Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-06 / 1. szám

vvsY' \2 A német ügy összefüggése a keleti kérdéssel. — (Poroszország és a keleti bonyodalom.) Poroszországnak a török-görög viszályhozi ál­lásáról a „Times“ berlini levelezője hosszabb fejtegetésbe bocsátkozik, melynek fő tartalma a következőkből áll: „Egy idő előtt, még mi­előtt az egész ügy veszélyes színezetet nyert volna, Francziaország Oroszországnak érté­sére adá, hogy a Balkán félszigeten néhány független vagy félig független állam alakí­tásának semmi sem állana útjában. Franczia­ország kész lenne Oroszországgal a részletek iránt megegyezni. Annak bizonyítékául, mily komolyan veszi ezen ígéretét a franczia kor­mány, ugyanakkor a francziaországi lengyel menekültekkel közöltetett, hogy a részekre évek óta utalványozott segélypénz jan. 1-jén valószínűleg meg fog szüntettetni. Mint egyéb körülményekből kitűnik, Oroszország az em­lített javaslatra nem válaszolt egyenesen, hanem átalános nézetét fejezi ki és e fontos ügyben a végleges elhatározást egyelőre el­­halasztó. Vajjon ez kedvezőleg vagy kedve­zőtlenül fog-e kiütni, Poroszországra nézve egyformán fontos, s amint Berlinben hiszik, mindkét esetben veszély forogna fen. Ugyanis ha a czár Francziaországgal egyetértésre jut, úgy nem lenne többé oka Poroszország há­tát födözni, ha ezt a franczia-osztrák szövet­ség fenyegetné. Ha pedig czélszerűtlennek találná a Francziaországgal való egyetértést keresni, akkor, ha Poroszország őt cserben hagyná, a csatamezőn vagy a diplomatiai té­ren vereséget szenvedne, s így Oroszország aligha fogná a szükség idejében a porosz kormányt támogatni. Poroszország ezért oly lépést tett, mely mindkét eshetőségben óhaj­tott fedezetet nyújtson. Poroszország egy ja­vaslatot terjesztvén a szövetségtanács elé, mely által az észak-német szövetséghez tar­tozók és a badeni alattvalók Észak-Németor­szágban katonai kötelezettségeknek megfe­lelni képesekké tétetnének, megtéve az első lépést a Majna átlépésére, a­mennyiben ezt már­is átlépettnek nem akarják tekinteni. Az említett szerződés megkötése által Baden ugyanis tényleg bekebeleztetnék az észak szövetségbe. Ha most a keleti kérdés az egyik vagy másik irányban fejlődnék tovább, akkor a badeni javaslatot kétségkívül mind a szö­vetségtanács, mind a parlament elfogadja . Francziaország és Ausztria, ha a szövetség kiterjedését casus belli-nek akarják tekinteni, kénytelenítve látják magukat vagy Porosz­­országgal kezdeni meg a harczot e miatt, a keleti kérdés miatti háború helyett, vagy tétlenül nézni nagyobbodását és erösbülését. A keleti kérdés miatti háborúban Baden és Würtenberg, Oroszországra gondolva, me­­­lyet azon férfiúra ad, a ki által­­ nag­ fit a leg-­­ hivebben képviseltetni véli. * v:: Azon nyomorultak, kik borért párink­ért eladják voksaikat, nem a mi lapjaink olvasói­­ közé tartoznak. A­ki annyira szeret olvasni és értesülni a világ és Magyarország dolgai-­­­ról, hogy szívesen ide küldi egypár forintját a mi lapjaink kiadási és nyomtatási költsé­geinek fedezésére, az már távolról sem lehet oly élhetetlen és tudatlan, hogy legszentebb polgári jogát, a képviselőválasztás alkalmá­val, silány és lealacsonyító vásárra vigye. Ez okból ezúttal mi olvasóinkat csak arra kérjük, hogy azon körökben, a­hol sza­vaik által hatást gyakorolnak, magyarázzák meg a köznépnek, mily lelkiismereti felelős­ség terheli azokat, kik szavazati jogukat annak adják, a­ki legtöbbet fizet érte. Mi nem ajánljuk az egyik rész jelöltjeit sem mint csalhatlanokat, csak azt óhajtjuk, hogy mindenki lelke teljes meggyőződéséből mint Isten tudnia engedte, azon férfiúra adja szavazatát, a­kit jól ismer, akiről tudja,hogy a lefolyt években a hazafiság tűzpróbáit di­csőségesen kiáltotta, s a kiről hiheti, hogy minden mellék­érdek félrevetésével összes erejét egészen a haza boldogságára szente­lendő A kongresszus kérdése.­ ­ A párisi szerződést aláírt hatalmak a következő pontokban egyeztek meg: a status quo fenntartása Kandiában; a decz. 10-diki török ultimátumban jelentett szigorú rend­szabályok elhalasztása; támogatása azon török követeléseknek, a­melyek alapossága minden hatalom által elismertetik. Francziaország, a­mely Keleten való állásánál fogva leginkább képes kiegyezést hozni létre a viszálkodó felek között, e czél elérése végett nem irtózik semmi erőfeszítéstől. Angolország azt akarta, hogy Görögország fogadja el a Törökország által előterjesztett követeléseket még a kon­­ferenczia összejövetele előtt, később azonban hozzájárult a Francziaország által felállított haladékhoz. Ha tehát nem eszközölhetné is a konferenczia a keleti kérdés tartós megoldá­sát, alkalmasint sikerül olyan modus vivendi találása, a­mely legalább egy időre meg fogja akadályozni a Porta és Görögország közti összeütközés elkerülését.­­ (A török-görög viszály.) Konstantiná­polyból írják: A Görög- és Törökország közt feldorgó viszály békés kiegyenlítésében már semmes sem hisz. Mindkét fél egyformán oka a válságnak, Athénében ugyanis világosan kimutatták a krétaiak iránti rokonszenvet, itt pedig túlfeszítették a húrt. Annyi való, hogy mind a két táborban hathatós külse­­gélyhez folyamodtak. Hogy a Porta háta mögött Francziaország áll, alig szenvedhet kétséget. A franczia követ most is közremű­ködik mindazon rendszabályokban, melyek az akczióra vonatkozólag léteznek. A Thessa­­liában fekvő egész hadsereg Chassepot-fegy­­verekkel van ellátva, melyek franczia császári gyárakban készültek. Párisban egy pasa is tartózkodik, hogy a Porta hadi készületei­nek bevégzését franczia eszközökkel végre­hajtsa. — Kire számít György király? Leg­először kétségkívül azon hellénekre, kik Thessaliában és Epirusban már mozognak. Sőt itt azt beszélik, hogy a király már egy, az „összes“ hellénekhez intézett felhívást szerkesztett és küldött szét. Második sorban valószínűnek hiszik, hogy Oroszország a vele rokonságban álló athenei dynastiát nem en­gedheti megbukni. Hogy háború esetében a szt-pétervári kabinetnek a görögök ügye mellett sorompóba kell szállni, és pedig saját érdekéből, nehogy Keleten minden befolyá­sát elveszítse — ez valóban igen jogosult föl­tevés. Ez okokból Konstantinápolyban, vala­mint Athénében is határozottan a háború mellett vannak. Görögország szárazföldi és tengeri hadserege mozgásba tétetett, és pedig Thessalia felé. Csaknem az egész pánczélos hajóraj Volóba indult. Namik pasa helyett az utolsó pillanatban a kegyvesztett Ekrem ser­­dárt nevezték ki főparancsnokká. Az öreg generalissimus egyelőre Larissában már fel is ütte főhadiszállását. Mint mondják, törzs­kara legnagyobbrészt franczia és lengyel tisztekből van összeállítva. Konstantinápoly­ban naponként várják azon hírt, hogy Omer pasa három hadteste a határokat átlépte, s hogy három vagy négy nap múlva Athene előtt fog állani. (?) Ez természetesen csak illusiv, mert Larissa és Athene közt még ott vannak a Thermopylék. A Porta játéka áta­­lán véve igen merész. (A török kormány második jegyzéke.) A török lapok közzéteszik a feleletet a görög külügyminiszternek azon jegyzékére, mely­ben az a török ultimátumot visszautasítja. A felelet azon nyilatkozattal kezdődik, hogy egy állam sem tűrte volna annyi ideig mint a Porta, a dolgok azon állapotát, mely egy jó szomszédság viszonyaival sehogy sem fér össze. A felelet ezután az ultimátum külön­féle pontjait veszi vizsgálat alá. A görög kormány azon válaszára, hogy az ország intézményei nem engedik meg a beavatko­zást az önkénytes csapatok alakítására nézve, minthogy különben béke idején a szomszéd­államok közt semmiféle biztosság nem létez­nék, a­mi a népjog megszüntetésével egyenlő volna,­­ azon felelet adatik, hogy Görögor­szág törvényei szerint hasonló eljárás ellen csakugyan lehetne büntetést kiszabni, csak akarni kellene azt a görög kormánynak, mert a görög büntetőtörvény 127.§. szerint mind­azok halálra ítélendők, kik a kormány pa­rancsa, vagy engedelme nélkül az országban katonákat toborzanak. A görög kormány azzal dicsekszik, hogy a fölkelőket oltalmába vette, s hogy azoknak megengedte a hazatérést, de tudva van, hogy a hazatérés csak év idején történhetett, s hogy a menekültek ebbeli szándékaiktól gyakran erőszakkal tartottak vissza. A felelet egyszersmind visszautasítja Delyanis miniszter vádját a határháborítá­­sokra nézve, miután ily határháborgatások inkább Görögországnak lobbanhatók sze­mére. A felelet végül a görög alattvalóknak Törökországból való kiutasítását illetőleg azt mondja, hogy e rendszabály azon szerep által lett szükségessé, melyet azok vállaltak magukra, kik vendégszeretetet élvezve, ezt arra használták fel, hogy ellenséges ellenál­lást szervezzenek. A felelet azzal végződik, hogy a Porta a görög jegyzékre csak Európa végett adott választ, s ha csak arról lett volna szó, hogy az olvasó közönséget az események folyama felől tudósítsa, úgy bátran hallgathatott volna, a közönségre bízván a török kormány hallgatása s a görög jegyzék fölötti ítéletet.­­ (A legújabb tudósítások a kongresszus ügyéről.) Még mindig nincs hivatalosan je­lentve a konferenczia összehívása; a távírda által közlött hírek különben elég reménynyel kecsegtetnek annak összeülése iránt. A „Tur­­quie“ decz. 31-ei nyilatkozata szerint a Porta valószínűleg attól teszi függővé a konferen­­cziában leendő megjelenését, ha elfogadtatik alapul ultimátuma. Egy jan. 1-jétől keltezett későbbi sürgöny már arról is értesít, hogy kétségtelen a Porta beleegyezése, decz. 31-kén érkezett meg oda; a hatalmak egyetértése tökéletes; a konferenczia jan. 9-én hivatik össze. A jan. 2-ki „Public“ azonban azt mondja, „hogy a meghívás a múlt csütörtö­kön kibocsáttatott,“ következőleg egyik sür­göny ellent mond a másiknak. Ekként be kell várni, m­íg a franczia kormány hivatalos lapja mint tényt jelenten­i a konferenczia összehívását. Nevezetes a Porta magatartására nézve, hogy nemcsak ragaszkodik az ultimátumá­ban felállított öt ponthoz, hanem kereken megtagadta a nagyhatalmak képviselőinek azon kérését, hogy függeszsze föl a katona­ság küldését s hivja vissza Hobbart pasát. * Azon esetben, ha a konferenczia összeül, az következőleg alakul a hatalmak párisi követeiből. elnök: Lavalette marquis, fran­czia külügyi miniszter; felhatalmazottak: Ausztria részéről Metternich herczeg, Porosz­­ország részéről Solms gróf, Angolország ré­széről Lyons lord, Olaszorság részéről Nigra lovag, Oroszország részéről Stackelberg gróf, Törökország részéről Dzsewa­ pasa, Görögor­szág részéről Itizo Rangabé.

Next