Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-03 / 1. szám

54360 mr Előfizetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Eél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. SßT Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve: Egy, négyszer hasábzott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál lOkrs&j háromszor- vagy többszöri igtatásnal csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonáhan : Ifaasenstein és Vogler. — M.-Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése; Becsben : Oppelik Alajos, — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Az 1806-diki nagy munka. I860 óta egész sorát hallottuk az úgy­nevezett „kiegyezkedési terveknek“. De volt e csak egy is közírók, mely mind a két félt csak távolról is kielégítette volna? A mi Pesten kedves volt, az: Bécsben félrevetet­ték, s a mi a németnek tét szett, attól a ma­gyar visszaborzadt. Az újabb kor története nem mutat fel egy második kérdést, melynek megoldása oly nehéz volna, mint azon viszály, mely az ősi intézményeihez ragaszkodó Magyaror­szág s a „birodalmi egységre“ törekvő Ausz­tria között évek óta folyik. Az absolutismus elhallgatta a vitákat, de miután az absolut kormányzási rendszer maga is lehetlenné vált s helyébe a nép akaratának törvénye lépett: kiderült, hogy a felek között a nézet- különbség nagyobb mint valaha volt, min­denki körömszakadtig megmarad vett állása mellett s mindketten a dolgot egyaránt élet­kérdésnek tekintik, melynek eldölésétöl a jövő sorsa függ. Miben áll ezen alkotmány-viszály? íme nagy Németországból mintegy öt—hat mil­lió német kiszakadt és szerencsés csaták, házasságok, kedvező diplomatiai összekötte­tések folytán Bécs városában hatalmas kö­zépponti kormány alakult. Ez a nehány millió német olyan centralisált és egyöntetű birodalmat akarna szervezni, a minő a tö­mör nemzetiséggel biró Anglia, Francziaor- szág, Olaszország és Spanyolország, a hol ha léteznek is politikai pártok, de a főkér­désre nézve, hogy mit kell érteni Anglia, Francziaország, Olaszország és a többi alatt? mindnyájan egy szivvel, egy lélekkel meg­egyeznek. Nem igy van ez nálunk, a hol ezen szó „osztrák“ semmi nemzetiséget sem jelent, a hol olasz, német, szláv, magyar, román né­pek vegyülete alkotja a tömeget. E mellett maga az összealakulás is különböző utakon módokon ment végbe. Galicziát Lengyelor­szág felosztásakor fegyverrel szerezték meg. Velenczét Ausztria és Francziaország között aláirt békekötés erejénél fogva foglalták el, a nélkül, hogy a velenczeieket meghall­gatták volna. Magyarország úgy jutott be ezen szövetkezésbe, hogy a felséges Ausz­triai házat fogadta el uralkodóul, azon föltétel mellett, hogy az ország alkotmánya, szabad­sága és önállósága föntartassék s Magyar­ország semmi más népnek alávetve ne legyen. Ezen világos szerződés ellenére tapasz­talnunk kellett, hogy egész sora következett be a legszomorubb tényeknek. Mindenkinek fris emlékezetében áll, minő világot kellett átélnünk egész 1860-ig. Magyarországból „Kronland“ név alatt egyszerűen ausztriai tartományt csináltak, épen olyat, mint az Ob der Ens, vagy az Unter der Ens herczegség; a német nyelvet a kormányzás minden ágába erőszakos hatalomszóval bevitték, Bécset birodalmi fővárosnak nevezték ki, a hon­nan minden tartományt korlátlan hatalom­mal igazgattak. Pest, Prága, Velencze, Mi­lano mint vidéki városok nyomoru kissze- riiségre kárhoztattak. 1860-ban látszólagos fordulat történt. Visszaállították Magyar- ország alkotmányát, de oly szűk korlátok között, hogy azon alkotmány-darabkáknak a szó teljes értelmében semmi de épen semmi becse sem volt: bebizonyította azt az 1861-ik év, a midőn az ország és nép képviselői, daczára, hogy egyhangúlag fejezték ki a második feliratban követeléseiket, mégis nem hogy meghallgatásban részesültek volna, hanem inkább az országgyűlés szét- oszlattatván, hazánk ismét az ostromállapot igája alá vettetett. Következett a legvastagabb „fictiók“ kora. Azaz: Schmerling ur valami alkot­mány-formát gyártott, játszotta Bécsben a parlamentárosdit, melléje állottak Bach be- amterjei, a tudatlan ruthenek, s a 10 forint napidijra áhítozó, erdélyi román hivatalno­kok, s csaptak lármát Európában, kiáltván, hogy Ausztria majdnem oly szabad és al­kotmányos birodalom, mint akár maga Ó-Angl ia. Ezalatt Velenczében teljes erő­vel működött a Bach-féle bureaukratia. Csehországra olyan választási törvényt ok- troyáltak, mely azon ország közvéleményét ferdén tükrözé vissza. Erdélyben az ismert szebeni botrányt játszották le, Horvátor­szágban nem tartottak országgyűlést, és Zichy Hermann gróf, nagyokat ivott azon remény fejében, hogy Magyarországot a „provisorium“ ostorával bekergeti a Reichs- rathba. Mindezeknek ma már csak emlékét lát­juk. De hátra van a roppant kérdés: mint intézzük el dolgainkat, ha már Ö Felsége kezdeményezése folytán a kérdés elintézése a népek kpfcö.tti szabad kiegyezkedés utjá bocsáttatott ? addig azonban mig e kiegyez­kedés létre nem jő, az absolut kormányzási modor folyamatban van,sa mi minket illet, a mostani s az 18 60-ki időszak előtt csak azt a különbséget látjuk, hogy sok fontos főhe­lyen derék és népszerű embereket látunk, a vidéken pedig a német beamterségeket, ma­gyarországi születésű hivatalnokok foglal­ták el. De a „hivatalnokok“ még nem „tiszt­viselők“, ezen díszes elnevezés csak a tör­vénynek szabadon választott végrehajtóit illeti meg. A mi a többit illeti, a katonai ujonczok kiállítása, az adó mennyiségének meghatározása és kivetése mindazon módon történik, a mint 1860 előtt gyakorlatban volt. Az októberi diplomának eddig csak azt a következését láttuk, hogy ha Zichy gróf idejében az országra valami terhest, súlyost és kellemetlent kellett parancsolni, bizony ránk oktroyálták azt: ellenben ha valami korszerű javítás forgott szóban, akár az anyagi, akár a szellemi téren, akkor a neve­zett kanczellár urat rettenetesen megszál­lotta a konstituczionális érzelem s azt mondta: sajnálom,de ilyesmit csak oktroyá- lás utján lehetne létrehozni, erre pedig az országgyűlés beleegyezése nélkül nem va­gyok felhatalmazva! Ily viszonyok között méltán kérdhetjük: létezik-e oly lángeszű ember, a ki ennyi bo­nyodalmat szétfejteni s újabb szilárd alapo­kat lerakni képes legyen? Azt mondják, Deák Ferencznek volna valami ilyesforma terve. Legújabban jan. 1-jén, a midőn a Pes­ten időző követek öt újévre felköszöntötték volna, ennyit mondott programmjából: Bi­zonyos, hogy áldozatokat kell hoznunk, de annyira nem mehetünk, hogy Magyarország függetlenségét és becsületét feladjuk. Bécsben a centralisták első és utolsó regulája : „birodalmi egység“ minden áron, vagyis, hogy Ausztria többé nem szerződé­sileg összeállóit autonom elemekből, hanem mint egységes birodalom, csupán alárendelt egyszerű tartományokból álljon. Ily elv mellett hazánk ősi különállásának utolsó támaszpontja leromlanék. Ellenben ha visz- szatérünk a tisztán történelmi térre, azaz, úgy állítjuk fel hazánkat, a mint apáinktól örökségben nyertük, akkor elébb szét kell hordanunk azon mesterségesen épült műnek minden kövét, mely leigáztatásunkra horda- tott össze, s helyébe fundamentomostul újat xnaoelni, még pedig olyat, mely legalább ra Pest: január 3-án 1866. ■ r 1-sö szán^Tízeiiketíedikévfolyaíj)^ /ír //

Next

/
Thumbnails
Contents