Politikai Ujdonságok, 1876 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1876-01-05 / 1. szám
. Amikor ugyanis, mint a jelen alkunál netalán, Ausztria és Magyarország egész politikai súlya vettetik mérlegbe egymással szemben, lehetlen, hogy mi, a tömörebb és valódibb egység, föl ne billentsük ama túlsó mérleget, melynek serpenyőjét a döntő pillanatban cserbe hagyják az eddig egy beolvaszthatlannak bizonyult elemek. És épen most, a keleti kérdés, illetőleg egy nagy- keleti háborús bonyodalom fenyegető veszélyével szemben döntő súlylyal kell bírnia azon egységnek, mely a kettős birodalomnak minden eshetőség közötti legbiztosabb , legtermészetesebb tömörülési központját képezheti. Mi vagyunk voltakép az egyedüli nemzet a két birodalomban, melynek egysége itt ben kerekedik ki, mely az egyedüli és föltétlenül biztos összetartó elemet képezi, de csak azon esetben, ha mint nemzet és állam ki van elégitve, ha a két birodalom közös politikája az ő nemzeti létele biztosításának szempontjára van alapítva. A magyar nemzeti lét és magyar államiság megerősödése azon legfőbb érdek, mely immár nem csupán az osztrák-magyar monarchia belső, de még külső politikájában is tényleg irányadóvá, döntővé lett, vagy szükséges hogy azzá legyen. Ezt mutatták meg épen a legutóbbi napok is, midőn egy a dualizmus elleni fondorlatnak még csak puszta hite is ünnepélyes nyilatkozatra és komoly tiltakozásra ösztönözte az európai politika vezérhatalmát, mely nem kevesebbel, mint a szövetség fölmondásával fenyegetőzött azon esetre, ha ama magyarellenes törekvések érvényesülnének. A helyzetez előnyeiben rejlenek az eldöntés tényezői, s valóságos táltosoknak kellene lenniük az osztrák, és bámulatosan erélyteleneknek a magyar államférfiaknak, ha ez utóbbiak a nemzet jogos kívánalmait a fönnforgó alkudozásokban valósítani nem volnának képesek. Újévi üdvözletek a politikai kitűnőségeknél. Az új év épen oly ködösen köszöntött be a politikában, mint amilyen ködös volt a karácsony a természetben. Minden oldalról tartózkodás, gyanakodás, vagy legalább is bizonytalan várakozás áll előttünk. Mi lesz Ausztriával folytatandó, életbevágó fontosságú alkudozásainkból? Mi lesz a délszláv mozgalmakból? Mi lesz a vége annak a mozgalomnak, melyet Andrássy Gyula külügyminiszter ellen a bécsi katonai reakció fondor áskálódásai megindítottak ? Bajos volna előre megmondani bármelyiket, de mindenik elsimulhat szépen is, hozhat a nyakunkra bajt is. A németországi lapok még most is ingerült hangon beszélnek a Lajthán-Juli atyafiak egyik bajnoka, Schmerling lovag ellen, kinek utóbbi fölszólalását még az angol „Times“ is megtámadja. A Lajtántúl otthon is nagy a zavar és izgalom. De Pretis bukásáról beszélnek a bécsi lapok , ha Magyarországgal szemben nem tud többet kivívni az alkudozások közül, mint amennyit a magyarok ajánlottak. A bécsi sajtó különben eszeveszettül izgat Magyarország ellen. Ily körülmények között elég nyugodt és megnyugtató is az a hangulat, melyet a magyar politikai irányadó körök újévi üdvözletei tanúsítanak. Gorove pártelnök Tisza miniszterelnöknél csak messziről érinti a lehetőséget, hogy az ország békéje kinn vagy benn meg is zavartathatnék, s mind ő, mind Sennyey hangoztatják ily esetekre az alkotmányos Magyarország teljes összetartását. „Viribus unitis“ — mondá az öreg Ghyczy is fejedelmünk jelszavával. Kívánunk az egyesült erőnek biztos sikert az új esztendőben. Új év napján délelőtt a szabadelvű pártnak a fővárosban idéző tagjai testületileg fejezték ki szerencsekívánataikat Deák Ferencznél, Tisza Kálmán miniszterelnöknél , Ghyczy Kálmán képviselőházi elnöknél, s Gorove István pártelnöknél. Legelőbb is hosszú kocsisoron vonultak a képviselők Deák Ferencz egyetem tér 2-dik szám alatti lakására, miután a gyengélkedő Deákot előbb megkérdezték: hajlandó-e elfogadni a tisztelgőket. Ezek élén Gorove pártelnök halk hangon mondott rövid szavakkal üdvözölte őt, s kifejezést adván a párt azon szívből fakadó óhajtásának, hogy a gondviselés a nagy hazafi drága életét tartsa meg még sokáig. Deák ülve — fejét két párnára hajtva, lábain takaróval — fogadta a tisztelgőket, s a hosszas betegségtől elgyöngített hangon mondott nekik köszönetet, így szólva: „Köszönöm, hogy eljöttetek hozzám. Tudom, hogy minden jót kívántok s azt is tudom, hogy engem igy is, amint most vagyok, már csak ruinában, meg akartatok látni. Köszönöm barátságtokat, Isten áldjon meg benneteket.“ A képviselők meghatva távoztak Deáktól, ki Goroveval kezet szorított. Innét a tisztelgők Budára kocsiztak, a miniszterelnöki palotába. A párt élén Gorove üdvözlé meleg szavakkal a miniszterelnököt, hangsúlyozva a viszonyok nehézségét s a bizalmat, melyet a párt Tiszába helyez, többek között ezeket mondva: „Mi bizalommal vagyunk szándékaidhoz, czélzataidhoz. Törvény és állásod sok eszközt nyújt neked, hogy nemes és üdvös czéljaid valósíthasd, de hitünk szerint az eszköznek bizonyára a nem leggyöngébbike a bizalom, melylyel honfit társaidnál ill a képviseletben, künn az országban találkozol. És számolj reánk, ha arról van szó, hogy az ország békéje, benn és künn megóvassék, hogy az ország államisága egészben és egyes kérdéseiben fenntartassék, számolj reánk, ha arról lenne szó, hogy a nemzet politikai egysége csorbát ne szenvedjen. Számolj reánk mindazon nehéz kérdésekben, melyek megoldása kormányodnak osztályrészül jutott. Mi szív és lélekben veled együtt leszünk?! A hosszas éljenzéssel fogadott beszédre Tisza Kálmán miniszterelnök így felelt: „Nagyon tisztelt barátaim! Meghatva már ittléteteknek ténye által, és kétszeresen meghatva a nagyon tisztelt szónoknak ékes szavai által, csak röviden és nem kellőleg tudom megköszönni szivességteket. De legyetek kérlek meggyőződve arról, hogy ha rövid, ha nem kielégítő is ezen köszönet, szívem mélyéből jön az. Fogadjátok e szívből jövő köszönetemet, különösen azon ígéretért, mely a bajokból kiragadó egyedüli eszközt, t. i. a bizalmat és támogatást jelző. Tény, amit a tisztelt szónok kiemelt, hogy e nemzet még sokkal válságosabb helyzetből ki tudott menekülni és ha igaz is, hogy a mostani helyzet súlyos és nehezek a viszonyok, meg vagyok arról győződve, hogy sikerülni fog együtt-tartással a bajokon segíteni, ha határozottan, de higgadtan és nyugodtan járunk el, s magunkat sem a nyugodtságból kizavartatni, sem szándékunktól eltéríttetni nem engedjük. (Lelkes hosszan tartó éljenzés.) Én hálával leszek a gondviselés iránt, ha én lehetek egyik törékeny eszköze hazánk felvirágoztatása nagy munkájának, (Éljenzés) ha össze is roskadok a munkában. Addig, míg én vagyok e törékeny eszköz, fogom kérni fölajánlott szíves támogatástokat, barátságtokat és ha netán összetörik az eszköz, emlékezzetek meg rólam, kérlek, barátsággal és jóindulattal, elfelejtve gyöngéimet, de emlékezetetekben tartva azon valódi barátságot, melylyel irántatok viseltetem. Tartson meg a gondviselés benneteket, tartsatok meg általam oly nagyra becsült barátságtokban engem.“ Ez élénk éljenzéssel fogadott beszéd mán a miniszterelnök kezet szorított a párt összes tagjaival, kik ezután Ghyczy Kálmán lakására mentek, kit szintén Gorove üdvözölt, élénken tolmácsolva azon tiszteletet és ragaszkodást, melyet a párt Ghyczy iránt érez, s hosszú, boldog életet kívánva neki. Ghyczy szerény meghatottsággal válaszolt ez üdvözletre. A kitüntetést, melyben részesült, сзак az általa, a párt nagyrabecsült jóindulatából elfoglalt állásnak tulajdonítja, s a maga részére nem kíván az új évben egyebet, minthogy híven megfelelhessen ezen állás kötelmeinek; a párt részére pedig, hogy megoldhassa a nagy feladatokat, melyek felséges urunk jóslatszerű felmondásaként csak „viribus unitis“ oldhatók meg. Kéri a párt tagjait, legyenek gyengeségei iránt a jövőben is elnézők, s részesítsék őt továbbra is baráti jóindulatukban. Szívélyes kézszoritások között megválva Ghyczytől, a tisztelgők Gorove István lakására vonultak, kit Várady Gábor üdvözölt. Gorove válaszában meleg köszönetet mondott a megtiszteltetésért, egyetértést tanácsolva azoknak, kik néhány hó előtt a nagy munkára egyesültek, s kéri, vegyék szívesen tőle e jó tanácsot, s részesítsék továbbra is baráti jó indulatokban, mely mindig egyik legfőbb boldogságát képezendi életének. * A jobboldali ellenzék tagjai összegyűlvén a kiubb-helyiségben, testületileg b. Sennyey Pál lakására mentek, ki betegségéből üdülőben van már. A párt nevében Bujanovics Sándor üdvözlő Sennyeyt, hosszú életet s jó egészséget kívánva neki, mire Sennyey kifejezi azon reményét, hogy javuló egészsége folytán már legközelebb tevékenyebben fog pártjával közreműködhetni. Kéri őket, őrizzék meg a kezdődő új évben is a szilárd ragaszkodást azon elvekhez, melyekért eddig küzdöttek. Nagy jelentőségű az év, úgymond, melynek küszöbén állunk. Bekövetkezhetnének oly események a külbéke fenntartására irányzott politikában, melyek komoly jelenség gyanánt tűnnének fel. A monarchia másik felével nagy jelentőségű anyagi kérdések elintézése áll napirenden, melyekről óhajtania kell, hogy a kölcsönös méltányosság szellemében fognak kiegyenlíttetni. Hazánk belügyeiben is nagyfontosságú kérdések várnak elintézésre, melyekre nézve az eddig történt kezdeményezéseket alig tekintheti reformkísérleteknek. „De így végző beszédét — bármiként fejlődjenek az események, határozottan ragaszkodni fogunk hazánk alkotmányos jogaihoz, melyek egyébiránt az alkotmányos tényezők szerencsés egyetértésénél fogva, fenyegetve nincsenek és pártolni fogunk minden oly törekvést, mely a külbéke fentartását czélozza és hazánk anyagi érdekeinek megvédése mellett a monarchia két felének összhangzását meg nem zavarja.“ Ez élénk éljenzéssel fogadott szavak után Sennyey egyenként kezet szorított a jelenlevőkkel, mire a tisztelgés véget ért. — Andrássy grófnak a török reformokra van azkoz a jegyzéke, mint a , ,Hony értesül, már megküldetett az ozmán birodalom területe épségét garantirozó hatalmaknak, miután a berlini és szentpétervári kabinetek is végleg elfogadták Andrássy reformjavaslatait. A körjegyzék hír szerint mérsékelt hangú, s nem együttes nyilatkozatra, hanem csak hasonló jegyzék beadására hívja fel a hatalmakat. Andrássy gróf Bécsben, Budapestre utazása előtt, fogadta Anglia, Francziaország és Olaszország bécsi követeit és ez alkalommal beavatta e diplomatákat reformjavaslatának részleteibe. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 1. SZÁM. 1876. ХХП. ÉVFOLYAM. A bank- és vámügyi alkudozások. Január 3-án indultak meg Budán az osztrák s a magyar kormány között a bank- és vámügyre vonatkozó nagyfontosságú alkudozások. A magyar kormány részéről az alkudozásokban Tisza Kálmán, b. Simonyi Lajos, Széll és b. Wenckheim,az osztrák kormány részéről pedig herczeg Auersperg miniszterelnök, De Pretis, Chlumetzky és Lasser miniszterek vesznek részt. Az osztrák kormányférfiak jan. 2-án este érkeztek Budapestre, Niederbaum minisztertanácsos, Thaurus és Obertraut osztálytanácsosok kíséretében. Másnap délelőtt 10 órakor az osztrák miniszterek meglátogatták Tisza Kálmánt és K. Sunonyi Lajost. Tiszánál csakhamar gróf Andrássy Gyula, b. Wenckheim és Széll Kálmán is megjelentek. Fél egykor délben gr. Andrássy Gyula lakásán tanácskozásra jöttek össze a magyar s az osztrák miniszterek. Ezen összejövetel csak az előkészítő megbeszélés jellegével bírt, s a két kormány álláspontjának kifejtése az Ő Felsége elnöklete alatt valószínűleg már szerdától kezdve tartandó közös