehívottak teljes névsora bizo­nyítja, hogy Napóleon császár tervezete sze­rint ezen kongresszus Európa összes,úgyne­vezett égető, lappangó, elsimított, elnyo­mott, megtagadott, vagy nyilvánlevő kérdé­seit tanácskozás alá vette volna. Azonban mint eddig mutatkozik, ezen minden baj megorvoslására c­élzó kongresszusból egy­­á­ltalában semmi sem lesz. Hogy ily kongresszus megalakulhasson, mindenekelőtt szükséges, hogy Anglia, Ausz­tria, Oroszország és Poroszország megjelen­jenek. E hatalmak azonban eddig legkisebb jellel sem árulák el, hogy kedvük volna oly tanácskozmányba lépni, melynek illetősége alá tartozik, Európa térképét újra alkotni, egyik tartományt a másikhoz adni, cserélni, kárpótolni, vagy valakit kárpótlás nélkül egyik tartományától megfosztani. Vegyük sorba a hatalmakat. Anglia, sziget lévén, nincs közvetlenül érdekelve a szárazföld újra felosztása kér­désében. Tudja, hogy semmit sem veszthet, de semmit sem nyerhet, ellenben nem örö­mest nézi, ha Francziaország területben gyarapodik. Más tekintetben ha Európában valami változik, sokat szokott lármázni, tűzbe jön, kiáltoz, végre azonban hagyja a dolgokat menni, természetes folyásuk sze­rint. Az 1859-ik év elején, zajosan protestált ugyan a béke megtörése ellen, s utoljára mégis épen Anglia busult legjobban, hogy Ausztriától, egy füst alatt Velenczét is el nem vették. A­mi a jelen alkalmat illeti, Anglia épen nem tartja sietősnek, csak felelni is a Kongresszusba meghívó császári levélre. A­­ múlt héten már három miniszteri tanács tar­ j­tatott s a határozat az, hogy Napóleon csá­­j­szart fel kell szólítani, hogy mielőtt a kon­­­­gresszus összeülhetne, készítsen a franczia kormány teljes programmot, azaz oly javas­latot, melyet az európai kérdések megoldá­sára legczélszerű­bbnek vél, s aztán e javas­lat szétküldetvén, majd akkor lesz alkalom afölött ítélni, lehet-e ily alapokon a tanács­kozás eredményét várni vagy nem? — E ha­tározatot bátran a kongresszus egyenes visszautasításának lehet neveznünk. E tekin­tetben az angol kormány egyszersmind a nemzet közvéleményével is találkozik. A szabad, független, s az igazságot mindig leplezetlenül kimondani képes sajtó, majd­nem kivétel nélkül helyben hagyja a kor­mány határozatát. A vén „Times“ szokott phlegmájával kérdi: „Minő szerepünk lenne ott ? Világos, hogy nincs helyünk azon gyülekezetben. A háború, vagy a kényszerített béke dicsősége, az eszme kezdeményezése, a vendégszeretet természetes gravitátiójánál fogva, Franczia­ország részére hajlik. Nem irigylenék ezen előnyt, ha tudnók,­­ mily rész marad szá­munkra a szereplésben? Talán megeléged­nénk valami másod-harmadrangú szereppel, de épen semmit sem hagytak számunkra.“ Egy más angol lap, a „Daily News“ így nyilatkozik : „Habár komoly ellenvetéseket is lehet tenni a franczia javaslatra, mégis megér­­érdemli, hogy fontolóra vegyük, vájjon némi módosítások mellett nem lehet-e azt kiinduló pontul venni. Anglia nem vegyülhet politi­kai kalandokba. Ismernünk kell a tanácsko­zás alá kerülendő tárgyak határait. Franczia­­országnak könnyen lehet ígérni, hogy mérsé­kelt lesz, mert sokat nyerhet a kongresszus­ban, de tőle semmit sem lehet követelni. A nehézségek más államok részéről merülnek fel. A kongresszus nem bírhat illetőséggel, valamely állam fölött szó­többséggel rendel­kezni. Ha tehát ily szándékok léteznek, ne­künk vissza kell vonulni. Előbb a császár határozottabb programmot terjeszszen elő, melyben a nemzetközi jogok tiszteletben le­gyenek tartva. Anglia határozata, a császár ezen válaszától függ.“ — Poroszország, hasonló értelemben nyilatkozott. Felelete szintén kitérő : csak­nem oly szavakba van öltöztetve, mint azon tagadó válasz, melyet a porosz király augusztusban, a frankfurti fejedelmi gyű­lés meghivó levelére küldött. Tudniillik : ily kongresszus addig, míg az egyes tárgyak fö­lött diplomatiai után az egyezség létre nem jött , egyátalában nem vezethet czélhoz.­­ Ami Ausztriát illeti : Rechberg gróf külügyminiszter a pénzügyi bizottmányban, alkalmilag már hivatalos kijelentést ten, mely így hangzik : Ausztria elvileg nem el­lenzi a kongresszust, azonban mielőtt ez össze­ülne, sok előleg­es kérdés fölött az egyezségnek létre kell jöni. Mint látszik, ezen válasz sem különbözik, a két előbbemtől. Mielőtt tovább mennénk, említenünk kell, hogy a bécsi lapok (kissé meg vannak a jám­borok ijedve) egész hét folytán azzal állták a közönséget, hogy Ausztria, Anglia és Po­roszország a kongresszus kérdésében közö­sen tanácskoznak, s ugyanazonos jegyzékben küldik meg a választ. Ezen állításra Berlin­ből és Londonból már megérkezett a c­áfo­­lat. Az angol különösen nem szereti, ha va­laki nagyon kapaszkodik a kabátja szélébe. Ez okból a félhivatalos „Observer“ no­vember 15-ei számában meghazudtolja az Anglia, Ausztria és Poroszország egyetértő eljárására vonatkozó bécsi távsürgönyt, s kijelenti, hogy Anglia eddigelé a kongresz­­szusi javaslatot Ausztriával és Poroszország­gal sem el nem fogadta, sem vissza nem utasította. A porosz c­áfolat, kissé több szóval jár, de az értelmes olvasó könnyen kibetűzheti annak rejtett és nem rejtett czélzatait : „Poroszország más kormányokkal való minden előleges tárgyalás nélkül, egyelőre oly viszontnyilatkozatot küldött Párisba, hogy a fejedelmek közvetlen tanácskozása, a­nélkül, hogy szorgos bírálat és munkálatok által előkészíttetnék, nem alkalmas mód ne­hézségek elhárítására. Egyetértés a kon­gresszus modalitásaira nézve Ausztria, Po­rosz- és Angolország közt nem jött létre, s nem is kísértetett meg; e szerint azonos vá­lasz tartalmára vonatkozó egyetértés sem. E tekintetben még csak indítványt sem tett a szóban levő hatalmak egyike is a másik kettőnek. A király egyelőre személyesen kö­zölte Talleyranddal a porosz nézeteket.“ — A­mi Oroszországot illeti, a tudósítá­sok ellenkezőleg hangzanak. A czár nov. 15-én volt Szent-Pétervárra visszaérkezendő. Egy részről állítják, hogy Sándor czár a kongresszust illetőleg egészen Napóleon császárral tart, s hogy Konstantin nagyher­­czeg Bécsbe érkezvén, csak addig vesz Ba­­denben szállást, mig udvara a kongresszusul mellett hivatalosan is nyilatkozott, i­ángjáigy

Next