Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-06 / 1. szám
vvsY' \2 A német ügy összefüggése a keleti kérdéssel. — (Poroszország és a keleti bonyodalom.) Poroszországnak a török-görög viszályhozi állásáról a „Times“ berlini levelezője hosszabb fejtegetésbe bocsátkozik, melynek fő tartalma a következőkből áll: „Egy idő előtt, még mielőtt az egész ügy veszélyes színezetet nyert volna, Francziaország Oroszországnak értésére adá, hogy a Balkán félszigeten néhány független vagy félig független állam alakításának semmi sem állana útjában. Francziaország kész lenne Oroszországgal a részletek iránt megegyezni. Annak bizonyítékául, mily komolyan veszi ezen ígéretét a franczia kormány, ugyanakkor a francziaországi lengyel menekültekkel közöltetett, hogy a részekre évek óta utalványozott segélypénz jan. 1-jén valószínűleg meg fog szüntettetni. Mint egyéb körülményekből kitűnik, Oroszország az említett javaslatra nem válaszolt egyenesen, hanem átalános nézetét fejezi ki és e fontos ügyben a végleges elhatározást egyelőre elhalasztó. Vajjon ez kedvezőleg vagy kedvezőtlenül fog-e kiütni, Poroszországra nézve egyformán fontos, s amint Berlinben hiszik, mindkét esetben veszély forogna fen. Ugyanis ha a czár Francziaországgal egyetértésre jut, úgy nem lenne többé oka Poroszország hátát födözni, ha ezt a franczia-osztrák szövetség fenyegetné. Ha pedig czélszerűtlennek találná a Francziaországgal való egyetértést keresni, akkor, ha Poroszország őt cserben hagyná, a csatamezőn vagy a diplomatiai téren vereséget szenvedne, s így Oroszország aligha fogná a szükség idejében a porosz kormányt támogatni. Poroszország ezért oly lépést tett, mely mindkét eshetőségben óhajtott fedezetet nyújtson. Poroszország egy javaslatot terjesztvén a szövetségtanács elé, mely által az észak-német szövetséghez tartozók és a badeni alattvalók Észak-Németországban katonai kötelezettségeknek megfelelni képesekké tétetnének, megtéve az első lépést a Majna átlépésére, amennyiben ezt máris átlépettnek nem akarják tekinteni. Az említett szerződés megkötése által Baden ugyanis tényleg bekebeleztetnék az észak szövetségbe. Ha most a keleti kérdés az egyik vagy másik irányban fejlődnék tovább, akkor a badeni javaslatot kétségkívül mind a szövetségtanács, mind a parlament elfogadja . Francziaország és Ausztria, ha a szövetség kiterjedését casus belli-nek akarják tekinteni, kénytelenítve látják magukat vagy Poroszországgal kezdeni meg a harczot e miatt, a keleti kérdés miatti háború helyett, vagy tétlenül nézni nagyobbodását és erösbülését. A keleti kérdés miatti háborúban Baden és Würtenberg, Oroszországra gondolva, melyet azon férfiúra ad, a ki által nag fit a leg- hivebben képviseltetni véli. * v:: Azon nyomorultak, kik borért párinkért eladják voksaikat, nem a mi lapjaink olvasói közé tartoznak. Aki annyira szeret olvasni és értesülni a világ és Magyarország dolgai-ról, hogy szívesen ide küldi egypár forintját a mi lapjaink kiadási és nyomtatási költségeinek fedezésére, az már távolról sem lehet oly élhetetlen és tudatlan, hogy legszentebb polgári jogát, a képviselőválasztás alkalmával, silány és lealacsonyító vásárra vigye. Ez okból ezúttal mi olvasóinkat csak arra kérjük, hogy azon körökben, ahol szavaik által hatást gyakorolnak, magyarázzák meg a köznépnek, mily lelkiismereti felelősség terheli azokat, kik szavazati jogukat annak adják, aki legtöbbet fizet érte. Mi nem ajánljuk az egyik rész jelöltjeit sem mint csalhatlanokat, csak azt óhajtjuk, hogy mindenki lelke teljes meggyőződéséből mint Isten tudnia engedte, azon férfiúra adja szavazatát, akit jól ismer, akiről tudja,hogy a lefolyt években a hazafiság tűzpróbáit dicsőségesen kiáltotta, s a kiről hiheti, hogy minden mellékérdek félrevetésével összes erejét egészen a haza boldogságára szentelendő A kongresszus kérdése. A párisi szerződést aláírt hatalmak a következő pontokban egyeztek meg: a status quo fenntartása Kandiában; a decz. 10-diki török ultimátumban jelentett szigorú rendszabályok elhalasztása; támogatása azon török követeléseknek, amelyek alapossága minden hatalom által elismertetik. Francziaország, amely Keleten való állásánál fogva leginkább képes kiegyezést hozni létre a viszálkodó felek között, e czél elérése végett nem irtózik semmi erőfeszítéstől. Angolország azt akarta, hogy Görögország fogadja el a Törökország által előterjesztett követeléseket még a konferenczia összejövetele előtt, később azonban hozzájárult a Francziaország által felállított haladékhoz. Ha tehát nem eszközölhetné is a konferenczia a keleti kérdés tartós megoldását, alkalmasint sikerül olyan modus vivendi találása, amely legalább egy időre meg fogja akadályozni a Porta és Görögország közti összeütközés elkerülését. (A török-görög viszály.) Konstantinápolyból írják: A Görög- és Törökország közt feldorgó viszály békés kiegyenlítésében már semmes sem hisz. Mindkét fél egyformán oka a válságnak, Athénében ugyanis világosan kimutatták a krétaiak iránti rokonszenvet, itt pedig túlfeszítették a húrt. Annyi való, hogy mind a két táborban hathatós külsegélyhez folyamodtak. Hogy a Porta háta mögött Francziaország áll, alig szenvedhet kétséget. A franczia követ most is közreműködik mindazon rendszabályokban, melyek az akczióra vonatkozólag léteznek. A Thessaliában fekvő egész hadsereg Chassepot-fegyverekkel van ellátva, melyek franczia császári gyárakban készültek. Párisban egy pasa is tartózkodik, hogy a Porta hadi készületeinek bevégzését franczia eszközökkel végrehajtsa. — Kire számít György király? Legelőször kétségkívül azon hellénekre, kik Thessaliában és Epirusban már mozognak. Sőt itt azt beszélik, hogy a király már egy, az „összes“ hellénekhez intézett felhívást szerkesztett és küldött szét. Második sorban valószínűnek hiszik, hogy Oroszország a vele rokonságban álló athenei dynastiát nem engedheti megbukni. Hogy háború esetében a szt-pétervári kabinetnek a görögök ügye mellett sorompóba kell szállni, és pedig saját érdekéből, nehogy Keleten minden befolyását elveszítse — ez valóban igen jogosult föltevés. Ez okokból Konstantinápolyban, valamint Athénében is határozottan a háború mellett vannak. Görögország szárazföldi és tengeri hadserege mozgásba tétetett, és pedig Thessalia felé. Csaknem az egész pánczélos hajóraj Volóba indult. Namik pasa helyett az utolsó pillanatban a kegyvesztett Ekrem serdárt nevezték ki főparancsnokká. Az öreg generalissimus egyelőre Larissában már fel is ütte főhadiszállását. Mint mondják, törzskara legnagyobbrészt franczia és lengyel tisztekből van összeállítva. Konstantinápolyban naponként várják azon hírt, hogy Omer pasa három hadteste a határokat átlépte, s hogy három vagy négy nap múlva Athene előtt fog állani. (?) Ez természetesen csak illusiv, mert Larissa és Athene közt még ott vannak a Thermopylék. A Porta játéka átalán véve igen merész. (A török kormány második jegyzéke.) A török lapok közzéteszik a feleletet a görög külügyminiszternek azon jegyzékére, melyben az a török ultimátumot visszautasítja. A felelet azon nyilatkozattal kezdődik, hogy egy állam sem tűrte volna annyi ideig mint a Porta, a dolgok azon állapotát, mely egy jó szomszédság viszonyaival sehogy sem fér össze. A felelet ezután az ultimátum különféle pontjait veszi vizsgálat alá. A görög kormány azon válaszára, hogy az ország intézményei nem engedik meg a beavatkozást az önkénytes csapatok alakítására nézve, minthogy különben béke idején a szomszédállamok közt semmiféle biztosság nem léteznék, ami a népjog megszüntetésével egyenlő volna, azon felelet adatik, hogy Görögország törvényei szerint hasonló eljárás ellen csakugyan lehetne büntetést kiszabni, csak akarni kellene azt a görög kormánynak, mert a görög büntetőtörvény 127.§. szerint mindazok halálra ítélendők, kik a kormány parancsa, vagy engedelme nélkül az országban katonákat toborzanak. A görög kormány azzal dicsekszik, hogy a fölkelőket oltalmába vette, s hogy azoknak megengedte a hazatérést, de tudva van, hogy a hazatérés csak év idején történhetett, s hogy a menekültek ebbeli szándékaiktól gyakran erőszakkal tartottak vissza. A felelet egyszersmind visszautasítja Delyanis miniszter vádját a határháborításokra nézve, miután ily határháborgatások inkább Görögországnak lobbanhatók szemére. A felelet végül a görög alattvalóknak Törökországból való kiutasítását illetőleg azt mondja, hogy e rendszabály azon szerep által lett szükségessé, melyet azok vállaltak magukra, kik vendégszeretetet élvezve, ezt arra használták fel, hogy ellenséges ellenállást szervezzenek. A felelet azzal végződik, hogy a Porta a görög jegyzékre csak Európa végett adott választ, s ha csak arról lett volna szó, hogy az olvasó közönséget az események folyama felől tudósítsa, úgy bátran hallgathatott volna, a közönségre bízván a török kormány hallgatása s a görög jegyzék fölötti ítéletet. (A legújabb tudósítások a kongresszus ügyéről.) Még mindig nincs hivatalosan jelentve a konferenczia összehívása; a távírda által közlött hírek különben elég reménynyel kecsegtetnek annak összeülése iránt. A „Turquie“ decz. 31-ei nyilatkozata szerint a Porta valószínűleg attól teszi függővé a konferencziában leendő megjelenését, ha elfogadtatik alapul ultimátuma. Egy jan. 1-jétől keltezett későbbi sürgöny már arról is értesít, hogy kétségtelen a Porta beleegyezése, decz. 31-kén érkezett meg oda; a hatalmak egyetértése tökéletes; a konferenczia jan. 9-én hivatik össze. A jan. 2-ki „Public“ azonban azt mondja, „hogy a meghívás a múlt csütörtökön kibocsáttatott,“ következőleg egyik sürgöny ellent mond a másiknak. Ekként be kell várni, míg a franczia kormány hivatalos lapja mint tényt jelenteni a konferenczia összehívását. Nevezetes a Porta magatartására nézve, hogy nemcsak ragaszkodik az ultimátumában felállított öt ponthoz, hanem kereken megtagadta a nagyhatalmak képviselőinek azon kérését, hogy függeszsze föl a katonaság küldését s hivja vissza Hobbart pasát. * Azon esetben, ha a konferenczia összeül, az következőleg alakul a hatalmak párisi követeiből. elnök: Lavalette marquis, franczia külügyi miniszter; felhatalmazottak: Ausztria részéről Metternich herczeg, Poroszország részéről Solms gróf, Angolország részéről Lyons lord, Olaszorság részéről Nigra lovag, Oroszország részéről Stackelberg gróf, Törökország részéről Dzsewa pasa, Görögország részéről Itizo Rangabé.