Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1872-10-09 / 41. szám

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félvre 5 ft. jfPoP"' Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Ssausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Sélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Mai számunk rendkívüli mellékletén veszik olvasóink b. Sennyey Pálnak a kép­­viselőh­áz okt. 7-ki ülésében tartott beszédét, és Politikai Újdonságok 1872-ik évi okt.—Ak­cz. folyam­sára. Szeptember hó végével az évnegyedes előfizeté­sek ideje lejárván, október 1-től az előfizetői mielőbbi meg­újítására hívjuk föl a t. olvasó­közönséget, hogy a lap kül­désében fönnakadás ne történjék. Előfizetési feltételek: Postán küldve vagy Pesten házhoz hordva. A Vasárnapi Uijság és Politikai Újdonságok együtt. Évnegyedre (október—deczember 1872.) . . 2 ft. 50 kr Félévre (október—márczius 1872 —73.) . . 5 » — » Csupán a Vasárnapi Újság. Évnegyedre (október— deczember 1872.) . . 1 ft. 50 kr. Félévre (október—márczius 1872—73.) . . 3 » — » Csupán a Politikai Újdonságok: Évnegyedre (október—deczember 1872.) . . 1 fz. 25 kr. Félévre (október—márczius 1872—73.) . . 2 » 50 » Az előfizetési pénzek beküldése legczélszerűb­­ben postai utalványnyal eszközölhető.­­ Vasárnapi Újság és P. Újdonságok kiadó-hivatala (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) Nemzeti bank. Közlönyök és körök olyanforma hangon kezdenek beszélni a fenyegető pénzválság­ról, az önálló magyar nemzeti bank alapí­tásának kérdéséről, mintha már valóban fogna valami döntő lépés történni ez ügy­ben, s tán épen a pénzügyi teljes fölszaba­dulás nagy eseményének előestéje érkezett volna el. Bécsi és pesti főfő közlönyök oly heves előőrsi lóharczba elegyedtek egymás­sal e tárgy körül, hogy azt kell hinnünk, miszerint a tüzelés nem csupán a két örvo­­nal magánkedvtöltésének vagy a véletlen kényszerének, hanem egyik vagy mindkét főhadvezérlet egyenes parancsának követ­kezménye, s e szerint a puskatűz csak beve­zetése­ a nemsokára bekövetkező nagy ütkö­zetnek. Nem tehetjük föl különösen a magyar kormányról, hogy e mozgalmat be­következni engedné, ha föltett szándéka nem volna, e fölgerjesztett várakozásnak a nem­zet által óhajtott irányban eleget tenni. Mert hogy a nemzet pénzügyi tekintetben is szabadulni óhajt a bécsi bank mostoha gyám­kodása alól, hogy a kiskorúság helyzetét nemcsak hátrányosnak, de szégyenletesnek is találja, az semmi, kétséget nem szenved, és ebbeli reményeit a teljesülés kilátásával kecsegtetni, várakozását fölfokozni, azután ismét lelohasztani, hasonló azon kegyetlen tréfához, midőn tudniillik az eladóvá lett hajadonnak megígérik a szülök, hogy ekkor s ekkor bálba viszik, azután, midőn annak örömlázas izgatottsága tetőpontra hágott, a bál előestéjén hidegen kimondják a már fölkészü­ltnek a rettentő ítéletet, hogy hát mégis csak itthon fog maradni, mert hát az öregeknek nincs kedvök vagy bátorságuk a házból kimozdulni. Népünk — hála égnek — még ifjú és hazafiságra fogékony kedély­­lyel bír, s egy gyermek lélektisztaságával s önzetlenségével tud örülni minden jelen­­tős­ nemzeti vívmánynak. A honvédség in­tézménye — némelyek szerint — nem na­gyon volt lelkesítő, kivált kezdetben, miután a nép bizonyos gyanús színezetű szálakat vett észre külsejükön, s népszerűbbé csak lassanként válnak, a­mint terjed a meggyő­ződés, hogy ez végre mégis csak nemzeti hadsereg,­­ de tegyük föl, hogy ezen intéz­mény nem jön létre, vájjon sikerült volna-e a Deákpártnak magát és a kiegyezési alapot föntartani,megszilárdítani? A magyar nem­zeti jegybank egy újabb, hatalmas, kézzel­fogható érv lenne a nép szemében a kiegye­zési alapnak a nemzetre előnyös volta mellett, és ha egyszer áll, a­mit kormány­közlönyök is beismernek, hogy az sem Ausztria, sem Magyarországra való tekintet­ből nem lehetlen, sőt ez utóbbi érdekében czélszerű, mi több, mellőzhetlenül szüksé­ges,­­ akkor igen kívánatos lenne annak megvalósítását nem késleltetni soká. Bizo­nyos nemzeti vágyakat s ábrándokat, mint az étvágyat legjobb kielégíteni akkor, mikor, azok legégetőbbekké váltak, nem pedig ak­kor, mikor hosszas epedésben, várakozásban már a fásult egykedvűség állott be. Ha le­hetséges két-háromszázezer honvédnek fegy­vert adni kezébe, és e sereget a magyar parlamenti kormány parancsa alá helyezni, akkor miért ne volna lehetséges magyar bankjegyet nyomatni — már tudniillik po­litikai szempontból? Egyfelől a kiegyezés, másfelől nagy­horderejű világesemények minő,kiváltkép a legutóbbi franczia-porosz háború és a né­met császárság megalakulása és világha­talommá emelkedése, oly fordulatot idéztek elő Ausztria - Magyarország politikájában, mely után a hosszú időn át hangoztatott vélemény, miszerint e kettős birodalom súly­pontja Magyarországban van, végre oly ténynyé vált, melynek gyakorlati bizonyí­tékai állanak előttünk. Egy ilyen bizonyíték egyebek közt például ama, egyelőre s hir­­telenében megmagyarázhatlannak tetsző körülmény,mely szerint tudniillik a delegá­­cziók közt rendesen a magyar az, mely a hadügyi költségvetés megszavazásában en­gedékenyebb. Jelenleg is mintegy negyedfél milliónyi összegecske körül jár a különbség, melyre nézve az osztrák és magyar bizott­ságok közt eltérő nézet uralkodik. Ez ösz­­szeget kéri a közös hadügyér a végből, hogy a kellő számú legénységet a törvény hatá­rozatai értelmében három évi újoncz szol­gálati, illetőleg tanulási, képzési idő alatt fegyverben tarthassa. Mi oka lehet annak, hogy ez összeget és átalán évenként egyéb más jelentős tételeket a magyar delegáczió megszavaz, az osztrák ellenben megtagad? Az egyes különleges pontoknál a két dele­­gáczióban és a sajtóvitáiban előadott ellen- és mellékérvekből nem tudunk ennek valódi indokaira akadni. Emlegették azt is egye­bek közt, hogy a magyar delegáczió enge­dékenységének magyarázata abban rejlenék, hogy cserében a megszavazott tételekért mindig egy-két magyar ezrednek haza bo­csátását alkuszsza ki amúgy bizalmasan. Eb­ben lehet valami, de ez csak egyik és pedig határtalanul csekélyebb oka lehet ez eljá­rásnak. A valódi és nagy fontosságú poli­tikai ok az, hogy úgy, a­mint a dolgok és viszonyok ma állanak, erős hadseregre na­gyobb szüksége van a magyar nemzetnek, mint a lajtántúli osztrák elemnek. Mert nem képzelhető olyan külháború, melyben az uralkodó osztrák - német elem nemzeti léte oly mérvben lenne fenyegetve, mint a­mily mérvben lenne fenyegetve a magyaré akár egy Német-, akár egy Oroszország elleni háborúban. Ha legyőzne bennünket az orosz, akkor az osztrák németség a nagy német császárság ölébe esnék, és ha legyőzne

Next