Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1867-10-09 / 41. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Ijság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. SW“ Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. 'tJBBS Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halábzott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 njkr. i rövid hetiszemle. Az országgyűlés megkezdte üléseit, eddigelé azonban komolyabb ügyekbe nem fogott. A miniszterelnök kijelentése szerint a jelen októberi ülésszak valószínűleg igen rövid lesz, s tárgyalásai főleg csak két elintézendő ügyre vonatkoznak. Napirenden lesz a bécsi quota-bizottmány javaslata, s a delegátusok megválasztása. Mondják, hogy a képviselőház nem is mutat hajlamot a készen fekvő egyéb rendszeres munkálatok tárgyalására, aminő volna az új perrendtartás, a nemzetiségi törvény, s a vallások teljes egyenjogúsítása. Ha azonban e tárgyak a jövő ülésszakra maradnak, kétségtelen, hogy az országgyűlésnek még ezen évben újra egybe kell jöni. Az adók, valamint az ország más jövedelmei, csak folyó év december 31-ig vannak megajánlva, tehát úgy az egyenes, mint a közvetett adók beszedhetésére a minisztériumnak az országgyűléstől új felhatalmazást kell kérnie. Továbbá elkerülhetlenül szükséges az országos költségvetésnek előterjesztése és megszavazása is. Mert mi magyarok nem akarunk reichsratholdit játszani, ahol rendesen az évnek oly késő hónapjában szavazták meg a budgetet, a midőn a pénz, a minisztériumtól javaslati tételek szerint már ki volt adva. Követelnünk kell tehát, hogy még az idén előre lássuk minő kiadásaink lesznek 1868-ban, s hogy minő jövedelmekkel rendelkezhetünk kiadásaink födezésére. Országgyűlésünk csöndes, s a régi többség híven támogatja a minisztériumot. Annál zajosabbak a megyék gyűlései, ahol a magyar ember hazafias hivatásának tartja, kedve szerint kibeszélni magát. Részünkről nem szoktunk a pártok apró házi versenygéseibe avatkozni, bizton remélvén, hogy a bajokat az idő s a higgadt emberek helyes tapintata megorvoslandja. Csak azon egy megjegyzésünket nem hallgathatjuk el, hogy ha valakit meggyőződése az ellenzék soraiba vezet s azt hiszi, hogy azon párton tehet igazi jó szolgálatot a hazának: ne vigye szerepét úgy, mintha a kormánypártban nyílt ellenségét látná. Mert valóban, nem hiányoznak oly túlzó emberek, kik csupa tüzeskedésből Andrássy gróf mi- nisztériuma és a Deák pártja ellen majdnem oly hangon és oly ingerültséggel be-eszélnek, mintha átkos emlékű Bach vagy Schmerling ülne ma is a polczon s kormányoznák az országot a gyűlölt osztrák rendszer szellemében. Inkább meg kell gondolnunk, hogy igazi és tetőtől talpig valódi magyar emberekkel van dolgunk. Hibázhatnak ugyan ezek is, s tartoznak eltűrni tetteik legélesebb kritikáját is; de soha sem kell szem elől tévesztenünk, hogy Deák nagy pártját önzéstelen hazafias érzelem vezeti, s mindenben úgy cselekszik, mint benső meggyőződése folytán leghelyesebbnek ítéli. Tehát csoportosodjunk pártokra, legyünk, ha jónak látjuk, baloldaliak, csak ellenségkép ne álljunk szemközt egymással, mert ha így eszlünk kétfelé, bizonyosan csak a valódi s még mindig leselkedő ellenség malmára hajtjuk a vizet. — Lapjaink múlt számában egész részletezéssel megírtuk, minő meglepetést szerzett hős Garibaldi a mai csendes Európának. Sziczilia és Nápoly fényes nevű megszerzője megint megindult Róma ellen, de Sinalunga határszéli faluban a figyelő olasz csapatok által letartóztattatott s illedelmes bánás mellett szokott lakására, Caprera szigetébe vitetett. Egy hét alatt kerekedett e dolog s egyszersmind be is végződött. Azaz, hogy csak az esemény első felvonása folyt le, mert mint látszik, a darab más szereplőkkel még tovább is tart. Alább külön czikkben elősoroljuk a tudósításokat, az olasz szabadcsapatok betöréséről a római tartományokba. Már csata is történt, mégpedig a fölkelők javára, s Rómában a nagy papok között erős félelem uralkodik. Mondják, hogy a mozgalmat Garibaldi fia, Menotti Garibaldi vezeti, s czélják a pápát és a kardinálok kollégiumát Rómából kiűzni. Mint tudva van, a híres szeptemberi konvenczió értelmében, a franczia csapatok már régóta elhagyták Rómát, az olasz király pedig kötelezte magát, hogy a pápa mostani, igen szűkre szabott tartományainak határait tiszteletben tartandja, s csapataival át nem lépi. A szeptemberi konvenczióban azonban egy hézag van: tudniillik nincs meghatározva, mit tegyen Francziaország, mit Olaszország, azon esetre, ha maguk a rómaiak kelnének fel s a papi kormányt megbuktatnák? A felkelők tehát arra számítanak, hogy legyőzvén a pápának hadsergét, mely úgysem híres vitézségéről, ezen tettük által egy „bevégzett tényt”1 idéznek elő, mely ellen Francziaország aztán nem tiltakozhatik, de melyet az olasz kormány aztán egészen a maga előnyére használhat fel. Mások szemfényvesztésnek tartják az egész dolgot. Hírlik ugyanis, hogy Napóleon császár és Viktor Emánuel király között épen e pillanatban titkos alkudozások folynak a szeptemberi konvenczió oly módosítására, hogy innentől az olasz hadaknak szabad legyen elfoglalni a római tartományokat, s csak magát Rómát, vagy inkább ezen városnak azon részét, melyen a Vatikán palota és Szt. Péter temploma áll, tartoznak kímélni, s a pápát függetlenségében megtartani. Hogy azonban ezen titkos alkudozásoknak látszólagos oka, vagy legalább ürügye legyen, azért indították meg Florencz felöl a felkelést, mely által az eddig nyugvó kérdés egyszerre ismét égetővé vált. Vannak, akik még ennél is tovább mennek. Úgy vélekednek, hogy Napóleon császár bizonyosan nemcsak Viktor Emánuel szép szeméért adja oda Rómát Olaszországnak , hanem, mert csak ezen áron nyerheti meg szövetségesének az olasz kormányt, a Poroszországgal előbb-utóbb kitörendő háború esetére. -----------------Hogy Francziaország és Olaszország között csakugyan folynak az alkudozások, bizonyítja a porosz félhivatalos „N. D. Alig. Ztg.“ párisi levelezője, aki e napokban, a közönség nagy meglepetésére ily határozott újdonságokat közöl. Nevezett miniszteriális lapnak írják: „A franczia kormány felfogása, az Olaszországgal kötött szeptemberi szerződés változtatását illetőleg, épen nem irányul oda, mely szerint előre határozottan ellenszegülne egyes pontok minden megszüntetésének vagy módosításának. A kormány — miután nevezetesen az olasz kormány belezejét és a szerződések iránti hűségét oly teljes érvényűleg bebizonyította, s az olasz nép általán higgadtságának példáját adta — a tények terére áll, és el fogja ismerni, hogy a szerződés egyes pontjainak alakja a valódi viszonyoknak megfelelőbben szerkeszthető. Azonban minden egyezkedés alapjai, a pápai szék és a IX. Pius pápa személyének biztosítását illető jogok, s ahelyett, hogy ezek csonkításától lehetne tartani, ellenkezőleg, a franczia kormány törekvése oda fog irányulni, hogy inkább eltávolítsa, mint eddig, mindazt, mi a pápa tekintélyét megrendíthetné és a római kath. egyház fejének nyugalmát megzavarhatná. A császári kabinet biztos az iránt, hogy az olasz kormány csatlakozik elvileg ezen felfo