Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1871-01-04 / 1. szám
azalatt a déli csatatéren Chanzy folytatja támadó fellépését Frigyes Károly és a mecklenburgi nagyherczeg seregei ellen. Jouffroy tábornok, ki már decz. 28-án Montoirenál is összeütközött a németek előcsapataival, a múlt év utolsó napján Vendome mellett egy rekognoszczirozó csatában, ismét az ellenségre csapott, minek következtében több ellenséges állást foglalt el s 200 foglyot kerített hatalmába. Jouffroy tábornok a loiret 2-ik sereg jobb szárnyának egy dandárával már napok óta előre indult, míg a sereg zöme még mindig Le Mans táján táborozik; valószínű azonban, hogy az egész sereg után lesz, előrenyomult előcsapatai nyomán, s így a nagy döntő küzdelem nemsokára bekövetkezik. 4 — (Újabb táviratok ) Bécs, jan. 2. A mai „Tagespresse“ Dijonból e hó 1-je délutánjáról következő táviratot hozza: A németek elhagyták Aubrayt és Grayt, és Venoulban összpontosultak. Azt hiszik,hogy Zastrow tábornok elkésve fog megérkezni. Belfort vára igen heves támadást visszavetett. A poroszok vesztesége nagy. Bordeaux, jan. 1. Chanzy trinok jan. 1-től Le Mansból jelenti: Jouffroy tegnap az ellent a Loire jobb partján visszavetette s a Vendôme-mal szemközt levő kitűnő pozicziókat hatalmába kerítette s 200 foglyot ejtett. E támadó rokognoszezhozamot a tábornok igen erélyesen vezette s a csapatok által az fényesen hajtatott végre. Versailles, jan. 2. (Hivatalos.) A 20. hadosztály decz. 31-én az erősebb ellenség által megtámadtatok Vendome mellett, azonban visszaverte e támadást s Luderitz tábornok 4 ágyút is elvett. — Wittich ezredes decz. 30-án Souchos és Arras közt egy mozgó oszlopból 5 tisztet és 170 embert elfogott. Mezséres vára e hó 2-án kapitulált; a porosz csapatok délben fognak bevonulni. Darmstadt, jan. 2. A „Darmstadt Ztg.“ Lajos hesseni herczeg táviratát a nagyherczeghez hozza, a mely igy szól: Orleans, jan. 1. A 2-dik gyalog, a 2-dik lovasezred és egy lovas üteg tegnap Bonny mellett Orleanstól délkeletre a számra túlnyomó ellenség ellen harczolt, mely alkalommal 1 tiszt megöletett, 2 tiszt és 50 ember megsebesült. Versailles, jan. 2. (Hivatalos.) Az ellenség állásai Páris északkeleti homlokzata előtt decz. 31-én és jan. 1-én folytatólag eredményteljesen lövettek: az ellenség sietve vonult vissza előretolt állásaiból. A Nogent, Rosny és Ivry erődök jan. 1-én nem tüzeltek. London, jan. 1. A Pontus-konferenczia Favre érkeztéig elnapoltatott, tán sikerül addig a semleges hatalmaknak a konferenczia hatásköre kiszélesbítésével béke-kongressszust hozni létre. A versaillesi főhadiszállás határozottan megtagadta Jules Favre meghívásának egy parlamentakr általi átnyujtását, miért is az angol kabinet galambpostát használt, melylyel Jules Favre értesittetett, hogy Londonban a lehető legrövidebb idő alatt váratik s hogy Versaillesban orosz közbenjárás mellett a porosz előőrsökön áthaladhat, Paris ostromzár alatt. (A porosz főhadiszállásról.) Az év legrövidebb napjai ugyanazon állapotban találnak bennünket, mint szeptember napfényes délutánjai, t. i. várakozva Páris előtt, írja a ,,D. News“ versaillesi levelezője dec. 21-éről. Mikor legelőször Páris alá értünk és azt megszállottuk, bizonyosnak hittük, hogy a párisiak azonnal engedni fognak, mihelyt belátják az őket fenyegető komoly veszélyt. Napilapjaik meg lesznek fosztva minden újdonságtól, minden hírtől, kávéjuk elveszti minden zamatját a szomorú napok alatt. Ilyen volt a kilátás szept. 20-án. És minek most decz. 21-én, midőn a német egyenruhák egészen otthonosokká váltak Versaillesben. Most inkább hiszszük, hogy Páris még hat hétig ki fogja tartani, mint akkor hittük, miszerint hat napig hajlandó lenne ellenünk szegülni. Páris többet tett, mint amennyit bárki is várt volna tőle; jelenleg oly néppel állunk szemben, mely büszke arra, amit véghezvitt, s csak akkor fogja magát megadni, ha azt teljesen elkerülhetlennek tartja. Páris belállapotáról igen keveset tudunk. A künnálló német hadseregek azonban égnek a vágytól boszul állani a párisiakon a hoszszas várakozásért, s ha még mindig késnek is a bombázással, annyi bizonyos, hogy nem akarják prédájukat elszalasztani. Ha Páris még hat hétig fogja magát tartani, hat hétig fognak a németek várakozni. Trochunak keresztül kell magát vágnia, avagy az utolsó emberig védni a várost a loirei hadsereg megérkezésének reményében.Ellenállási megátalkodása azonban magasan veje soha sem ingatja meg a németek eihatárosát. Az északnémet országgyulés fentetettjei múlt szombaton a királynál esitek s másnap reggel az előőrsi vonatokan jártak körül, hogy Párist szemügyre vegye ahonnan visszatérve a koronaherczeg asztalához hivattak meg, kedden pedig megkezdették utjokat hazafelé. Tegnap délután egész Versaillesi rémület szállta meg. A lakosságnak bezáratás terhe alatt meghagyatott, hogy lakásában maradjon s az utczákra senki, ki ne lépjen. Erre aztán fegyveres katonák jártak házrólházra, kérlelhetlenül felkutatva minden szögletet. Az egész fellépésre az adott okot, hogy a poroszok hírét vették, miszerint Versaillesban számtalan franc-tireur lappang, s ezenkívül az ismételt rendeletek daczára még mindig nagy mennyiségű fegyver van elrejtve. A kutatás eredménye az lett, hogy mintegy 80 idegen egyén, mint gyanított franc-tireur elfogatott, s két puskaművesnél 60 darab fegyver foglaltatott le. (A „D. News‘ párisi levelezője írja decz. 18-áról.) A foglyok azzal szokták hosszú óráikat elérni, hogy a pók hálószövését kisérik figyelemmel. Én ezt tökéletesen értem. A legszomorubb ostromállapot e szomorú egyhangúságában, egy pók valóságos eseményt képezne. De fájdalom, a pók künn van s mi vagyunk a hálójába esett legyek. Az idő soha nem sulyosodott úgy emberi lényre, mint most reánk sulyosodik. Úgy tetszik, mintha minden napnak kétszer annyi órája lenne, mint rendesen. Én már hetek óta nem húztam fel zsebórámat, elfáradtam szüntelen reá nézni unalmamban. A borotválkozás átalában kiment divatból, naszv megkísértés lenne most sokakra a borotvát közeli érintkezésbe hozni a torokkal. Sokan megnőpesültek, hogy megmeneküljenek a tényleges hadiszolgálattól, de még többen, hogy elöljék unalmukat. Takarítónőm oly rut vén banya, mint akár Macbeth boszorkánya s már azon borzasztó előérzetem volt, hogy én e nőt unalmamban előbbutóbb elveszem s egészen könnyebben érzem magamat, mióta tudom, hogy férje van. Átalános meggyőződés szerint a departementek többet tesznek, mint amennyit tőlök várni lehetett, mindamellett nem remélnek tőlök segélyt Páris felmentésére. A hírlapok sürgetik Trochut a kitörésre, nehogy Frigyes Károly Páris alól erődítést nyerhessen. Thomas Kelemen trik, ki körülbelül egy hó előtt váltotta fel Tamisiert a nemzetőrök főparancsnokságában, úgy látszik, nagyon is betölti helyét. Minden erejét megfeszíti, hogy a polgárokat katonákká alakítsa át, és nem ért semmi ostobaságot. Egyetlen nap sem múlik el a nélkül, hogy valamely patrióta kapitány ne állana a haditörvényszék előtt részegség avagy fegyelmetlenség miatt. Ha valamely zászlóalj kihágásokat tesz, rögtön megrovatik egy napiparancsban. Az angol segélyalapot Párisban jelenleg 1000-en veszik igénybe s e szám hetenként legalább is 30-al növekedik, ismeretlen és rejtélyes angol egyéniségek merülnek fel napról-napra. Az alapot kezelők a franczia kormánytól nemrég 30 ezer font rizst vásároltak, s ezt csokoládéval és a Liebig-féle húskivonattal együtt még mintegy három hétre elegendő. De ha tovább is elhúzódik az ostrom, nem tudjuk mi lesz mind e szegény népből, mert pénz volna ugyan, de pénzért sem lehet majd élelmiszert kapni. (A ,,Daily News“ levelezője írja Párist ből decz. 25-ről.) A párisiak magatartása valóban csodálatra méltó és teljes elismerést érdemel. Úgy hiszem, nem követek el indiskrecziót, ha ismétlem Wardburne amerikai követ szavait, ki kérdeztetvén, mit tart a párisiak magatartásáról, oda nyilatkozott, miszerint ő „magasztosnak“ találta azt. S igaz, hogy a mai párisiakban senki sem ismerné fel a hat vagy csak négy hó előttieket is. A pillanat nélkülözéseit, mint a helyzet által parancsolt kényszerűséget, zúgolódás nélkül fogadják s maguk is nevetnek különös simulékonyságuk fölött a körülményekhez. A magánfoglalkozások mindenfelé szünetelnek, mert a férfiak a védfalakon, gyakorlatokkal vagy előőrsi szolgálattal vannak elfoglalva, s a nők békén álldogálnak a mészárszékek előtt, míg rájuk kerül a sor és kikapják az egynegyed font lókást, annyi jár ugyanis egy- egy személynek három napra. A loirei hadsereg létezése hosszú időn át tökéletes rejtély marad előttünk, semmi bizonyostem hallhattunk róla, míg most Gambetta tudatja velünk, miszerint e hadsereg visszavonulni volt kénytelen. Mi azonban erősen hisszük, hogy e sereg rövid időn mint előre nyomuló haderő fog feltűnni, főleg ha mint értesülünk, létszáma csakugyan 200,000, jól szerezve, jól vezényelve s tüzérséggel dúsan ellátva. Egyhamar azonban e részről semmi jelentékeny tényt nem várunk, mindamellett ez meg nem zavar bennünket s határozottságunkat meg nem ingatja. Trochu újabb kitörésre készül, mely azonban egy hétnél előbb nem igen fog valósulni. Minden oda mutat, hogy a közelebbi hadművelet színhelye a nyugati oldal leend, s hogy az ágyunaszádok jelentékeny szerepet fognak benne játszani. Ezek most nagy számmal rendeztettek be s néhány úszó üteg is adatott hozzájok; állomáshelyük Epinay közelében van, honnan folytonos kirándulásokat tesznek s az ellenség elérhető erődítményeit, alighogy felhányattak, halomra lövik. A kormány nagy pénzáldozatok árán is folyvást iparkodott, hogy magánegyének által rendes összeköttetés hozzon létre Páris és a vidék között, azonban sikertelenül, bár egyeseknek sikerült néha porosz zárvonalon észrevétlenül általcsúszni. Biztosíttattunk, hogy jövőre rendes gyalogpostánk lesz, a módra nézve azonban a legnagyobb tartózkodást követi a kormány. (Jelenetek a párisi harczokból.) Epinay mellől egy német lap következő közleményt hoz: „Nov. 30-ka volt. Páris minden erőde hihetetlen számban szórta a forró tűzgolyókat s a föld köröskörül ingott, mintha a világ elveszni akart volna. St.Denis erődei főleg Epinay fahpa irányultak, mely oly kényelmesen ágyúik alatt állt s 12 hét óta a poroszok által megszállva és ettőllaszolva volt. A gránáteső Epinay részeiben utczáin oly kellemetlen lett az ott álló altisztre és 60 katonára, hogy hamar egy bombamentes pinczébe bújtak. A francziák, kiknek egy része már reggel kiszáll a St.-Denis szigetén, az elővigyázó őrség e biztonsági manevvrejéről hirt kapott s délben Epinayra törtek, az egész őrséget a pinczében elfogták, diadalmasan Párisba küldék s a porosz torlaszok alatt védállást foglaltak, s ezeket óriási gyorsasággal a poroszok felé eső oldalon is megerősiték. Négy ágyunaszád folyton nagyobb franczia tömegeket szállított partra Epinay mellett. Midőn a poroszok mintegy 100 lépésnyire közeledtek a faluhoz, elbámulva látták, hogy az ajtók és ablakok mögött porosz sisakok és köpenyek állanak, s a következő pillanatban ugyanezen sisakok és köpenyek chassepotgolyó-özönnel áraszták el őket. A francziák ugyanis a fogolyőrség köpenyeit és sisakjait magukra vették. Azonban a poroszok nemsokára folytatták a rohamot, s a helységben a legiszonyúbb utcza- és torlaszharcz fejlődött ki. Végül a francziák nyolcz zászlóalja