Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1873-12-03 / 49. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft. — Félévre 6 ft. SV*1 Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft. Félévre 4 ft. — Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Félévre 3 ft. "Wi Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10 — Bélyegdíj, külön minden igtatás után 30 krajczár. A válság alatt. A múlt egész héten tartott a válság, és amint a jelek mutatják, a megoldás aligha olyan lesz, mely habár rövid, de legalább bizonyos ideig nyugalmat, pihenő, erőgyűjtő szünetet szerezne a sorvasztó lázban szenvedő országnak. Pedig a válság úgy kezdődött, hogy azt gondolhatók, miszerint ezúttal valami igen gyökeres változásnak megyünk eléje. Az egész kormány lemondásáról volt szó. Azután már csak két miniszter — pénzügyi és közlekedési — kilé-y-'-*' -vizonyossá. Ezek egyike aztán nagy beszédet tartott és szinte megszédítette a szép szavakért élőhaló nemzet képviselőit, hogy egy-két pillanatig már az is kérdésben forgott, várjon ha a káposztát lehet kilenczszer, nem lehetne egy minisztert legalább egyszer fölmelegíteni, hisz a kölcsönösség elve is ezt kívánná, miután ő maga, a miniszter, oly igen jól ért a ház fölmelegítéséhez ? A válság kitörésekor föltámadt a remény, hogy no most végre valahára fölkeveredtek a pártok, fölfordulnak fenekestül és újra alakulnak merőben, s majd ebből a forrongásból előáll egy egészen új párt, új eszmékkel, új iránynyal, egy szóval, majd megszülemlik az a párt, mely képes lesz megmenteni a hazát attól a legnagyobb gyalázattól, hogy az az ország, mely ki tudta állani Sajó, Mohács, Világos közvetlen következményeit, akkor bukjék el, midőn már hét éven át, kedvező európai konstellátiók közt, önmaga intézi saját ügyeit? Mert az kétséget nem szenved, hogy amíg ilyen gyökeres változás nem áll be a képviselőházban, addig a miniszterválságok, illetőleg a miniszterek váltakozása egyebet alig jelent, mint azt, hogy a „nagyméltóságú“ czímzet viselői szaporodnak. Ismételjük, a válság bár homályos, de jót sejtető kilátások közt vette kezdetét. Homályosnak mondjuk, mert az a programm, melynek emeltyűivel hazánkat talán ki lehet húzni a kátyúból, még vajmi kevesek előtt ismeretes, és akik ismerni vélik, azok közt még nem találkozott olyan bátor ember, aki vele nyíltan elő mert volna állani. Mert ez a programm, ha valósul, igen sok, egész tábor többé-kevésbbé befolyásos egyének jövedelmét fogja jelentésben megkevesbíteni. Van tömérdek állomás, mely ugyan tisztességgel,sőt méltósággal s helylyel-közel némi dicsésel is jár, de csak az az egy baja, hogy a haza javára nézve ez időszerint fölösleges. Egyszóval, az a programm, melynek valósulása mentő tény lenne, legkíméletlenebbül bánna el épen azon elemmel, mely mostanság a hatalmat kezében tartja. Már mi azt hittük, hogy államunk is eljutott odáig, ahol már az örvény kezdődik és ahonnan vissza kell fordulnia, ha belefordulni nem akar. A baj ezen szélsőséges volta mintegy kényszeríte arra következtetni, hogy no most már csak jönnie kell a mentő fordulatnak, mert hiszen tovább már így nem tarthat. Pedig hát biz az mégis fog tartani. Az a veszedelmes beszélő miniszter, aki oly bűvöletesen tudta fehérnek föltüntetni a feketét is, az mindenesetre menni fog és még tán egy-két társa is, kiknek elég volt egy vagy két évi miniszterkedés arra nézve, ami voltakép fő vágyuk volt, hogy mondhassák, miszerint ők is voltak miniszterek, s megkapván a belső titkos tanácsosi méltóságot, viselhessék életük fogytáig a boldogító hangzású „excellencziás“ czímet. A miniszterelnök mindenesetre megmarad, s valószínűleg a rendszer, az előbbi vagyis épen a létező állapot is. Tehát rendszer helyett csupán személyek változnak. Hogy ez így történik, annak okát és mentségét megtalálhatjuk ugyan parlamentárizmusunk nehézkességében, csakhogy ez az ok és mentség sem vigasztaló. Ugyanis országgyűlési pártjaink csak fölkavarodtak eddigelé, mint a forrni kezdő most, de még újabb pártalakulásban, újabb zászlók körül nem ülepedtek meg. Sőt a dolog e pillanatban oly keresztülláthatlanul zavaros, hogy még az újabb alakulásnak körvonalai is alig látszanak. Az egyik zászló, mely felé sokan tekintenek, jelenleg Komáromban van, a másiknak, melyről meg azt hiszik, hogy arra nem ugyan sokan, de igen hatalmas szemek tekintenek, és melynek igen magas patrónusai vannak, annak meg épen most egy kis malheurja akadt. Tartója ugyanis egy kissé megbotlott, és babonás hívei ezt fész ómennek tartva, egyelőre elnapolták a kigöngyölést. Így tehát maradunk megint egy darabig úgynevezett „átmeneti ideiglenesség“ állapotában, mert így parancsolja ezt a parlamentarizmus nehézkessége. A pártfegyelem és pártszemérem nem engedi, hogy czimeres, zászlós kemény pártok, melyek vezérei annyiszor ünnepélyesen fogadták, hogy inkább megsemmisülnek, semhogy egyszer fölállított pontozataikhoz hűtlenek legyenek, huszonnégy óra alatt megváltozzanak, és új hadállást vegyenek. Tömérdek volna a teendő évek óta és főleg e pillanatban, de nem lehet tenni semmit is, mert hát előbb alakulniok kell a pártoknak. A napi sajtó gyakran hangoztatja a régi híres mondást: míg Róma tanácskozik, Saguntum elvesz. Maga Ghyczy Kálmán is katasztrófát emleget, de mind hiába, a pártoknak előbb alakulniuk kell. És miután már egy év óta folyton készülődik az alakulás, nem lehetlen, hogy mire a most megkötött kölcsön összege elfogy, akkorra majd meg is lesz az új alakulás .... A helyzet kulcsa, úgy látszik, Ghyczynél van. „Várjuk be Ghyczyt, míg a házban megjelen!“ ez a jelszó e pillanatban. Az ő megjelenéséig tehát a megoldás, vagy legalább is a zavaros helyzet tisztulása el van napolva. A helyzet ilyetén bizonytalansága alatt még a legrendezettebb állam is szenved, hát még az olyan, melynek nemcsak adó-, de reform-hátralékai is oly rendkívül nagyok, mint a mienké? Hanem hát az ilyetén pártrajudási mozgalmak és izgalmak igen érdekesek, mulattatók; a bámuló tömeg szemében ilyenkor sok középszerűség érdekes egyéniséggé válik; „kombináczióba“ jönnek oly személyek, kiknek már az is végtelen gyönyör, hogy ők „kombinácziókban“ vannak. Naponként újabb hírek, tervek merülnek föl. Az emberek fontos képekkel járnak-kelnek, súgnak-bugnak. Kár volna az ilyen mulattató játékot minél hosszabbra nem nyújtani. Az uralkodó jubileuma. Őfelsége 25 éves uralkodásának ünnepélyei Budapesten pár nappal előbb történtek meg, mint az évfordulati időpont (decz. 2-ka) bekövetkezett. A kezdeményezés Bécset illetvén, az emlékezetes napot az uralkodó ott akarta megülni, hol régen készülnek az ünnepélyekre, s hová a trónralépés története is jogszerűleg helyezi át az ünnepély színhelyét. A magyar fővárosban csak az utóbbi napokban merültek föl az indítványok, hogy az uralkodó országlásának