Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1874-09-16 / 37. szám
melre Budapest, szeptember 16-án 1874 37-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XX. évfolyam HIRDETÉSEK DIJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár; többszöri igtatásnál 10 krajczár Bélyegdij külön Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Hanafnatein és Vngbr. Wallfischgasse Nr. 10, Mossi .„ Seilerstätte Nr. 21. Oppelik minden iktatás után 30 krajczár. Alajos, Wollzeile Nr. 22. A VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK sokkal régibb ismerősei az olvasóközönségnek, semhogy minden előfizetés idejekor hosszas bemutatásra vagy önajánlgatásra volna szükségük. Czélban, szellemben a régiek, amik két évtized óta voltak.Czéljuk: a fölvilágosodás és józan haladás terjesztése úgy az ismeretekben és az ízlésben, mint politikában és közéletben. Szellemük: szabadelvű, független, nemzeties. Terjedelemben és alakban azonban nagy változáson mentek át. Évről évre fejlődve, emelkedve e részben, különösen a jelen év kezdete óta oly terjedelmet s oly küldíszt nyertek,mely a társ-hetilapot, u. m.: a Vasárnapi Újság két-, a Politikai Újdonságokat másfél-, és így együtt hetenként negyedfél íven, a legbővebb tartalmú heti közlönynyé teszi, melylyel a hazai hasonnemű vállalatok közül egy sem versenyezhet. S átalában a Vasárnapi Újság szépirodalmi és egyéb közleményei, valamint képei, becsben és érdekességben folyvást emelkedve, tárczarovatai az eddigihez képest majdnem kétszeres terjedelemben,— a Politikai Újdonságok a bel- és a külföld politikai eseményeinek teljes és hű heti krónikájával,— „Magyar Gazda“ czimü mellékletünk a gazdaközönséget érdeklő közhasznú közleményekben, — reméljük, minden jogos igényt ki fognak elégíteni. Előfizetési feltételek: postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Évnegyedre....................................................................3 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Évnegyedre....................................................................2 ft. Csupán a Politikai Újdonságok : Évnegyedre.....................................................1 ft. 50 kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadóhivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. szám). A király prágai utazása. A politika terén a lefolyt héten majdnem kizárólag a király prágai útja vette igénybe a figyelmet. Kevés kivétellel egyetért a sajtó arra nézve, hogy a fejedelem ez utazása, melyet a tüntető lojalitási nyilatkozatok majdnem diadalmenetté alakítottak, politikai jelentőséggel bír, de hogy miben áll tulajdonképen e jelentőség, azt valóban nem tudja senki. Úgy vannak vele, mint ezelőtt három hónappal Koller báró kineveztetésével hadügyminiszterré. Akkor is sejtette mindenki, hogy e váratlan változás a hadügyek legfelsőbb vezetésében ,jelent valamit“, de a rejtélyt sem akkor, sem azóta meg nem fejtette senki. Meglepő e jelenség, ha meggondoljuk, hogy mai napság már titok alig létezik; a közlekedés és a nyilvános eszmecsere mai bámulatos kifejlettsége mellett a közvélemény egy millió szemű szigorú őrhöz hasonlit, ki mindent megfigyel, minden legkisebb jelt észrevesz, a legapróbb részletekből rögtön következtetéseket von, a dolgok minden oldalát a legbehatóbb vita tárgyává teszi s igy rövid idő múlva tisztába jön a legtitkosabban szőtt események irányzatával is. Nézetünk szerint Koller báró kineveztetésének s az ugyanakkor történt többi személyváltozásnak titkát fölfedezni eddigelé nem azért nem sikerült, mintha a fátyol, mely azt fedte, sűrűbb s áthatlanabb lett volna, mint azon lepel lenni szokott, mely a jelentékenyebb állami akciókat rendesen fedi, hanem azért nem sikerült a nagy titkot kisütni, mert a közvélemény azt mélyebben kereste, mint valóban feküdt. Mi annak idején azon nézetnek adtunk kifejezést, hogy a hadügyi kormányzatban június havában történt változások lényege abban áll, hogy a legfelsőbb döntő körökben szükségesnek látták a hadsereg vezérletes vezénylete körül nagyobb szigort és fegyelmet léptetni életbe. Nem az eddigi rendszer változtatása czéloztatott, hanem igenis megváltozott a modor és szellem, melyben a régi rendszert alkalmazandónak vélik. E nézetünket az utolsó három hónap eseményei nem döntötték meg. Az uralkodó prágai útjának hajlandók vagyunk hasonló jelentőséget tulajdonítani a politikában, mint amily jelentősége volt a hadügyi kormányzat terén történt sze-mélyváltozásoknak a katonai ügyekre nézve. Nem hiszszük, hogy a legfelső körökben kísérletet szándékoznának tenni a birodalomban érvényben levő államjogi rendszer keretének megbontására. A föderalismus nem volt, de nem is lehet soha a dynasztia politikája. Voltak időpontok, mikor az uralkodó beleegyezését adta oly tényekhez, melyek a föderatív állameszmének kedveztek, de ez csak úgy történhetett meg, hogy akkor még illetékes helyen a föderalismus, lényegének s elvi és gyakorlati következményeinek helyes fölismerésére nem jutottak el. A Hohenwarth-minisztérium akkor bukott meg, midőn az u. n. „alapczikkek“ben programmjának lényegét nyiltan föltárta, szóval, midőn megszűnt a sötétben űzni játékát s nyiltan szint vallott az uralkodó és a közvélemény előtt. Ha Hohenwarth politikáját egyedül a divatos liberalismus gyengéi és kinövései ellen irányozta volna, ha az udvarnál föntartotta volna azon eredetileg táplált illuziót, hogy czélja nem más, mint egy a korona hatalmát szilárdító konzervatív politika érvényre juttatása: akkor alig lett volna oly könnyű Andrássy grófnak őt megbuktatni. A cseh fundamentális czikkek képezték Hohemwarth politikájának azon Achilles-sarkát, melyre elég volt. Andrássynak rámutatnia, hogy az uralkodó bizalma Hohenwarth gróftól azonnal elforduljon. Ha ő felsége csehországi utazását higgadtan s előítélet nélkül szemügyre veszszük, nem találunk abban egyetlen mozzanatot sem, mely arra engedne következtetni, hogy az uralkodó a cseh nemzeti aspirácziók és a cseh államjogi elmélet felé hajlik. A csehek pártkülönbség nélküli lelkes tüntetése ez irányban nem bizonyít semmit. A tömeg s az ősrégi cseh arisztokráczia részéről e tüntetések aligha egyebek, mint a hagyományos dynasztikus lojalitásnak kifolyásai. A kétcseh nemzeti pártárnyalat, az ó és ifjú csehek vezetőinél a zajos tüntetés lehet egyszerűen politikai tőkecsinálás a jövőre. Hisz épen ezek hirdették mindenkor leghangosabban, hogy ők képviselik leghívebben az igazi osztrák eszmét, hogy ők a leglegálisabbak s legdynasztikusabbak az egész birodalomban. Ha ők most félrehúzódtak volna, úgy csak magukat cáfolják meg s maguknak ártanak. Eljárásuk mutatja, hogy elég okosak voltak, helyzetüket nem tenni még roszabbá, mint amilyen. De azon körülmény, hogy közvetlenül a legzajosabb tüntetések után az a-csehek elhatározták, miszerint ezentúl is passivitásban fognak maradni s a tartománygyűlésbe be nem lépnek, világosan mutatja, hogy ezen urak igen helyesen ítélik meg a fejedelmi látogatás politikai értékét pártjukra nézve. A helyzet kulcsa azon viszony helyes fölismerésében fekszik, mely az ó-csehek és a csehországi feudális arisztokráczia közt létezik. Palaczky és Rieger karöltve mentek az ó-konzervatív főurakkal, mert azt hitték, hogy ezek támogatása szükséges, hogy a cseh ügy egyátalán valaha kedvezőbb fordulatot vehessen. Tévedne azonban, aki a cseh arisztokráczia tagjaiban, kik az osztrák főnemesség legrégibb s legtekintélyesebb neveit viselik, a cseh nemzeti ábrándok előharczosait látná. Egy Thun Leó harczolhat a liberális rendszer ellen, szö vetkezhetik is egy időre a cseh nemzeti párttal e rendszer megdöntésére, de előtte mindig a liberalismus megdöntése s pártja a konzervatív elveinek érvényre juttatása a fő-