Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-01 / 31. szám

A nikolsburgi béke-előzmények. Nikolsburg kis város Morvaországban, az alsó-ausztriai herczegség határszéle mel­lett. Itt tartja főhadiszállását a porosz király, míg csapatai csaknem a Duna partjáig le­nyomulnak. Nikolsburg, s benne Mensdorff gróf osztrák külügyminiszter kastélya, oly hí­ressé vált, mint hét év előtt Villafranka volt, a­hol szintén rögtönzött béke jött létre. A béke pontjai, első tekintetre, akkor is szelídeknek és mérsékletieknek látszottak, de a gyakorlat megmutatta, hogy ugyan­azon béke folytán, mely Viktor Emánuel királynak csak Lombardiát adá át, később Velenczén s Róma vidékén kívül egész Olaszország egy szabadelvű és alkotmányos király alatt egyesülhetett. Bátran mondhatjuk, hogy épen ily kö­vetkezményei lesznek a nikolsburgi előleges békének, melynek folytán Poroszország a Majna folyóig ura lett nagy Németországnak. A béke-előzmények pontjai fölött jul. 26-kán Károlyi Alajos gróf és Bismark úr megegyezvén, az ausztriai császár Ő Felsége jul. 28-án az eléje terjesztett okmányt neve aláírásával megerősítette. A béke-okmány pontjai hivatalosan még nincsenek közzétéve, a bécsi, berlini és pá­risi félhivatalos lapok azonban körülbelül mindent elmondtak már, a­mi benne lehet, úgy hogy a hivatalos szövegből aligha fo­gunk már valami újat hallani. A félhivata­­­los közleményeket egy alább következő czikkben veszik olvasóink. Ausztria kilép a német szövetségből s többé semmi szava azon nagy, gazdag, mű­velt és hatalmas állam­szövetségben, mely­nek néhány nap előtt még első tagja volt s melynek gyűlésén, Frankfurtban, mindig az osztrák követ elnökölt. A bécsi félhivatalos lapok ma már arról okoskodnak, hogy Ausztriára nézve a német szövetségi tagság és elnökség inkább teher volt,, mint haszon. Korábban egészen más­ként beszéltek. Mai vigasztalódásuk hasonlít a mesebeli rókához, mely a szőlőt savanyú­nak mondá, a midőn nem juthatott hozzá. E pillanatban tehát a német nemzet há­rom külön állam lakója lesz. A túlnyomó nagy többség Poroszország zászlója alatt csoportosul össze. A herczegek és kirá­lyok jó részben visszanyerik ugyan ural­kodói széküket, de a gyakorlatban legfölebb csak vicekirályok és helytartók lesznek. Az összes katonaság porosz főparancsnokság alá kerül s a külföld irányában is a porosz kormány követe képviseli őket. Katona és külföldi diplomatia nélkül azonban értelme sincs a királykodásnak, s nagyon valószínű, hogy idő­jártával egyik német fejedelem a másik után adja be majd a kulcsot. Mert furcsa az, ha még azon katonának is, a­ki a fejedelem palotájának kapuja előtt strázsál, a porosz hadügyminiszter parancsol. Még furcsább, ha háborús időben nem a helybeli király, hanem Poroszország uralkodója ha­tározza el, hova, merre, ki mellett, ki ellen kell a csapatoknak harczolniok? A második csoportozat főhatalmassága a kis Bajorország lesz. A müncheni kormány épen ily felsőséget nyer Würtemberg, Baden és Hessen Darmstadt fölött.Ez azonban csak paródiája lesz a berlini centralisatiónak. E mellett igen gyanús a porosz külügyminisz­ter azon politikája, hogy a Bajorország su­­prematiája alá eső kisebb államokkal is, egyenként és külön akar szerződni, illetőleg békét kötni. Ezen politika már ma is érett gyümölcsöt kezd teremni, mert épen most bocsátotta el a badeni nagyherczeg minisz­tereit, kik Ausztriával tartottak, s helyökbe a porosz­ párt főnökeit nevezte ki. A berlini nép nincs megelégedve a béke­­előzmények pontjaival; a hivatalos „Staats­anzeiger“ igen ügyesen tudja az elégedetle­neket megvigasztalni. Azt írja nekik : „Az alkudozásoknak a déli német államokkal, az a czélja, hogy a porosz véren megszerzett északi unió egyelőre megerősödjék, s elérje ma a nemzet azt, a­mire apáink 1815-ben hiába törekedtek. A viszonyok rendezését azon államokkal (a déliekkel), kikkel most Poroszország harczban áll, minden vesze­delem nélkül, a jövő időkre halaszthatjuk. Ez, nem félhivatalos, de a józan nép nyelvén annyit tesz: „Elégedjünk meg, hogy Ausztriát kivertük a Bundból, s Németországot a Majna folyóig hatalmunk alá hajtottuk. Most igy megerősödve bátran várhatjuk a jövőt, melyben Bajorország, Würtemberg stb. kény­telen lesz hatalmunk előtt meghódolni, úgy hogy a legmesszebb idők teendőjéül csak az osztrák-német tartományok dolga marad fönn.“ Németország harmadik csoportozatát Ausztria német tartományai képezik. Ezen tartományok azonban nagy Németország irányában egyszerűen csak „a szomszéd kül­földinek fognak tekintetni. Csehország járt legjobban, melynek cseh származású lakosai úgy is folyvást protestáltak az el­len, hogy országuk a német Bund tagja lett. Ma már nincs többé Bund, és Csehország a mint egykor tudtán kivül, mint Pilátus ju­tott be a Bund credojába, úgy most közre­­munkálása nélkül menekszik meg onnan, a­hol úgy sem volt kedve megmaradni. — Végül jegyezzük meg, hogy Porosz­­ország azóta már Bajorországgal is fegyver­­nyugvást kötött, de fegyverszünetről, vagy épen a béke­előzmények létrejöttéről még nincs tudomásunk. Nagyon valószínű, hogy Poroszország mindenkép arra fog törekedni, hogy külön egyezkedései által minél inkább saját malmára hajtsa a vizet, s nyitva hagyja az utat, melyen kedvező alkalommal hatal­mát délen is megalapíthassa. Azt mondják, a porosz király elhatá­rozta, hogy a végleges béke megkötéséig nem fogja az osztrák területet elhagyni. — A­mi Olaszországot illeti, az olasz hadsereg fővezére jul. 25-én nyolc­ napig tartó fegyvernyugvást kötött. Poroszország magára vállalta, hogy Olaszország Velencze megnyerése által teljesen kielégítve érezze magát, s lemondjon követeléseiről Dél-Tirol irányában. E pillanatig Ausztria és Olasz­ország között a békeelőzmények aláírva nincsenek, de egyelőre nem volt nem való­színű, hogy az ellenségeskedések aug. 2-ik napján túl ismét folyta­ttassanak. — Távirati tudósítás. A rendesen jó for­rásból értesülni szokott „Debatte“ jelenti, hogy Viktor Emánuel király nyilvánítá, hogy addig, míg Olaszország győzelmet nem mutathat fel, lékét nem köthet, s így megtörténhetik, hogy aug. 2-ka után Ausztria és Olaszország között újra foly a harcz. *Mi ez? — Napoleon császár akarja ezt titkon igy? És nem engedi a háborút bevégezni, mert még nem kapta meg a zsákmányt, melyre a jelen háború következtében biztosan számítania kellett? Pest, augusztus 1-jén 1866. 99" Előfizetési föltételek 1866-dik évre, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. -- Fél évre 10 ft. Csapán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csapán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak, a Vasárnapi Iíjság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve: Egy, négyszer halábozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Hausenstein és Vogler. — M.­Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése; Bécsben. Oppelik Alajos, — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 nykr. A Lissa melletti tengeri csata. (Eredeti tudósítás egy szemtanútól.)­­ Pola, julius 26-án. Távirati sürgöny s a hírlapok utján minden­esetre már tudósitást nyertek ön lapjának olvasói a Lissa sziget melletti tengeri csatáról, mely júl 20-án az osztrák és olasz hajóhad által küzdetett.

Next