Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1873-12-03 / 49. szám

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft. — Félévre 6 ft. SV*1 Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft. Félévre 4 ft. — Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Félévre 3 ft. "Wi Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10 — Bélyegdíj, külön minden igtatás után 30 krajczár. A válság alatt. A múlt egész héten tartott a válság, és a­mint a jelek mutatják, a megoldás aligha olyan lesz, mely ha­bár rövid, de legalább bizonyos ideig nyugalmat, pihenő, erőgyűjtő szünetet szerezne a sorvasztó lázban szen­vedő országnak. Pedig a válság úgy kez­dődött, hogy azt gondolhatók, miszerint ezúttal valami igen gyökeres változásnak megyünk eléje. Az egész kormány lemon­dásáról volt szó. Azután már csak két mi­niszter — pénzügyi és közlekedési — kilé­­-y-'-*' -vi­zonyossá. Ezek egyike aztán nagy beszédet tartott és szinte megszédí­­tette a szép szavakért élőhaló nemzet kép­viselőit, hogy egy-két pillanatig már az is kérdésben forgott, várjon ha a káposztát lehet kilenczszer, nem lehetne egy minisz­tert legalább egyszer fölmelegíteni, hisz a kölcsönösség elve is ezt kívánná, miután ő maga, a miniszter, oly igen jól ért a ház fölmelegítéséhez ? A válság kitörésekor föltámadt a remény, hogy no most végre valahára fölkeveredtek a pártok, fölfordulnak fenekestül és újra alakulnak merőben, s majd ebből a forron­gásból előáll egy egészen új párt, új esz­mékkel, új iránynyal, egy szóval, majd megszülemlik az a párt, mely képes lesz megmenteni a hazát attól a legnagyobb gyalázattól, hogy az az ország, mely ki tudta állani Sajó, Mohács, Világos közvet­len következményeit, akkor bukjék el, mi­dőn már hét éven át, kedvező európai kon­­stellátiók közt, önmaga intézi saját ügyeit? Mert az kétséget nem szenved, hogy a­míg ilyen gyökeres változás nem áll be a képviselőházban, addig a miniszterválsá­gok, illetőleg a miniszterek váltakozása egye­bet alig jelent, mint azt, hogy a „nagymél­­tóságú“ czímzet viselői szaporodnak. Ismételjük, a válság bár homályos, de jót sejtető kilátások közt vette kezdetét. Homályosnak mondjuk, mert az a programm, melynek emeltyűivel hazánkat talán ki lehet húzni a kátyúból, még vajmi kevesek előtt ismeretes, és a­kik ismerni vélik, azok közt még nem találkozott olyan bátor em­ber, a­ki vele nyíltan elő mert volna állani. Mert ez a programm, ha valósul, igen sok, egész tábor többé-kevésbbé befolyásos egyé­nek jövedelmét fogja jelentésben megkeves­­bíteni. Van tömérdek állomás, mely ugyan tisztességgel,sőt méltósággal s helylyel-közel némi dicsésel is jár, de csak az az egy baja, hogy a haza javára nézve ez időszerint fölös­leges. Egyszóval, az a programm, melynek valósulása mentő tény lenne, legkíméletle­nebbül bánna el épen azon elemmel, mely mostanság a hatalmat kezében tartja. Már mi azt hittük, hogy államunk is eljutott odáig, a­hol már az örvény kezdő­dik és a­honnan vissza kell fordulnia, ha bele­fordulni nem akar. A baj ezen szélső­séges volta mintegy kényszeríte arra követ­keztetni, hogy no most már csak jönnie kell a mentő fordulatnak, mert hiszen tovább már így nem tarthat. Pedig hát biz az mégis fog tartani. Az a veszedelmes beszélő miniszter, a­ki oly bűvöletesen tudta fehérnek föltüntetni a feketét is, az mindenesetre menni fog és még tán egy-két társa is, kiknek elég volt egy vagy két évi miniszterkedés arra nézve, a­mi voltakép fő vágyuk volt, hogy mond­hassák, miszerint­­ ők is voltak miniszte­rek, s megkapván a belső titkos tanácsosi méltóságot, viselhessék életük fogytáig a boldogító hangzású „excellencziás“ czímet. A miniszterelnök mindenesetre megmarad, s valószínűleg a rendszer, az előbbi vagyis épen a létező állapot is. Tehát rendszer helyett csupán személyek változnak. Hogy ez így történik, annak okát és mentségét megtalálhatjuk ugyan parlamen­­tárizmusunk nehézkességében, csakhogy ez az ok és mentség sem vigasztaló. Ugyanis országgyűlési pártjaink csak fölkavarodtak eddigelé, mint a forrni kezdő most, de még újabb pártalakulásban, újabb zászlók körül nem ülepedtek meg. Sőt a dolog e pillanat­ban oly keresztülláthatlanul zavaros, hogy még az újabb alakulásnak körvonalai is alig látszanak. Az egyik zászló, mely felé sokan tekintenek, jelenleg Komáromban van, a másiknak, melyről meg azt hiszik, hogy arra nem ugyan sokan, de igen hatal­mas szemek tekintenek, és melynek igen magas patrónusai vannak, annak meg épen most egy kis malheurja akadt. Tartója ugyanis egy kissé megbotlott, és babonás hívei ezt fész ómennek tartva, egyelőre elnapolták a kigöngyölést. Így tehát ma­radunk megint egy darabig úgynevezett „átmeneti ideiglenesség“ állapotában, mert így parancsolja ezt a parlamentarizmus nehézkessége. A pártfegyelem és pártsze­mérem nem engedi, hogy czimeres, zászlós kemény pártok, melyek vezérei annyiszor ünnepélyesen fogadták, hogy inkább meg­semmisülnek, semhogy egyszer fölállított pontozataikhoz hűtlenek legyenek, huszon­négy óra alatt megváltozzanak, és új had­állást vegyenek. Tömérdek volna a teendő évek óta és főleg e pillanatban, de nem lehet tenni semmit is, mert hát előbb ala­­kulniok kell a pártoknak. A napi sajtó gyakran hangoztatja a régi híres mondást: míg Róma tanácskozik, Saguntum elvesz. Maga Ghyczy Kálmán is katasztrófát emle­get, de mind hiába, a pártoknak előbb ala­kulni­uk kell. És miután már egy év óta folyton készülődik az alakulás, nem lehet­­len, hogy mire a most megkötött kölcsön összege elfogy, akkorra majd meg is lesz az új alakulás .... A helyzet kulcsa, úgy látszik, Ghyczy­­nél van. „Várjuk be Ghyczyt, míg a házban megjelen!“ ez a jelszó e pillanatban. Az ő megjelenéséig tehát a megoldás, vagy leg­alább is a zavaros helyzet tisztulása el van napolva. A helyzet ilyetén bizonytalansága alatt még a legrendezettebb állam is szenved, hát még az olyan, melynek nemcsak adó-, de reform-hátralékai is oly rendkívül na­gyok, mint a mienké? Hanem hát az ilye­tén pártraj­udási mozgalmak és izgalmak igen érdekesek, mulattatók; a bámuló tömeg szemében ilyenkor sok középszerű­ség érdekes egyéniséggé válik; „kombiná­­czióba“ jönnek oly személyek, kiknek már az is végtelen gyönyör, hogy ők „kombiná­­cziókban“ vannak. Naponként újabb hírek, tervek merülnek föl. Az emberek fontos képekkel járnak-kelnek, súgnak-bugnak. Kár volna az ilyen mulattató játékot minél hosszabbra nem nyújtani. Az uralkodó jubileuma. Ő­felsége 25 éves uralkodásának ünne­pélyei Budapesten pár nappal előbb tör­téntek meg, mint az évfordulati időpont (decz. 2-ka) bekövetkezett. A kezdeményezés Bécset illetvén, az emlékezetes napot az ural­kodó ott akarta megülni, hol régen készül­nek az ünnepélyekre, s hová a trónralépés története is jogszerűleg helyezi át az ünne­pély színhelyét. A magyar fővárosban csak az utóbbi napokban merültek föl az indít­ványok, hogy az uralkodó országlásának

Next