Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1871-01-04 / 1. szám

ban vett részt s 13-án következő igen siral­mas leirást ad­ a Loire melletti német ser­­gekről. „Decz. 8-án, 9-én, 10-én heves csatáink voltak. Eddig nagyon sokat kell­ éheznünk, de a­hogy most élünk, alig írhatom le. 8-án és 9-én folytonosan tűzben voltunk s igen sokat vesz­­­tettünk. Sokkal roszabb volt, mint Sedannál, Wörthnél és Orleansnál. 8-án retirálnunk kelle, midőn századunkból sokan elfogattak. 20-án töb­ben hiányoztak. Tüzérségünk többé nem használható, mert az ágyúcsövek a sok lövés folytán kiégtek. Igen hideg van, majd megfagyunk. Ez igen ter­mészetes, mert az iszonyú szenvedések annyira megtéptek bennünket, hogy egészen meztelenek vag­yünk, alig van ruhánk. Pár régi czipőt viselek, mely telve van piszokkal. Mást kapni itt lehetet­len. Az emberek kis gyermekeikkel a legmélyebb pinczékben ülnek, mert a házak mind összelövet­­tek. A 20-ik hadtest is hozzánk csatlakozott. Oh! kedves nőm, a halottak itt úgy feküsznek, mint midőn a paraszt borsót vet s a sebesültek gyak­ran az éjen át künn maradnak, mert nem lehet mindnyájokat elhelyezni. Ezredünk 300 embernél többet veszte. Mi már 15.000 foglyot ejtettünk, kiknek nagy része azonban ismét elszökött.“ Egy m­ás levelező a mecklenburgi nagy­­herczeg seregéről következőket ir : Maguk a bajorok decz. 1 -je óta 223 tisztet és 4950 embert vesztettek. A 22-ik hadosztály vesz­teségei ennek megfelelők, a hanszaták is iszonyúan szenvedtek, továbbá a 90-ik meck­­lenburgi ezred. Mit értek el mindezen vesz­­teségekkel? A Loire-hadsereg nem mehetett Paris alá — ez az egész. Azonban igen va­­lószínű, hogy a Loire melletti csaták még nem értek véget. A már négy- vagy ötször ,,teljesen meg­­semmisített“ vagy legalább fölbomlott a loire-i hadsereg valószínűen még hatodszor is föl fog támadni. Alapjában tekintve a dolgot, az ügyek itt a Loire mellett 8 hét óta nem a mi elő­nyünkre változtak. Október végén a Tann-féle hadtest elég­séges volt arra, hogy a loire-i hadsereget északtól távol tartsa, most arra, hogy ugyanaz éressék el, a négy- vagy ötszörre erősebb Frigyes Károly herczeg-féle hadse­reg szükséges. Győzelmeket vívtunk ki és terrénumot nyertünk, de a Loire-vonal jelenleg sokkal nehezebben védhető, mint n­yolc­ hét előtt. Frigyes Károly főhadiszállása 18-kán ismét Orleansba tétetett. A törzskar tisztjei szolgáikkal együtt ismét elfoglalák régi szállásaikat. Hogy ez lehetővé váljék, ka­tonák és tisztek égés., égősek és betegek la­kásaikból kifizettek. Orléánsra 18-án 600,000 franknyi hadisarct rovatott ki. A ,,Neue Freie Presse“ nem kevesebbről ír, mint a­­mecklenburgi herczeg seregének teljes fölbomlásáról: „Semmi kétség többé — írja a nevezett lap — hogy a mecklenburgi nagyherczeg se­rege ,az ügyetlen vezetés következtében tel­jesen tönkrejutott. Nemcsak az 1. bajor had­test, mely 8000 emberre olvadt le, hanem még a hanza városokból kikerült dandár is visszavonatott a hadvonalról, hogy Chart­­resbe­n szervezze magát.“­­ (A németek veszteségei.) A „Pali Mail Gaz.“ czimű­ angol lap ezeket írja: „A németek első támadó hadserege Észak- és Délnémetország seregeiből alakulva 640,000 em­bert számlált. Két havi háború annyira annyira megcsökkentette ezen látszámot, hogy októberben küldött összesen 200,000 főnyi segédcsapatok nem voltak elegendők arra, hogy a zászlóaljak 1000 főnyi hadi létszámát kiegészítsék. A párisi ost­romló sereg zászlóaljai általán 7—800 embert tet­tek, míg metzi csapatok még kevesebb számúak voltak. Csaták és betegségek annyira megapasz­tották Frigyes Károly csapatait, hogy mikor azokkal a Loirehoz érkezett, zászlóaljanként csak 450 embert tettek. Jövő januárban az újonczpótlék összesen 111,000 embert fog tenni, mi az egyes zászlóaljak erősítésére nem egészen 300 főre megy. Ez által a zászlóaljak 650, és ha a fiatalabb ujonczok is be lesznek tanítva, mintegy 750 főre fognak kiegészíttetni. És így ez 450,000 főt fogna tenni, vagy 3­4 részét azon egy milliónyi embernek, kik Németország határait átlépték. E szerint a Francziaországba küldött seregeknek több mint fele oda veszett, vagy harczképtelenné lett négy hó alatt. A Francziaországban levő összes landwehrek száma 240,000 főt tesz, zászlóaljanként 1000 em­bert véve. Azonban ezek száma nem elégséges rendeltetésekhöz, miután még 4 landwehr hadosz­tályt mintegy 50.000 embert fognak még Fran­cziaországba vinni és Németországban eddig el­foglalt helyőrségi állomásaikat pedig más pótlék zászlóaljak foglalandják el. Ezen négy landwehr osztályt nem lehet kiál­­lítni, a­nélkül, hogy 40 éven és azon felül levő embe­rek fegyverbe ne szoktassanak, s az utóbbi intéz­kedések által a kiképzett emberek tartaléka Né­metországban egészen ki fog meríttetni és azon­­kivül még egy egész évfolyami újoncz. A land­wehrek sokkal kevesebbet szenvedtek, mint a sorezredek,­­ összes veszteségeket 40,000 főre tehetni, és így Francziaországban jelenleg alig van 200,000-nyi landwehr, a­mivel rendelkezni lehet. Ily körülmények között a Francziaországban levő összes német sergek 650,000 embert fognak szám­lálni jamn­é második felében. Aduban­oksereg nagyon is különbözik attól, mely midször szállt síkra; a sorezredek sokkal fia­­talab­ak, a jamiewekrek sokkal öregebbek lesznek, mint az ezelőttiek; és igy a német haderő mind ha­ 80 elóbb 1887 a francziákéhoz, azon különbséggel, hogy T ném­et részről az uj legénység az előbbi sereit szilárd keretébe fog beosztatni.“ — (Irtó háború.) Egy hivatalos :■ tudósító, Wickede, a háború borzalm., á­­gairól következőleg ir a „Kölnische Zei­tungéban: A kétségbeesés leg v i­­g.­.. erőfeszítésével védel­mezi magát Francziaorszá­g fővárosa és Gambetta és társai makacs ámításul a harcrot még a leg­­végsőig akarják folytatni, ámbár nekik a remény leggyöngébb sug­rj­a sem maradhatott fönn, hogy a győzelmet még most is kivívják. Ezalatt Fran­­cziaország folyton pusztíttatik, a franc-tiveuvesek elleni hir'sz mindinkább kioltja a harczosoknál az emberiség­ és keresztyénség érzelmeit. Ezen bor­zasztó pusztítás és öldöklés tovább foly; a falvak egész sora leégettetik egy kézlövés miatt, melyeket idegen csapatok tettek onnan. Az egész háború oly vaddá­­kezd fajulni, minő még a harmincz éves háború sem volt. Ha valaha, úgy most kell, hogy Burrit Elihu béketanainak követői legyünk, s ha e háborút győzelmesen bevégezzük (csak akkor, előbb nem?!) s János templomának kapui bezáratnak , az európai kulturállamok népképviselőinek szent kötelessége, hogy egy nagy békekongresszusra gyűljenek egybe, a végből, hogy nagy állandó hadseregeink száma a lehető csekélyre szállítassék, s hogy az egyes államok minden oly eszközöktől megfosztassanak, melyek lehetségessé tehetik azt, hogy jövőben ismét ily kegyetlen véres küzdelemben egymással szemben állhassanak.­­ (Chanzy tábornok tiltakozása.) Chanzy tábornok, a 2-ik franczia hadsereg parancs­noka közelebb egy tiltakozást küldött a vele szemben álló német hadak vezérének, melybe szemére lobbantja a német hadvezényletnek szokásos bűneit, a rablást, pusztítást, s a haditények hazug elferdítését. E tiltakozást Chanzy egy napi­ parancsban katonáinak há­romszor fölolvastatta, s aztán a vendomei porosz parancsnoknak átkü­ldte, így hangzik: „A porosz parancsnoknak Vendom­eban ! Arról értesülök, hogy az ön parancs­noksága alatt álló csapatok le nem­ irható erőszakoskodásokat követtek el St.­Calais békés lakóin. Eltekintve ama jó bánásmód­tól, melyben az önök betegei, sebesültjei, tisztjei nálunk részesülnek, önök pénzt kö­veteltek s rablásokat engedtek meg maguk­nak. Ez a hatalommal való visszaélés, mely az ön lelkiismeretét terheli, s melyet a mi lakosságunk hazaszeretete képes lesz elvi­selni. De a­mi semmiesetre meg nem enged­hető, az amaz alaptalan sértés, melylyel ön ama tetteit tetézi. Ön azt állította, hogy mi legyőzöttünk. Ez hazugság, mi győztük le önöket, s már decz. 4-ke óta sakkban tart­juk. Ön merészelt oly egyéneket gyávák­nak nevezni, a­kik önnek nem válaszolhattak, s azt állította, hogy a kormány kényszeríti ezeket az ellenállásra, holott ők határozottan békét akarnak. Tiltakozom azon jognál fogva, melyet nekem úgyszólva egész Francziaor­­szág ellenállása kölcsönöz, mely ön elé egy oly hadsereget állított, melyet ön még máig sem volt képes legyőzni. Ismételve kijelent­jük, mire ellenállásunk máris megtanított: A jog öntudatával s azon erős akarattal fogunk harczolni, hogy győzzünk. Az áldo­zatokra, melyeket még hozni fogunk, nem tekintünk: a végsőig fogunk harczolni, ir­galom és szünet nélkül. Nincs többé arról szó: legális ellenség ellen küzdeni, hanem pusztító csordák ellen, melyek egyesegyedül csak egy nemzet végromlását akarják, mely becsületét, függetlenségét és rangját kívánja megtartani. Azon nagylelkűségre, melylyel mi foglyaikkal , sebesültjeikkel bánunk, önök dölyfös elbizakodottsággal, gyújtoga­tással és dúlással válaszolnak. Tiltakozom­­ megbotránkozással az emberiség és a nép­jog nevében, melyet önök lábbal tipornak. Chanzy. “­­ E napipará­­­sra és a tiltakozásra egy­­ St.-Calaisban kirí­­nt esemény nyújtott al­kalmat. „­i-dik deczemberben ugyanis 600 porosz a nélkül lőtte a helyet, hogy abban Csak egyetlen franczia katona is lett volna, avagy hogy talán a helybeli lakosság vala­mely ellenséges aktust követett volna el. A lövetés után a poroszok be is hatoltak a­­ helységbe és 20,000 frank hadisarczot zsa­rolván, este felé visszavonultak.­­ (Chanzy tábornok és hadserge.) Egy angol lap, a „Standard“ levelezője írja Le Malisból decz. 22-ről: „Chanzy tábornok hadserege f. hó több­­ napján át csatázott. A hadseregnek tehát most pihenésre van szüksége. Itt(Le Mans­­­ ban) föltalálhatja a nyugalmat, hova tegnap­előtt érkezett meg. Rövid pihenés után csak­­­­hamar képes lesz támadólag lépni föl. Hallom, hogy a francziák csodálat­ra­­méltólag harczoltak hosszú visszavonulásuk alatt. Chanzy hadserege egyetlen ágyút sem vesztett el rendes csatában, mert azon­ hat ágyúból álló üteg, mely Vendome-nál a poroszok kezébe került, az üteg felett parancsnokló tiszt ügyetlensége következ­tében veszett el. E tiszt haditörvényszék elé állíttatik. A poroszok Vendome-ná­l iszonyú veszte­séggel vezettek vissza. De Chanzy hadsere­gének is nyugalomra lett szüksége, elhatá­rozta folytatni visszavonulását Le Mans felé, hogy ott szervezkedve, ismét támadólag lépjen föl.“ Chanzy hadjáratát a Loire környékén decz. 7 —15 napjai között, a „Standart“­­ következő megjegyzésekkel kíséri: E csatá­rozásokról némi fogalmat szerezhetünk ma­gunknak a tényből, hogy ez idő alatt a franczia ágyúk 16,000 golyót lőttek az ellenségre. A francziák a mintegy 47 éves Chanzyban vélik feltalálni a tábornokot, a­kit régóta kerestek. Tisztjeitől s katonái­tól egyenlően becsülve, a legkétesebb pil­lanatokban sem vesztette el lélek­jelen­­létét, még decz. 2-kán sem, midőn 20,000 embere meg akart futni minden áron, a midőn két órai heves cs­ata után egy csapat bajor gyalog által oldalban támadtatott meg. Seregének lelke továbbá Jaurregui­­berry altengernagy, a 16-ik hadtestparancs­noka, ki főparancsnokul van kiszemelve, ha Chanzyt valami veszély érné.­­ (Ütközet a Loirenál.) Mig a poroszok Páris körül ostrom-ágyúiknak fölállításá­val s az ostrom megkezdésével foglalkoznak.

Next