Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1872-10-09 / 41. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félvre 5 ft. jfPoP"' Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Ssausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Sélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Mai számunk rendkívüli mellékletén veszik olvasóink b. Sennyey Pálnak a képviselőház okt. 7-ki ülésében tartott beszédét, és Politikai Újdonságok 1872-ik évi okt.—Akcz. folyamsára. Szeptember hó végével az évnegyedes előfizetések ideje lejárván, október 1-től az előfizetői mielőbbi megújítására hívjuk föl a t. olvasóközönséget, hogy a lap küldésében fönnakadás ne történjék. Előfizetési feltételek: Postán küldve vagy Pesten házhoz hordva. A Vasárnapi Uijság és Politikai Újdonságok együtt. Évnegyedre (október—deczember 1872.) . . 2 ft. 50 kr Félévre (október—márczius 1872 —73.) . . 5 » — » Csupán a Vasárnapi Újság. Évnegyedre (október— deczember 1872.) . . 1 ft. 50 kr. Félévre (október—márczius 1872—73.) . . 3 » — » Csupán a Politikai Újdonságok: Évnegyedre (október—deczember 1872.) . . 1 fz. 25 kr. Félévre (október—márczius 1872—73.) . . 2 » 50 » Az előfizetési pénzek beküldése legczélszerűbben postai utalványnyal eszközölhető. Vasárnapi Újság és P. Újdonságok kiadó-hivatala (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) Nemzeti bank. Közlönyök és körök olyanforma hangon kezdenek beszélni a fenyegető pénzválságról, az önálló magyar nemzeti bank alapításának kérdéséről, mintha már valóban fogna valami döntő lépés történni ez ügyben, s tán épen a pénzügyi teljes fölszabadulás nagy eseményének előestéje érkezett volna el. Bécsi és pesti főfő közlönyök oly heves előőrsi lóharczba elegyedtek egymással e tárgy körül, hogy azt kell hinnünk, miszerint a tüzelés nem csupán a két örvonal magánkedvtöltésének vagy a véletlen kényszerének, hanem egyik vagy mindkét főhadvezérlet egyenes parancsának következménye, s e szerint a puskatűz csak bevezetése a nemsokára bekövetkező nagy ütközetnek. Nem tehetjük föl különösen a magyar kormányról, hogy e mozgalmat bekövetkezni engedné, ha föltett szándéka nem volna, e fölgerjesztett várakozásnak a nemzet által óhajtott irányban eleget tenni. Mert hogy a nemzet pénzügyi tekintetben is szabadulni óhajt a bécsi bank mostoha gyámkodása alól, hogy a kiskorúság helyzetét nemcsak hátrányosnak, de szégyenletesnek is találja, az semmi, kétséget nem szenved, és ebbeli reményeit a teljesülés kilátásával kecsegtetni, várakozását fölfokozni, azután ismét lelohasztani, hasonló azon kegyetlen tréfához, midőn tudniillik az eladóvá lett hajadonnak megígérik a szülök, hogy ekkor s ekkor bálba viszik, azután, midőn annak örömlázas izgatottsága tetőpontra hágott, a bál előestéjén hidegen kimondják a már fölkészültnek a rettentő ítéletet, hogy hát mégis csak itthon fog maradni, mert hát az öregeknek nincs kedvök vagy bátorságuk a házból kimozdulni. Népünk — hála égnek — még ifjú és hazafiságra fogékony kedélylyel bír, s egy gyermek lélektisztaságával s önzetlenségével tud örülni minden jelentős nemzeti vívmánynak. A honvédség intézménye — némelyek szerint — nem nagyon volt lelkesítő, kivált kezdetben, miután a nép bizonyos gyanús színezetű szálakat vett észre külsejükön, s népszerűbbé csak lassanként válnak, amint terjed a meggyőződés, hogy ez végre mégis csak nemzeti hadsereg, de tegyük föl, hogy ezen intézmény nem jön létre, vájjon sikerült volna-e a Deákpártnak magát és a kiegyezési alapot föntartani,megszilárdítani? A magyar nemzeti jegybank egy újabb, hatalmas, kézzelfogható érv lenne a nép szemében a kiegyezési alapnak a nemzetre előnyös volta mellett, és ha egyszer áll, amit kormányközlönyök is beismernek, hogy az sem Ausztria, sem Magyarországra való tekintetből nem lehetlen, sőt ez utóbbi érdekében czélszerű, mi több, mellőzhetlenül szükséges, akkor igen kívánatos lenne annak megvalósítását nem késleltetni soká. Bizonyos nemzeti vágyakat s ábrándokat, mint az étvágyat legjobb kielégíteni akkor, mikor, azok legégetőbbekké váltak, nem pedig akkor, mikor hosszas epedésben, várakozásban már a fásult egykedvűség állott be. Ha lehetséges két-háromszázezer honvédnek fegyvert adni kezébe, és e sereget a magyar parlamenti kormány parancsa alá helyezni, akkor miért ne volna lehetséges magyar bankjegyet nyomatni — már tudniillik politikai szempontból? Egyfelől a kiegyezés, másfelől nagyhorderejű világesemények minő,kiváltkép a legutóbbi franczia-porosz háború és a német császárság megalakulása és világhatalommá emelkedése, oly fordulatot idéztek elő Ausztria - Magyarország politikájában, mely után a hosszú időn át hangoztatott vélemény, miszerint e kettős birodalom súlypontja Magyarországban van, végre oly ténynyé vált, melynek gyakorlati bizonyítékai állanak előttünk. Egy ilyen bizonyíték egyebek közt például ama, egyelőre s hirtelenében megmagyarázhatlannak tetsző körülmény,mely szerint tudniillik a delegácziók közt rendesen a magyar az, mely a hadügyi költségvetés megszavazásában engedékenyebb. Jelenleg is mintegy negyedfél milliónyi összegecske körül jár a különbség, melyre nézve az osztrák és magyar bizottságok közt eltérő nézet uralkodik. Ez öszszeget kéri a közös hadügyér a végből, hogy a kellő számú legénységet a törvény határozatai értelmében három évi újoncz szolgálati, illetőleg tanulási, képzési idő alatt fegyverben tarthassa. Mi oka lehet annak, hogy ez összeget és átalán évenként egyéb más jelentős tételeket a magyar delegáczió megszavaz, az osztrák ellenben megtagad? Az egyes különleges pontoknál a két delegáczióban és a sajtóvitáiban előadott ellen- és mellékérvekből nem tudunk ennek valódi indokaira akadni. Emlegették azt is egyebek közt, hogy a magyar delegáczió engedékenységének magyarázata abban rejlenék, hogy cserében a megszavazott tételekért mindig egy-két magyar ezrednek haza bocsátását alkuszsza ki amúgy bizalmasan. Ebben lehet valami, de ez csak egyik és pedig határtalanul csekélyebb oka lehet ez eljárásnak. A valódi és nagy fontosságú politikai ok az, hogy úgy, amint a dolgok és viszonyok ma állanak, erős hadseregre nagyobb szüksége van a magyar nemzetnek, mint a lajtántúli osztrák elemnek. Mert nem képzelhető olyan külháború, melyben az uralkodó osztrák - német elem nemzeti léte oly mérvben lenne fenyegetve, mint amily mérvben lenne fenyegetve a magyaré akár egy Német-, akár egy Oroszország elleni háborúban. Ha legyőzne bennünket az orosz, akkor az osztrák németség a nagy német császárság ölébe esnék, és ha legyőzne