Politikai Ujdonságok, 1868 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1868-04-08 / 15. szám
Klöfi/.t'téki föltételek: a Vasárnapi Ujsági és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. Fél évre 1 ft. 50 kr. ■"SHE IPP“- Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg. Egy négyszer halábozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Klausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkrajczár. A delegácziók eltörlésének kérdéséről. Mint minden szabad és alkotmányos állam, Magyarország is pártokra van szakadva. A politikai pártok azonban nem ellenséges táborok, melyek egymást megsemmisíteni törekednek, s ha egyes emberek, a vidéken, a pártérzelmet átviszik is a társadalomba, itt Pesten, szintén kevés kivétellel, a jobboldal emberei nyájas barátságban élnek néha még a legszenvedélyesebb és legtürelmetlenebb túlzóval is. Mindezideig senki sem tudta volna határozottan és néhány szóba összevonva megmondani, mi választja külön a képviselőház jobb oldalán ülő követeket a baloldaltól. Eddig ezen részen az ellenzéki magatartás egészen átalános volt, úgyhogy ami a kormány részéről javaslatba tétetett, azt a baloldal többnyire rosznak, károsnak és helytelennek ítélte, amiből következett, hogy párttusainkban a czélt rendesen összetévesztettük az eszközökkel. Ezután másként lesz. Pesten és a vidéken a pártok fegyelmezett sorokba kezdenek állni, és a baloldal férfiai több helyütt értekezleteket tartottak, melyekben politikájuk irányát világosan kifejezék. És mint látszik, az ellenzék három főpontot állított fel pártja programmjául. Először, hogy nem kell delegáczió ; másodszor, nem kell közös minisztérium; harmadszor, hogy külön magyar hadsereg szereztessék. A három pont közül csak a két első képezhet vitatárgyat, mert a harmadik, a magyar hadsereg szervezése minden igaz hazafi közös óhajtásával találkozik. Legfelebb csak az ezen czélhoz vezető eszközök megválasztására nézve lehetnek nézetkülönbségek. Beszéljünk csak az ellenzék programmjának két első pontjáról. Ne legyünk elfogultak s ne csatlakozzunk pártnézetekhez, hanem tisztán és egyedül csak tárgyilagos szempontból indulva ki, vizsgáljuk meg a kérdések természetét. Több igen jeles hazafi kiiratta a párt zászlójára e szavakat: Nem kell delegáczió! Sokan, szintén tiszta lelkű hazafiak, megijedtek e szóra, s azt hitték, hogy az ellenfél minden halogatás nélkül fel akarja bontani az 1867-ki kiegyezkedést. Ámde az igazság a középen fekszik. Hibáznak akik vitatják, hogy a delegácziók nélkül nem lehetünk békében Ausztriával és az uralkodóházzal, valamint azok is csalatkoznak, kik erősítik, hogy a delegácziók föntartása mellett az ország függetlensége lehetlenségggé válik. Mi azt tartjuk: az eszes és ügyes követek föntarthatják az ország függetlenségét a delegácziók mellett is; másrészről pedig szép békében és egyetértésben élhetünk Ausztriával és az uralkodóházzal, ha előbbutóbb sikerülne is megmenekedni a hazának a delegácziók kellemetlen poharának évenkénti kiürítésétől. Azt hiszszük, hogy visszatekintve az 1868-as delegácziók történetére, senkinek sem lehet panasza, mintha követeink nem igyekeztek volna éber szemmel őrködni az ország függetlenségi igénye fölött. De másrészről senkinek sem jut eszébe úgy lelkesedni a delegácziók eszméje iránt, mintha a nélkül állapotainkat jó rendben sem volnánk képesek tartani. Más szóval: még mindig tudtunk képzelni oly helyzetet is, melyben a delegácziók nélkül is békében maradhatunk szomszédunkkal, nem folytatunk egymást megrontani törekvő politikát. Mert mi az a delegáczió ? Az országgyűlés választ saját köréből és saját tetszése szerint 60 követet. Magától értetik, hogy ezen 60 követ mindig hű kifejezője lesz azon országgyűlésnek, melytől eredetét veszi. Ha tehát az uralkodóházzal kötött egyezség megengedi, hogy a kül- és hadügyi közös költségvetést az országgyűés többségétől választott delegáczió tárgyalja: épen nincs ok azt állítani, hogy az uralkodó ne bízhatná a nevezett ügyek elintézését magára az országgyűlésre. Mert végre is nincs abban (az eredményt tekintve) különbség: akár az országgyűlés egész testülete határozzon, akár pedig csak 60 tag, kiket az országgyűlés többsége ugy választ ki, hogy a megbízottak csakis az egésznek lehessenek hi tolmácsolok Ezekből világosan látszik, hogy épen nem rombolná le az 1867-diki kiegyezkedés szellemét és lényegét az oly törvényhozási intézkedés, ha a kül és hadügyi költségvetést innentől nem a delegácziók elé, hanem külön terjesztetnék egyenesen a magyar országgyűlés és a német reichsrath elé. Az idén legalább, amit a két delegáczió megszavazott, ugyanazt megszavazta volna a pesti országgyűlés és a bécsi reichsrath többsége, és épen fölösleges volt a határozati jogot csak e két testületből származott bizottságokra bízni. Ha tehát hallják a jobboldalon, hogy a baloldal hadat szent a delegáczió eszméjének, s nem kell gondolni, mintha Deák Ferencz pártja erre mindjárt félreverné a harangokat, s azt mondaná: ime még meg sem szá radt a tenta a kiegyezkedés okmányán, s az ellenzék a delegácziók eltörlésével oly térre lép, mely új válságot idéz elő, s az országot visszaveti a korábbi szomorú provisoriumok áldástalan korszakába. E sorok írója meglehetősen ismeri a politikai köröket, s úgy tapasztalta, hogy azon hírre, miszerint a baloldal a delegácziók eltörlésének tervét tette állása kiinduló pontjául, csak azt felelték: szerencsét kívánunk munkátokhoz. Deák Ferencz pártja, nem tudván más alkalmasabb kisegítő eszközt feltalálni, szervezi a delegácziókat. Ha az ellenzék jobbat tud ennél, ha lesz módjában és erejében a kül- és hadügyi költségvetést az országgyűlés egyenes illetékessége alá visszahelyezni, legyen áldás művökön, a „Deák-párt“ bizonyára nem fog eléjök akadályokat gördíteni. A dolgok ily helyzetében a békét, nyugalmat szerető polgár, s a haza javának előmozdításában fáradó államférfi csak azt fogja az ellenzéktől kérdeni: jó barátim, kedves atyámfiai, mondjátok meg, miután reméltek az előttünk sem kedves s csak „szükséges rosz“-nak tartott delegáczióktól szép szerivel megszabadulni? Ezen kérdést teszik fel, de amint látszik, az ellenzék a feleletadásban maga is több pártárnyalatokra oszlik. Vannak köztük, kik azt mondják: győződtessük meg a németeket, hogy az országgyűlés többsége is épen oly mérséklett és lejális lesz, mint az országgyűléstől választott bizottság volt, s akkor a németek maguk is örömmel fognak egyenesen, mint reichsrath, résztvenni azon ügyekben, melyek eddig a delegácziókra voltak bízva. Hogy pedig a németeket megnyugtassuk, szükséges, miszerint a felek között a bizalom nemes plántája mély gyökeret verhessen. A bizalom pedig csak úgy szilárdulhat meg, ha Magyarország lemond a boszúállás politikájáról; nem igyekszik