Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-03 / 1. szám

Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félvre 5 ft. U®?“' Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft 50 kr. UJjpr* Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasábzott petit sor, vagy annak helyé, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba; háromszori vág többszöri igtatásnál csak 7 krajezárba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Becsben: Oppelik Alajos. Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajezár. Előfizetési fölhívás VASÁRNAPI ÚJSÁG Politikai Ojdoaságok 1872-ik évi folyamára. (Ismeretterjesztő és politikai hetilap. — Az egyik számos eredeti képpel illusztrálva; a másik rendkívüli mel­lékletekkel bővitve.) Előfizetési föltételek: Postán küldve vagy Pesten házhoz hordva A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre (január—deczember) ....................................10 ft. Fé lévre (január—junius).................................................5 » Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre (január—deczember)....................................6 ft. Félévre (január—junius)...............................................3 » Csapán a Politikai Újdonságok: Egész évre (január—deczember).....................5 ft. — kr. Fé lévre (január junius)................................2 » 50 „ jPF* Egyes előfizetések legczélszerübben postai utaí- ványnyal eszközölhetők, a melyre bérmentesítésül csak egy 5 kros bélyeg kívántatik. Uj kedvezmény! A „Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonságok“ előfi­zetői a kiadó intézkedése folytán a jövő 1872. évtől kezdve azon kedvezményben részesülnek, hogy az „Uj Regéié“ czimü vállalatot, mely évenként 24 füzetben jelenik meg, s válogatott érdekes regényeket tartalmaz, egész évre 6 ft. helyett 4 ftérf, félévre 3 ft. helyett 2 ftért rendelhetik meg. A Vasárnapi Újság és P. Újdonságon kiadó-hivatala (Pest, egyetem-uteza 4. sz. a.) Heti szemle. Tagadhatóan, hogy a lefolyt hét sző­nyege nem tartozik a színtelenebbek közé. Lajthán innen és túl nehány fontos, részint eredeti esemény ábrái teszik azt emlékeze­tesebbé ötvenkét társa közt. Az előtérben ott látjuk magának a fejedelemnek alakját is, a mint a bécsi birodalmi tanácsot meg­nyitja, az alkotmányhivek buzgó, s kétség­telenül őszinte örömrivalgásai közepette. És ha egy idegen, ki a siami iker — osztrák­magyar — birodalmak földrajzával és nép- ismei viszonyaival közelebbről nem ismerős, e gyűlésen jelen van, s tanúja e mesterké­letlen, szivböl fakadó öröm kifejezéseinek — mert, hiszen azt könnyű első tekintetre fölismerni — azt gondolhatja, hogy „Ausz­tria felix“ közmondásos boldogságának még mindig mézes heteit éli. Hanem ha aztán van valaki, a ki elemzi előtte e tetszésnyil- vánulás okait és sok mindenféle csinja-bin- jait, akkor csaknem úgy tűnik föl előtte a dolog, mint az oly nagy beteg állapota, a ki a halálóra előtt beállani szokott könnyeb­bülés peirczeiben vígan énekelés tréfálkozik. Mert hát kikből áll e testület és mit képvisel? Nagy részben oly egyének bői s oly elemeket képviselőkből, kik és melyek elégültségének biztositása végett nem is vol­na szükséges efféle országgyűlést összeülni, sőt inkább azt *Mhetjük, hogy van egy — na számra, iíHíii liUvalv*in ^3 túlnyomó — része, mely akkor lenne leg­elégedettebb, ha ez alkotmányosdi komédia egyátalán félretétetnék, és végkép vagy csak egyidöre is lemaradna a politikai játék- rendről. Közép- és főnemesek, herczegek, grófok, bárók, azokká leendő meggazdago­dott bankárok, a kikben a tiz éves alkotmá­nyos eröködés sikertelensége csak megerő­sítette ama régi meggyőződést, mely szerint a boldog Ausztriában legczélszerübb és illetőleg egyetlen lehetséges kormányalak egy eszélyes absolutismus, melynek főelve és zsinórmértéke legyen: „élni és élni hagyni.“ Ezeknek legfőbb sarkalatos hitága­zata: rendületlen támaszai lenni a trón­nak minden időben és minden viszonyok közt. És e viszonyok most oly humoristiku- sak, hogy arra .kényszerítik ez urakat, mi­szerint játszák a valódi alkotmány-dühön- gönezök szerepét. A jó czislajtám nép és polgárság nemigen járatos az alkotmányos­ság ösvényén, s átalán sokkal kedélyesebb, mint rósz, egy szóval, nem nagy politikus. Ö tudja, hogy neki dolgozni kell alkotmány­ban vagy alkotmány nélkül, és ö tud, sőt szeret dolgozni, minélfogva nem bir oly for­radalmi hajlamokkal, mint például a spa­nyol és más hason uraskodó természetű nép, melynek egy része mindig a másiknak kirablásából akar élni. Ha Magyarország példája előttük nem állana, a jó osztrák német és cseh nép soha sem gondolt volna alkotmányosságra. De a közeli példa fölsar- kantyuzta önérzetüket, s most ők becsület­beli dolognak tartják, hogy nekik is alkot­mányuk legyen. Ennél is nagyobb baj pedig, hogy a nemzetiségi eszme, mely most ural­kodó világrészünkön, a nemzeti vetélkedés Páris almáját dobta a hajdan békében élő osztrák népek családéletének és jó osztrák ! érzületének összhangja közé. „Hát hiszen csak ha alkotmány kell“ — gondolák a burg- hatalom kezelői, adunk nektek alkotmányt; és őszintén meg kell vallani, hogy e türek vésőket sok kitartással igyekeznek valósi- tani. De egy roppant akadályba ütköznek: a nemzetiségi érzületbe, mely Prágában, Bécsben, Lembergben egy kalap alá hoz- hatlan követelésekkel áll elő. Ha a bécsiek elégedettek, akkor a csehek forronganak. és megfordítva. Eszünkbe jut az adoma a czigányról, a kinek tiz ludat kellett haj­tani a szomszéd faluba, s az utón egyet meg'“ omielőluk. Az átadás helyén egyur" kétszer olvasva, megvolt a tiz darab, de ha az átvevő olvasta azt, mindig hiányzott a tizedik. Utoljára is külön kellett rekeszteni mind a tizet, s úgy megolvasni. Hogy mi lesz vége e játéknak, a közeli jövő majd megfejti. Elég az hozzá, hogy most a világgal és magával Czislajtániával igyekeznek elhitetni, miszerint Ausztriában a divatos parlamenti rendszer szerint kor­mányoznak. És azon elem, mely ma a reichs- ráth megnyitásán lelkesen „hochol“ — hi ven megftíleljfonnebb jelzett sarkalatos el­vének, mely szerint a trónt rendületlenül támogatja, mert ugyanezt Bach, Schmer­ling, Belcredi, Potoczky, stb. alatt rendesen megcselekedte. Csupán egy kisérlet mutat­kozott föltétlenül lehetlennek: ez a nemrég megbukott Hohenwarth grófé. Világos, hogy a Lajtán túl előbb volna lehetséges a magyar, mint a csehszláv hegemónia. És ennyiből a jelen birodalmi képviseletre leg­alább azt lehet elmondani, hogy annál mindenesetre jobb, mint a mit a Hohen- warth-féle programm helyeze kilátásba. Mert jelenleg a magyar, német és lengyel elem szövetsége mégis erősebb alapot képez, mint a netalán cseh-szláv szövetség, mely úgy az uralkodóház, mint a magyar és né­met elem érdekeivel ellenkező irányt ava­tott volna föl, a mi egyenesen a föloszlás felé vezette volna a kettős birodalmat, A jelen helyzetre tehát csak annyit mondhatunk, hogy az aránylag a jobbak közé tartozik... már legalább is azon értelemben, melyben Thiers nemrég állította', hogy Francziaor- szág pénzügye aránylag a legjobb állapot­ban van. A szomszéd Czislajtániának csak egy szegény vigasztalása lehet; az, hogy régi szövetségese, a Sz. István birodalom is ha-

Next

/
Thumbnails
Contents