Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1873-01-22 / 4. szám

Államháztartásunk. Ha a jelek nem csalnak, el lehetünk ké­szülve hosszú, s vajha inkább tartalmas, mint indulatos vitára a költségvetés körül, melynek persze hogy még a múlt évben kel­lett volna bevégződnie, ha drága nemzetünk nem osztakoznék a szép nemmel ama nagyúri, de kártékony tulajdonságban, melynélfogva dolgaiban gyakrabban mint nem, el szokott késni... Avvagy nem vagyunk-e elkésve a talán legnagyobb horderejű dolgainkkal, magával ama reformok összegével, a nemzeti egyesítés nagy művével, a haladás egyéb, korszerű követelményeivel, melyek nemzeti létünk alapjait biztosíthatnák? Az igaz, hogy mint minden jó puskának, nekünk is vannak (ki)fogásaink: török, tatár, német, muszka, melyek miatt nem értünk rá, megszerezni az időszerű műveltség föltételeit... de hát mit vétett a száz esztendős békés szunnya­dás ? Aztán meg talán a szép Olaszország földjét nem dúlta-e még több vihar, és mégis hol az ország, mely magasabb becsű és több műkincset, koraibb ébredést mu­tatna föl, mint e vulkános félsziget? No de ne feleseljünk tovább, mert ide azonnal ma­gunk is beleesünk mindjárt a késedelem fenebb megrótt hibájába... hisz végre is elmúlt esőnek nem kell köpönyeg, és sokkal sürgősebb arról gondoskodni, mivel tataroz­zuk be államépületünk ama nyílásait, me­lyeken át a legújabb, legfrisebb eső a nya­kunkba szakad, és higgadt meggondolásra készti a legforróbb vérű­ ábrándozókat. Igen bizony, a meggyőződés, hogy pénz­ügyeink nem a legjobb lábon állanak, végre átalánossá vált, s ez okozza, hogy ezúttal és tán jövőre huzamos­ ideig a költségve­tési vita élénkebb, tüzetesebb, hosszabb lesz a szokottnál, s politikai vitáink, kérdéseink­nek mintegy központját fogja képezni. És ez nem lesz így roszul. Ha már meg­van a baj, egyedüli vigasztalódásul szolgál látni, hogy közeledünk az úthoz, melyen a bajok tömkelegéből kivergődhetünk. A pénz­ügyeket venni kiindulási pontul, ez a mel­­lőzhetlen föltétele a gyakorlati politika ös­vényére térésnek. A politikában úgy, mint a magán­gazdálkodásban, soha sem az áta­­lános, hanem mindig a viszonylagos szem­pontok a határozók, a leghelyesebb irány­adók. A helyes arányok elvének kell itt és ott alkalmaztatnia. A cséplőgép előnye kétségtelen, de csak kellő terjedelmű vagy több, használatára egyesült birtokon, ki­sebb gazdaságban nem fizetné ki magát, s nagy kárát vallhatná a nagyobb szomszédo­kat számítás nélkül utánzó gazda. Pedig ez a gazda még csak a hasznosban utánzott más gazdagabbakat. Hát a­ki nem is ebben, hanem már épen a fényűzésben majmolja a nálánál dúsgazdagabbakat? Legyünk jó logikusok, és igazságosak leszünk, mondja „Caesar élete“ előszavában az épen elköltözött Napoleon. Legyünk jó pénzemberek, és jó politikusok leszünk, mondogatják nálunk sokan, de még mindig nem elegen. Kezdjük érezni, hogy a leg­szükségesebb erényben: a takarékosságban, a leghálásabb tudományban, a pénzügyiben vagyunk legszegényebbek. Tagadhatlan, hogy most vagyunk a legnagyobb próbakövön. A harczmező, a politikai küzdelem, a diplomatia, sőt még a tudomány s művészetek terén is mutattunk föl képességeket, de a pénzügy, a jó gaz­dálkodás — ez a mi leggyöngébb oldalunk. Már mindenekelőtt magában a pénzügy magasabb tudományában aggasztólag cse­kély számú szakképes és hivatott egyént bírunk fölmutatni. Találkozott egy-két el­­hírhedt üzérünk, kitűnő pénzemberünk, kik maguknak, a vagyonszerzés közönséges eszközeivel, igen szép összegeket tudtak szerezni, de a­ki az ország pénzügyeit jó rendbe hozza, a­ki erre valamely, bár csak külsőleges gyógyerejű tervet is adna elő, erre a pénzügyi messiásra még ki tudja meddig fogunk várakozni ? Pedig voltakép maga a pénzügyek tudománya, tehát a szel­lemi képesség még az olcsóbb tehetség a jó gazdálkodáshoz. Azt hiszszü­k, reánk nézve sokkal nehezebb lesz annak erkölcsi elemeit, a munkásságot, a takarékosság hajlamát megszerezni. Ismerünk számos egyént, ez bizonynyal nálunk a nagyobb rész, kik igen jól megtanulták, miként kel­lene jól gazdálkodni, de nem bírnak annyi önuralommal, hogy henyeség helyett mun­kához lássanak, s kiadásaikat összébb von­ják. És épen így vagyunk államháztartá­sunkkal is. Mert ha avatott szemmel állapotaink mé­lyére tekintünk, be kell látnunk, hogy a baj egészben nem is magában pénzügyminisz­tériumunkban , hanem államrendszerünk egészében rejlik. Pénzügyi betegségünket gyökeresen a világ legjobb, legszellemdú­­sabb pénzügyminisztere sem orvosolhatná meg, mert ide mindenekelőtt átalánosabb, messze és mélyebbre ható reformok szüksé­gesek. Íme közigazgatásunk jelenleg többe kerül, mint előbb a közigazgatás és tör­vénykezés együttvéve. És­pedig mindamel­lett, hol áll a mi közigazgatásunk a porosz­tól — azaz, hogy nem is ettől, hanem azon országokétól is, melyek e tekintetben roszabb hírben állanak ? Már­pedig ennek a rosz közigazgatásnak kára nemcsak abban áll, hogy drágán fizetjük. A sokkal nagyobb kár az, melyet okoz, mely e közegek slen­­driánságából származik. Példának okáért az, hogy egész kövér alföldi megyékben hemzseg a rabló, emiatt nincs ipar,, nincs biztos közlekedés, nincs hitel, földérték, és ha azt akarjuk, hogy ne legyen rabló, a rendkívüli eszközök alkalmazása bele­kerül egy pár millióba, holott ennek az eredmény­nek a közigazgatás rendes folyamából kel­lene előállania. Kétségtelen, hogy szüksé­günk van tömérdek beruházásra, vasutakra, hidakra, mindennemű nagyobb középítmé­­nyek­re. De a­mit másutt szakértő és tiszta kezek tíz millióval megépítenének, az nálunk fölemészt tizenöt vagy húsz milliót. Lásd: keleti vasút, s egyéb hírhedt vállalatok tör­ténetét. Fényes méltóságaink, fölösleg hiva­talaink, zsíros sinekuráink száma, melyek­ben nagy a fizetés, semmi a dolog, egész légió. Mert hát tömérdek a vagyonát elpa­zarolt , tönkre ment mágnás és főnemes; ezekből intézeti gondnokokat és igazgató­kat, intendánsokat, vasúti igazgatókat kell csinálni, a­kik húznak öt-tízezer forint évi fizetést, és tesznek kárt tízszerannyit. Ezekhez járul, hogy mint atalán minden politikai és magán­intézményünk, úgy maga parlamentáris alkotmányunk egész gépezete a legnagyobb lábon lett fölállítva. Kor­mányszékeink és parlamentünk személyzete aránylag a legszámosabb a kerek világon, és legdrágábba kerül. Mi legtöbb időt és pénzt fecsérlünk választásokra, ünnepélyekre, lakomákra, országos küldöttségekre meddő gyülekezetekre, hol csak ragyogó ruháinkat és kacskaringós pohár­ köszöntésein­ket fitog­tatjuk. S ezért készülnek a számlák: ettünk, ittunk 50 frt, jöttünk mentünk 60 frt, azaz, hogy ez csak a régi jó világban ment így, most már az egy nullához kettő-három csatlakozik.­ ­ Kölfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félévre 5 ft. IBST" Csapán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csapán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 krajczár.

Next