Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-16 / 37. szám

m­elre Budapest, szeptember 16-án 1874 37-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XX. évfolyam HIRDETÉSEK DIJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár; többszöri igtatásnál 10 kra­jczár Bélyegdij külön Kiadó-hivatalunk sz­ámára hirdetményeket elfogad Bécsben : Hanafn­atein és Vngb­r. Wallfischgasse Nr. 10, Mossi .„ Seilerstätte Nr. 2­1. Oppelik minden iktatás után 30 krajczár. Alajos, Wollzeile Nr. 22. A VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK sokkal régibb ismerősei az olvasóközönségnek, semhogy minden előfizetés idejekor hosszas bemutatásra vagy önajánl­­gatásra volna szükségük. Czélban, szellemben a régiek, a­mik két évtized óta voltak.Czéljuk: a fölvilágosodás és józan haladás terjesztése úgy az ismeretekben és az ízlésben, mint politikában és közéletben. Szellemük: szabadelvű, független, nemzeties. Terjedelemben és alakban azonban nagy változáson mentek át. Évről évre fejlődve, emelkedve e részben, külö­nösen a jelen év kezdete óta oly terjedelmet s oly küldíszt nyertek,mely a társ-hetilapot, u. m.: a Vasárnapi Újság két-, a Politikai Újdonságokat másfél-, és így együtt heten­ként negyedfél íven, a legbővebb tartalmú heti közlöny­­nyé teszi, melylyel a hazai hasonnemű vállalatok közül egy sem versenyezhet. S átalában a Vasárnapi Újság szépirodalmi és egyéb közleményei, valamint képei, becsben és érdekességben folyvást emelkedve, tárczarovatai az eddigihez képest majdnem kétszeres terjedelemben,— a Politikai Újdonsá­gok a bel- és a külföld politikai eseményeinek teljes és hű heti krónikájával,—­ „Magyar Gazda“ czimü mellékletünk a gazdaközönséget érdeklő közhasznú közleményekben, — reméljük, minden jogos igényt ki fognak elégíteni. Előfizetési feltételek: postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Évnegyedre....................................................................3 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Évnegyedre....................................................................2 ft. Csupán a Politikai Újdonságok : Évnegyedre.....................................................1 ft. 50 kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó­hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. szám). A király prágai utazása. A politika terén a lefolyt héten majd­nem kizárólag a király prágai útja vette igénybe a figyelmet. Kevés kivétellel egyet­ért a sajtó arra nézve, hogy a fejedelem ez utazása, melyet a tüntető lojalitási nyilat­kozatok majdnem diadalmenetté alakítot­tak, politikai jelentőséggel bír, de hogy mi­ben áll tulajdonképen e jelentőség, azt valóban nem tudja senki. Úgy vannak vele, mint ezelőtt három hónappal Koller báró kineveztetésével hadügyminiszterré. Akkor is sejtette mindenki, hogy e váratlan vál­tozás a hadügyek legfelsőbb vezetésében ,jelent valamit“, de a rejtélyt sem akkor, sem azóta meg nem fejtette senki. Meglepő e jelenség, ha meggondoljuk, hogy mai napság már titok alig létezik; a közlekedés és a nyilvános eszmecsere mai bámulatos kifejlettsége mellett a közvéle­mény egy millió szemű szigorú őrhöz ha­­sonlit, ki mindent megfigyel, minden leg­kisebb jelt észrevesz, a legapróbb részletek­ből rögtön következt­etéseket von, a dolgok minden oldalát a legbehatóbb vita tárgyává teszi s igy rövid idő múlva tisztába jön a legtitkosabban szőtt események irányzatá­val is. Nézetünk szerint Koller báró kine­­veztetésének s az ugyanakkor történt többi személyváltozásnak titkát fölfedezni eddig­­elé nem azért nem sikerült, mintha a fátyol, mely azt fedte, sűrűbb s áthatlanabb lett volna, mint azon lepel lenni szokott, mely a jelentékenyebb állami akc­iókat rendesen fedi, hanem azért nem sikerült a nagy titkot kisütni, mert a közvélemény azt mélyebben kereste, mint valóban feküdt. Mi annak idején azon nézetnek adtunk ki­fejezést, hogy a hadügyi kormányzatban június havában történt változások lényege abban áll, hogy a legfelsőbb döntő körökben szükségesnek látták a hadsereg vezérlete­­s vezénylete körül nagyobb szigort és fegyel­met léptetni életbe. Nem az eddigi rendszer változtatása czéloztatott, hanem igenis meg­változott a modor és szellem, melyben a régi rendszert alkalmazandónak vélik. E néze­tünket az utolsó három hónap eseményei nem döntötték meg. Az uralkodó prágai útjának hajlandók vagyunk hasonló jelentőséget tulajdonítani a politikában, mint a­mily jelentősége volt a hadügyi kormányzat terén történt sze-­­­mélyváltozásoknak a katonai ügyekre nézve. Nem hiszszük, hogy a legfelső körökben kísérletet szándékoznának tenni a biroda­lomban érvényben levő államjogi rendszer keretének megbontására. A föderalismus nem volt, de nem is lehet soha a dynasztia politikája. Voltak időpontok, mikor az ural­kodó beleegyezését adta oly tényekhez, melyek a föderatív állam­eszmének kedvez­tek, de ez csak úgy történhetett meg, hogy akkor még illetékes helyen a föderalismus, lényegének s elvi és gyakorlati következ­ményeinek helyes fölismerésére nem jutot­tak el. A Hohenwarth-minisztérium akkor bukott meg, midőn az u. n. „alapczikkek“­­ben programmjának lényegét nyiltan föl­tárta, szóval, midőn megszűnt a sötétben űzni játékát s nyiltan szint vallott az ural­kodó és a közvélemény előtt. Ha Hohen­­warth politikáját egyedül a divatos libera­­lismus gyengéi és kinövései ellen irányozta volna, ha az udvarnál föntartotta volna azon eredetileg táplált illuziót, hogy czélja nem más, mint egy a korona hatalmát szilárdító konzervatív politika érvényre juttatása: akkor alig lett volna oly könnyű Andrássy grófnak őt megbuktatni. A cseh fundamen­tális czikkek képezték Hohemwarth politi­kájának azon Achilles-sarkát, melyre elég volt. Andrássynak rámutatnia, hogy az ural­kodó bizalma Hohenwarth gróftól azonnal elforduljon. Ha ő felsége csehországi utazását hig­gadtan s előítélet nélkül szemügyre vesz­­szü­k, nem találunk abban egyetlen mozza­natot sem, mely arra engedne következtetni, hogy az uralkodó a cseh nemzeti aspirácziók és a cseh államjogi elmélet felé hajlik. A csehek pártkülönbség nélküli lelkes tünte­tése ez irányban nem bizonyít semmit. A tömeg s az ősrégi cseh arisztokráczia részé­ről e tüntetések aligha egyebek, mint a hagyományos dynasztikus lojalitásnak ki­folyásai. A két­­cseh nemzeti pártárnya­lat, az ó és ifjú csehek vezetőinél a zajos tüntetés lehet egyszerűen politikai tőkecsinálás a jövőre. Hisz épen ezek hir­dették mindenkor leghangosabban, hogy ők képviselik leghívebben az igazi osztrák esz­mét, hogy ők a leglegálisabbak s legdynasz­­tikusabbak az egész birodalomban. Ha ők most félrehúzódtak volna, úgy csak magu­kat c­áfolják meg s maguknak ártanak. Eljárásuk mutatja, hogy elég okosak voltak, helyzetüket nem tenni még roszabbá, mint a­milyen. De azon körülmény, hogy közvetlenül a legzajosabb tüntetések után az a-csehek el­határozták, miszerint ezentúl is passivitás­­ban fognak maradni s a tartománygyűlésbe be nem lépnek, világosan mutatja, hogy ezen urak igen helyesen ítélik meg a feje­delmi látogatás politikai értékét pártjukra nézve. A helyzet kulcsa azon viszony helyes fölismerésében fekszik, mely az ó-csehek és a csehországi feudális arisztokráczia közt létezik. Palaczky és Rieger karöltve men­tek az ó-konzervatív főurakkal, mert azt hitték, hogy ezek támogatása szükséges, hogy a cseh ügy egyátalán valaha kedve­zőbb fordulatot vehessen. Tévedne azonban, a­ki a cseh arisztokráczia tagjaiban, kik az osztrák főnemesség legrégibb s legtekinté­lyesebb neveit viselik, a cseh nemzeti ábrán­dok előharczosait látná. Egy Thun Leó harczolhat a liberális rendszer ellen, szö vet­kezhetik is egy időre a cseh nemzeti párttal e rendszer megdöntésére, de előtte mindig a liberalismus megdöntése s pártja a kon­zervatív elveinek érvényre juttatása a fő-

Next