Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-09 / 41. szám

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi I­jság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. SW“ Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. 'tJBBS Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halábzott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg­dij, külön minden igtatás után 30 njkr.­ i rövid hetiszemle. Az országgyűlés megkezdte üléseit, ed­­digelé azonban komolyabb ügyekbe nem fo­gott. A miniszterelnök kijelentése szerint a jelen októberi ülésszak valószínűleg igen rövid lesz, s tárgyalásai főleg csak két el­intézendő ügyre vonatkoznak. Napirenden lesz a bécsi quota-bizottmány javaslata, s a delegátusok megválasztása. Mondják, hogy a képviselőház nem is mutat hajlamot a ké­szen fekvő egyéb rendszeres munkálatok tárgyalására, a­minő volna az új perrend­­tartás, a nemzetiségi törvény, s a vallások teljes egyenjogúsítása. Ha azonban e tárgyak a jövő ülésszakra maradnak, kétségtelen, hogy az országgyű­lésnek még ezen évben újra egybe kell jöni. Az adók, valamint az ország más jövedel­mei, csak folyó év dec­ember 31-ig vannak megajánlva, tehát úgy az egyenes, mint a közvetett adók beszedhetésére a miniszté­riumnak az országgyűléstől új felhatalma­zást kell kérnie. Továbbá elkerülhetlenül szükséges az országos költségvetésnek elő­­terjesztése és megszavazása is. Mert mi ma­gyarok nem akarunk reichsratholdit ját­szani, a­hol rendesen az évnek oly késő hó­napjában szavazták meg a budgetet, a midőn a pénz, a minisztériumtól javaslati tételek szerint már ki volt adva. Követelnünk kell tehát, hogy még az idén előre lássuk minő kiadásaink lesznek 1868-ban, s hogy minő jövedelmekkel rendelkezhetünk kiadásaink födezésére. Országgyűlésünk csöndes, s a régi több­ség híven támogatja a minisztériumot. An­nál zajosabbak a megyék gyűlései, a­hol a magyar ember hazafias hivatásának tartja, kedve szerint kibeszélni magát. Részünkről nem szoktunk a pártok apró házi verseny­­géseibe avatkozni, bizton remélvén, hogy a bajokat az idő s a higgadt emberek helyes tapintata megorvoslandja. Csak azon egy megjegyzésünket nem hallgathatjuk el, hogy ha valakit meggyő­ződése az ellenzék soraiba vezet s azt hiszi, hogy azon párton tehet igazi jó szolgálatot a hazának: ne vigye szerepét úgy, mintha a kormánypártban nyílt ellenségét látná. Mert valóban, nem hiányoznak oly túlzó emberek, kik csupa tüzeskedésből Andrássy gróf mi-­­ nisztériuma és a Deák pártja ellen majd­nem oly hangon és oly ingerültséggel be-­e­szélnek, mintha átkos emlékű Bach vagy Schmerling ülne ma is a polczon s kormá­nyoznák az országot a gyűlölt osztrák rend­szer szellemében. Inkább meg kell gondol­nunk, hogy igazi és tetőtől talpig valódi magyar emberekkel van dolgunk. Hibázhat­nak ugyan ezek is, s tartoznak eltűrni tetteik legélesebb kritikáját is; de soha sem kell szem elől tévesztenünk, hogy Deák nagy pártját önzéstelen hazafias érzelem vezeti, s mindenben úgy cselekszik, mint benső meg­győződése folytán leghelyesebbnek ítéli. Tehát csoportosodjunk pártokra, legyünk, ha jónak látjuk, baloldaliak, csak ellenségkép ne álljunk szemközt egymással, mert ha így eszlünk kétfelé, bizonyosan csak a valódi s még mindig leselkedő ellenség malmára hajtjuk a vizet. — Lapjaink múlt számában egész rész­letezéssel megírtuk, minő meglepetést szer­zett hős Garibaldi a mai csendes Európának. Sziczilia és Nápoly fényes nevű megszerzője megint megindult Róma ellen, de Sinalunga határszéli faluban a figyelő olasz csapatok által letartóztattatott s illedelmes bánás mellett szokott lakására, Caprera szigetébe vitetett. Egy hét alatt kerekedett e dolog s egyszersmind be is végződött. Azaz, hogy csak az esemény első felvonása folyt le, mert mint látszik, a darab más szereplőkkel még tovább is tart. Alább külön czikkben elősoroljuk a tu­dósításokat, az olasz szabadcsapatok betöré­séről a római tartományokba. Már csata is történt, még­pedig a fölkelők javára, s Ró­mában a nagy papok között erős félelem uralkodik. Mondják, hogy a mozgalmat Garibaldi fia, Menotti­ Garibaldi vezeti, s czélják a pá­pát és a kardinálok kollégiumát Rómából kiűzni. Mint tudva van, a híres szeptemberi konvenczió értelmében, a franczia csapatok már régóta elhagyták Rómát, az olasz király pedig kötelezte magát, hogy a pápa mostani, igen szűkre szabott tartományainak határait tiszteletben tartandja, s csapataival át nem lépi. A szeptemberi konvenczióban azonban egy hézag van: tudniillik nincs meghatá­rozva, mit tegyen Francziaország, mit Olasz­ország, azon esetre, ha maguk a rómaiak kelnének fel s a papi kormányt megbuktat­­­­nák? A felkelők tehát arra számítanak, hogy legyőzvén a pápának hadsergét, mely úgy­sem híres vitézségéről, ezen tettük által egy „bevégzett tényt”1 idéznek elő, mely ellen Francziaország aztán nem tiltakozhatik, de melyet az olasz kormány aztán egészen a maga előnyére használhat fel. Mások szemfényvesztésnek tartják az egész dolgot. Hírlik ugyanis, hogy Napóleon császár és Viktor Emánuel király között épen e pillanatban titkos alkudozások foly­nak a szeptemberi konvenczió oly módosítá­sára, hogy innentől az olasz hadaknak sza­bad legyen elfoglalni a római tartományo­kat, s csak magát Rómát, vagy inkább ezen városnak azon részét, melyen a Vatikán palota és Szt. Péter temploma áll, tartoznak kímélni, s a pápát függetlenségében megtartani. Hogy azonban ezen titkos alkudozásoknak látszó­lagos oka, vagy legalább ürügye legyen, azért indították meg Florencz felöl a felke­lést, mely által az eddig nyugvó kérdés egy­szerre ismét égetővé vált. Vannak, a­kik még ennél is tovább men­nek. Úgy vélekednek, hogy Napóleon császár bizonyosan nemcsak Viktor Emánuel szép szeméért adja oda Rómát Olaszországnak , hanem, mert csak ezen áron nyerheti meg szövetségesének az olasz kormányt, a Porosz­­országgal előbb-utóbb kitörendő háború esetére. -----------------­Hogy Francziaország és Olaszország kö­zött csakugyan folynak az alkudozások, bizonyítja a porosz félhivatalos „N. D. Alig. Ztg.“ párisi levelezője, a­ki e napokban, a közönség nagy meglepetésére ily határozott újdonságokat közöl. Nevezett miniszteriális lapnak írják: „A franczia kormány felfogása, az Olaszor­szággal kötött szeptemberi szerződés változtatását illetőleg, épen nem irányul oda, mely szerint előre határozottan ellenszegülne egyes pontok minden megszüntetésének vagy módosításának. A kor­mány — miután nevezetesen az olasz kormány belezejét és a szerződések iránti hűségét oly teljes érvényűleg bebizonyította, s az olasz nép általán higgadtságának példáját adta — a tények terére áll, és el fogja ismerni, hogy a szerződés egyes pontjainak alakja a valódi viszonyoknak megfele­lőbben szerkeszthető.­­ Azonban minden egyez­kedés alapjai, a pápai szék és a IX. Pius pápa személyének biztosítását illető jogok, s a­helyett, hogy ezek csonkításától lehetne tartani, ellenke­zőleg, a franczia kormány törekvése oda fog irá­nyulni, hogy inkább eltávolítsa, mint eddig, mindazt, mi a pápa tekintélyét megrendíthetné és a római kath. egyház fejének nyugalmát megza­varhatná. A császári kabinet biztos az iránt, hogy az olasz kormány csatlakozik elvileg ezen felfo­

Next