Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-08-01 / 31. szám
A nikolsburgi béke-előzmények. Nikolsburg kis város Morvaországban, az alsó-ausztriai herczegség határszéle mellett. Itt tartja főhadiszállását a porosz király, míg csapatai csaknem a Duna partjáig lenyomulnak. Nikolsburg, s benne Mensdorff gróf osztrák külügyminiszter kastélya, oly híressé vált, mint hét év előtt Villafranka volt, ahol szintén rögtönzött béke jött létre. A béke pontjai, első tekintetre, akkor is szelídeknek és mérsékletieknek látszottak, de a gyakorlat megmutatta, hogy ugyanazon béke folytán, mely Viktor Emánuel királynak csak Lombardiát adá át, később Velenczén s Róma vidékén kívül egész Olaszország egy szabadelvű és alkotmányos király alatt egyesülhetett. Bátran mondhatjuk, hogy épen ily következményei lesznek a nikolsburgi előleges békének, melynek folytán Poroszország a Majna folyóig ura lett nagy Németországnak. A béke-előzmények pontjai fölött jul. 26-kán Károlyi Alajos gróf és Bismark úr megegyezvén, az ausztriai császár Ő Felsége jul. 28-án az eléje terjesztett okmányt neve aláírásával megerősítette. A béke-okmány pontjai hivatalosan még nincsenek közzétéve, a bécsi, berlini és párisi félhivatalos lapok azonban körülbelül mindent elmondtak már, ami benne lehet, úgy hogy a hivatalos szövegből aligha fogunk már valami újat hallani. A félhivatalos közleményeket egy alább következő czikkben veszik olvasóink. Ausztria kilép a német szövetségből s többé semmi szava azon nagy, gazdag, művelt és hatalmas államszövetségben, melynek néhány nap előtt még első tagja volt s melynek gyűlésén, Frankfurtban, mindig az osztrák követ elnökölt. A bécsi félhivatalos lapok ma már arról okoskodnak, hogy Ausztriára nézve a német szövetségi tagság és elnökség inkább teher volt,, mint haszon. Korábban egészen másként beszéltek. Mai vigasztalódásuk hasonlít a mesebeli rókához, mely a szőlőt savanyúnak mondá, a midőn nem juthatott hozzá. E pillanatban tehát a német nemzet három külön állam lakója lesz. A túlnyomó nagy többség Poroszország zászlója alatt csoportosul össze. A herczegek és királyok jó részben visszanyerik ugyan uralkodói széküket, de a gyakorlatban legfölebb csak vicekirályok és helytartók lesznek. Az összes katonaság porosz főparancsnokság alá kerül s a külföld irányában is a porosz kormány követe képviseli őket. Katona és külföldi diplomatia nélkül azonban értelme sincs a királykodásnak, s nagyon valószínű, hogy időjártával egyik német fejedelem a másik után adja be majd a kulcsot. Mert furcsa az, ha még azon katonának is, aki a fejedelem palotájának kapuja előtt strázsál, a porosz hadügyminiszter parancsol. Még furcsább, ha háborús időben nem a helybeli király, hanem Poroszország uralkodója határozza el, hova, merre, ki mellett, ki ellen kell a csapatoknak harczolniok? A második csoportozat főhatalmassága a kis Bajorország lesz. A müncheni kormány épen ily felsőséget nyer Würtemberg, Baden és Hessen Darmstadt fölött.Ez azonban csak paródiája lesz a berlini centralisatiónak. E mellett igen gyanús a porosz külügyminiszter azon politikája, hogy a Bajorország suprematiája alá eső kisebb államokkal is, egyenként és külön akar szerződni, illetőleg békét kötni. Ezen politika már ma is érett gyümölcsöt kezd teremni, mert épen most bocsátotta el a badeni nagyherczeg minisztereit, kik Ausztriával tartottak, s helyökbe a porosz párt főnökeit nevezte ki. A berlini nép nincs megelégedve a békeelőzmények pontjaival; a hivatalos „Staatsanzeiger“ igen ügyesen tudja az elégedetleneket megvigasztalni. Azt írja nekik : „Az alkudozásoknak a déli német államokkal, az a czélja, hogy a porosz véren megszerzett északi unió egyelőre megerősödjék, s elérje ma a nemzet azt, amire apáink 1815-ben hiába törekedtek. A viszonyok rendezését azon államokkal (a déliekkel), kikkel most Poroszország harczban áll, minden veszedelem nélkül, a jövő időkre halaszthatjuk. Ez, nem félhivatalos, de a józan nép nyelvén annyit tesz: „Elégedjünk meg, hogy Ausztriát kivertük a Bundból, s Németországot a Majna folyóig hatalmunk alá hajtottuk. Most igy megerősödve bátran várhatjuk a jövőt, melyben Bajorország, Würtemberg stb. kénytelen lesz hatalmunk előtt meghódolni, úgy hogy a legmesszebb idők teendőjéül csak az osztrák-német tartományok dolga marad fönn.“ Németország harmadik csoportozatát Ausztria német tartományai képezik. Ezen tartományok azonban nagy Németország irányában egyszerűen csak „a szomszéd külföldinek fognak tekintetni. Csehország járt legjobban, melynek cseh származású lakosai úgy is folyvást protestáltak az ellen, hogy országuk a német Bund tagja lett. Ma már nincs többé Bund, és Csehország a mint egykor tudtán kivül, mint Pilátus jutott be a Bund credojába, úgy most közremunkálása nélkül menekszik meg onnan, ahol úgy sem volt kedve megmaradni. — Végül jegyezzük meg, hogy Poroszország azóta már Bajorországgal is fegyvernyugvást kötött, de fegyverszünetről, vagy épen a békeelőzmények létrejöttéről még nincs tudomásunk. Nagyon valószínű, hogy Poroszország mindenkép arra fog törekedni, hogy külön egyezkedései által minél inkább saját malmára hajtsa a vizet, s nyitva hagyja az utat, melyen kedvező alkalommal hatalmát délen is megalapíthassa. Azt mondják, a porosz király elhatározta, hogy a végleges béke megkötéséig nem fogja az osztrák területet elhagyni. — Ami Olaszországot illeti, az olasz hadsereg fővezére jul. 25-én nyolc napig tartó fegyvernyugvást kötött. Poroszország magára vállalta, hogy Olaszország Velencze megnyerése által teljesen kielégítve érezze magát, s lemondjon követeléseiről Dél-Tirol irányában. E pillanatig Ausztria és Olaszország között a békeelőzmények aláírva nincsenek, de egyelőre nem volt nem valószínű, hogy az ellenségeskedések aug. 2-ik napján túl ismét folytattassanak. — Távirati tudósítás. A rendesen jó forrásból értesülni szokott „Debatte“ jelenti, hogy Viktor Emánuel király nyilvánítá, hogy addig, míg Olaszország győzelmet nem mutathat fel, lékét nem köthet, s így megtörténhetik, hogy aug. 2-ka után Ausztria és Olaszország között újra foly a harcz. *Mi ez? — Napoleon császár akarja ezt titkon igy? És nem engedi a háborút bevégezni, mert még nem kapta meg a zsákmányt, melyre a jelen háború következtében biztosan számítania kellett? Pest, augusztus 1-jén 1866. 99" Előfizetési föltételek 1866-dik évre, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. -- Fél évre 10 ft. Csapán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csapán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak, a Vasárnapi Iíjság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve: Egy, négyszer halábozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Hausenstein és Vogler. — M.Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése; Bécsben. Oppelik Alajos, — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 nykr. A Lissa melletti tengeri csata. (Eredeti tudósítás egy szemtanútól.) Pola, julius 26-án. Távirati sürgöny s a hírlapok utján mindenesetre már tudósitást nyertek ön lapjának olvasói a Lissa sziget melletti tengeri csatáról, mely júl 20-án az osztrák és olasz hajóhad által küzdetett.