Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-30 / 26. szám

vezeti bírákban ne a kormány kész köteles szolgáit lássa: elkerü­lhetlenül szükséges, hogy az esküdtszéki bíróság illetőségét min­den bűntényre, különösen pedig a politikai bűnösökre azonnal kiterjeszszék. E tekintetben a magyar nemzetnek a régi szomorú időkből fájdalmas tapasztalásai van­nak. Testvérlapunk a „Vasárnapi újság“ nem rég ezelőtt közlé a Martinovics-per történe­tét, s láttuk, hogy az akkori királyi tábla oly dolgokért hozott halálos ítéletet, a mi mai nap teljesen szabad: elmondhatom akárki előtt, sőt kinyomathatom az újságba, a­nél­kül, hogy a hajam szála is meggörbülne miatta. Ily igazságtalan pör és elítélés érte mintegy harminc­ évvel ezelőtt Wesselényi Miklóst, Kossuth Lajost, Lovassy Lászlót. A­mit ezen hazánkfiai akkor mondtak, kí­vántak, vagy indítványoztak, mai nap már régen benn van a törvényben, mint oly szent igazság, melynek helyes volta fölött többé senki sem kételkedik. Ily emlékek okozhatják, hogy igen sokan a változott viszonyok közt is a bíróság kérdé­sében anynyira óvatosak és bizalmatlanok, habár előttünk áll egész Európa példája, a­hol mindenütt kinevezett birákra találunk. Utolsó szavunk: Határozzon az ország­gyűlés úgy mint tagjainak legtisztább meg­győződése sugallja, de azt ne szűnjünk meg sürgetni — a­mit különben a kormány is megigért már, —­ hogy bűnvádi esetekben s különösen politikai pörökben egyedül és ki­zárólag csak esküdtszék ítélhessen. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház múlt heti ülésezése gazdag volt eseményekben és izgalmas mozzanatokban. Június 21-dikén tárgyalták a határőrvidéki erdők eladása kérdését. A horvát országgyűlés át­írt a magyarhoz, hogy gátolja meg Kuhn közös hadügyminiszter szándékát ez erdők eladása iránt. Napirendre kerülvén a tárgy, gróf Andrássy elő­adta, hogy sem eladás, sem bérbeadás nem történt eddig és a magyar kormány tudomása nélkül nem is fog történni. Zsédényi indítványozta, hogy elégedjenek meg e felvilágosítással és fejtegető, hogy czélszerűbbnek látja az ilyen ügyek közvetí­tését a kormány ügyességére bízni, annyival in­kább,­mert meg van győződve, hogy az nem egyezik bele semmi jelentékenyebb intézkedésbe, az illető országgyűlések megkérdezése nélkül. Ghyczy Kál­mán ennyivel nem elégszik meg; ő ki akarja mon­datni, hogy Kuhn miniszternek minden lehető intéz­kedése amaz erdőkre vonatkozólag előlegesen semmisnek nyilváníttatik. Ghyczy indítványát pár­tolják többen a baloldalról. Zsedényié mellett nem szól senki, de 40 jobboldali tag kérésére a szava­zás másnapra halasztatik. Másnap aztán Zsedényi indítványa többséget nyert; rá szavaztak a horvát képviselők is. A határőrvidék tényleg katonai kor­mányzat alatt áll még; polgári hatalom alá vonása siető. Csak azt kell meggátolni kormányunknak, hogy annak elintézéséig ne történjenek jövőre kiható intézkedések. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló tör­vény­javaslat tárgyalásba vételét megelőzőleg Ghyczy Kálmán a június 23-diki ülésben indít­­ványt tett, hogy halasztassék el eme tárgyalás a törvényhatóságok rendezéséig. Ez indítvány az ellenzék álláspontját jelölte meg, mely szerint egyszerre kellene tárgyalni eme két egybefüggő tárgyat. Az indítvány szavazattöbbséggel elvet­­tetett és megkezdődött a benyújtott 1.-javaslat tárgyalása. A jobboldal szónokai nem látják kivihetőnek az igazságszolgáltatás óhajtott rendbe jövését a a javaslatban letett elvek elfogadása nélkül. Ez elvek főbbjei, hogy a biró kinevezése halálig szól­ 302 jon, a biró kormányt kinevezéssel állítassék helyére; a biró független legyen a politikai mozgalmaktól. Horváth és Eötvös miniszterek, valamint a jobb­oldal többi szónokai ez elvek mellőzhetetlen­­ségét fejtegették. Az ellenzék, mint már említet­­tük, azt támadja meg, hogy az első bíróságokat határozottan ki akarják vonni a törvényhatóságok kezéből, különösen a feltétlen kinevezés ellen be­szélnek. Az általános vita folyamában egy kellemetlen epizód adta elő magát. Irányi Dániel a szélső­bal vezére a törvényjavaslat ellen tartott beszédében azon könnyelmű vádat ejtette ki, hogy az igazság­ügyi miniszter Böszörményi Lászlót „törvénytelen ítélet folytán halálra kínozta.“ E vád kettőt fog­lal magában: hogy Böszörményi ítélete törvényte­len volt, holott felette esküdtszék ítélt s a tör­vényszék csak alkalmazta a büntetés mértékét; és hogy az igazságügyminiszter egy elitéltet halálra kínzott. Az egész ház megháborodott e váratlan támadásra; az elnök a szónokot rendreutasította, s s mivel az idő is késő volt, az ülést hirtelen felosz­latta. Ezzel azonban az igazságyügyminiszter nem elégedett meg s a másnapi ülésben teljesb elégté­telt követett, mind a törvényszéken, mind a rajta esett méltatlanságért. A ház hosszú és éles vita után határozott rászólását igtatta jegyzőkönyvbe, így végződött e sajnos jelenet, melyhez vajha többé hasonló ne történjék a magyar törvényhozás ter­meiben ! —‘------------------­Alább következik ezen ülések részletes leírása, egyszersmind tudatjuk, hogy a jövő héten az „Országgyűlési Beszédtársban fogjuk közölni az elmondott nevezetesebb beszédeket. A képviselőhöz ülése :június 22-kén. (Kezdete 10 órakor.) § Tárgyak: Jelentések, interpellácziók. A határőrvidéki erdők eladásának kérdése. Elnök: Somssich Pál.­­ Jelen voltak: Andrássy Gyula gróf, Lónyay Menyhért, Horváth Boldizsár, Wenkheim Béla b., Gorove István, Eötvös József b., Bedekovics Kál­mán, Mikó Imre gr., miniszterek. Elnök bejelent több egyéni érdekű kérvényt. Bejelenti továbbá Sáros megye kérvényét, melyben a törvénykezést a közigazgatástól elválasztatni kéri. Horváth Mihály benyújtja a szegedi iparosok kérvényét, melyben a törvényhozás intézkedését kérik az iránt, hogy az iparkamrák a kereskedelmi kamráktól elválasztassanak ; hogy a nemzeti ipart ipariskolák felállítása által segélyezze­k végül, melyben az ipartörvény iránt terjesztik elő néze­teiket. Egyéb kérvények mellett Rákóczy János és Kiss Lajos választóiknak abbeli kérését nyújtják be, hogy a bírósági 1. javaslat a törvényhatóságok rendezésével egyidőben tárgyaltassék. Csanády Sándor aziránt interpellálja a mi­nisztereket, hogy szándékoznak-e visszaadni Csiky Sándor lefoglalt ingóságait. Schvarcz Gyula törvényjavaslatot terjeszt a ház elé a halálbüntetés eltörlése tárgyában poli­­kai bűntényeknél. Csiky Sándor felszólal a kérvények tárgya­lásában való késedelem miatt. Molnár Pál olvassa a ház júniusi költség­­vetését. Horváth Döme előadó olvassa a központi bi­zottság jelentését a bírák és bírói hivatalnokok fe­lelősségéről szóló törvényjavaslat tárgyában. Ki fog nyomatni s tárgyalásra kitüzetni. A határőrvidéki erdők ügye. Napirenden van a horvát-szlavon országgyű­lés átirata a határőrvidéken eladatni szándékolt erdők tárgyában. Felolvastatván a horvát-szlavon országgyű­lés átirata és az 1869. ápril 21-én tartott hor­vát országgyűlés jegyzőkönyvének kivonata, szót emel Andrássy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház! A­mennyiben a horvát országgyűlésnek most fel­olvasott átiratában némileg kérdés is foglaltatik a magyar kormányhoz az iránt, várjon a kormány a maga részéről tett-e ezen ügyben lépéseket és mily eredménynyel ? bátor vagyok ez alkalommal, mi­­előtt az e fölötti tárgyalást megkezdeni méltóztat­­nak, a t. ház tudomására hozni, hogy a magyar kormány a horvát országgyűlés felszólalásának következtében a közös hadügyminisztériumhoz fordulván felvilágosítás végett, onnan azon választ nyerte, miszerint a hadügyminisztérium kebelében birtok eladásáról soha szó nem volt, hanem ké­szül igenis egy terv nagyobbszerű faeladás tár­gyában, melyet a horvát határőrvidéki erdők egy részének állapota tesz szükségessé, és hogy ezen nagyobbszerű faeladásból beveendő összegek ha­tárőrvidéki czélokra szándékoltatnak fordíttatni a hadügyminisztérium részéről. Egyszersmind fel vagyok jogosítva a t. ház előtt kijelenteni azt is, hogy mindeddig a had­ügyminisztérium részéről szerződés e kérdésben senkivel sem köttetett, és hogy mielőtt ez történ­nék, az arra vonatkozó adatok és tervek a magyar kormánynyal is fognak közöltetni. Ez az, mit a t. háznak felvilágosításképen előadni kötelességem­nek ismertem. (Helyeslés némely részről.) Závich József adatokkal mutatja ki, mily káros volna amaz erdőségek tömeges kiirtása. Föl­fejti a hadügyminisztérium szándékának jogtalan­ságát, és azt is, mily ingerlőleg hatna a kedélyekre emez eladás. Megjegyzi, hogy a hadügyminiszter már rég megkötötte volna az egyezséget, ha a ma­gyar minisztérium közbe nem vegyül. Zsedényi Ede: A nézetek az egész házban nem igen lesznek eltérők e kérdésben s központo­­sulnak a következőkben: 1. hogy a szándékolt 33 ezer holdnyi fameny­­nyiség eladása felf­üggesztessék; 2. hogy a szlavón határőrvidékek erdei a pusz­títástól felmentessenek; 3. hogy az ottani népességnek haszonélvezési jogai megőriztessenek, és 4. hogy ha valamely nagyobb mennyiségű túl­ért fa eladásának szüksége merülne fel, a bevett pénz az ottani vidék javára fordíttassék. — Csak a módra nézve lehet eltérés nézete szerint. Ő mi­nisztériumunk közvetítésének sikerében bízik , azért következő indítványt tesz. A ház megbízza a minisztériumot: a) működjék oda, hogy az eladás csak akkor hajtassák végre, ha a közlendőkből kiderülne, hogy egy nagyobbszerű eladás az erdők értékének csökkenése nélkül el nem halasztható, ez esetre tegye magát azon helyzetbe, hogy az illetéket biz­tosíthassa az iránt, hogy az eladás a lehető legelő­nyösebb módon eszközöltetik; b) hogy a levágandó erdők haszonélvezeté­ben részesült lakosság számára az eddigi haszon­­élvezetnek megfelelő rész ugyanazokból előzetesen kihasíttassék; végre c) hogy azon esetre, ha a vele közlendőkből arról győződnék meg, hogy a czélba vett eladás mennyiségét tekintve, túlmegy azon, mi a fat­ermelés mérvének megfelel, s így az administratió rendes folyamán évenként beállhat, működjék oda, hogy a befolyandó összeg egészben, a magyar-horvát kormány befolyásával, s kizárólag a horvát-szla­von határőrvidéken eszközlendő oly befekteté­sekre fordittassék, melyek a nevezett területnek és az egész horvát-szlavon királyságnak egyaránt ér­dekében vannak. Minek kijelentése után a ház napirendre tér.“ Ezzel szemben Ghyczy Kálmán a következő indítványt nyújtja be: „A képviselőház a Horvát-Szlavon-Dalmát­­országok területéhez tartozó bródi és péterváradi határőrezredek kerületében fekvő erdőknek szán­­déklott átalakítását vagy eladását, ha az 1867-dik észt. 30-dik tcz. 8-dik §-nak ellenére a Magyar-, illetőleg Horvát-Slavonországok országgyűlésének előleges beleegyezése nélkül eszközöltetnék, előre is semmisnek nyilvánítja; kijelenti, hogy annak jogérvényét elismerni soha sem fogja s utasítja a minisztériumot, hogy a magyar korona országai jogainak s a határőrvidék érdekeinek e tekintetben épségben tartására minden szükséges lépéseket haladéktalanul megtegyen.“ Ghyczy Kálmán indítványa mellett beszélnek a baloldalról többen, Zsedényi mellett általában a jobb­oldalról nem szól senki. Mikor szavazásra kerülne, elnök kijelenti, hogy 40 tag a jobboldalról a szavazás más­napra halasztását kéri. A házszabályok 139-ik §-a értelmében elha­­lasztatik. Ülés vége­­/­ 2 órakor.

Next