Politikai Ujdonságok, 1876 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1876-01-05 / 1. szám

. A­mikor ugyanis, mint a jelen alkunál netalán, Ausztria és Magyarország egész politikai súlya vettetik mérlegbe egymással szemben, lehetlen, hogy mi, a tömörebb és valódibb egység, föl ne billentsük ama túlsó mérleget, melynek serpenyőjét a döntő pilla­natban cserbe hagyják az eddig egy beolvaszt­­hatlannak bizonyult elemek. És épen most, a keleti kérdés, illetőleg egy nagy- keleti háborús bonyodalom fenye­gető veszélyével szemben döntő súlylyal kell bírnia azon egységnek, mely a kettős biro­dalomnak minden eshetőség közötti legbiz­tosabb , legtermészetesebb tömörülési köz­pontját képezheti. Mi vagy­unk voltakép az egyedüli nemzet a két birodalomban, mely­nek egysége itt ben kerekedik ki, mely az egyedüli és föltétlenül biztos összetartó elemet képezi, de csak azon esetben, ha mint nemzet és állam ki van elégitve, ha a két birodalom közös politikája az ő nemzeti létele biztosításának szempontjára van alapítva. A magyar nemzeti lét és magyar állami­ság megerősödése azon legfőbb érdek, mely­ immár nem csupán az osztrák-magyar mo­narchia belső, de még külső politikájában is tényleg irányadóvá, döntővé lett, vagy­ szük­séges hogy azzá legy­en. Ezt mutatták meg épen a legutóbbi napok is, midőn egy a dua­­lizmus elleni fondorlatnak még csak puszta hite is ünnepélyes nyilatkozatra és komoly tiltakozásra ösztönözte az európai politika vezérhatalmát, mely nem kevesebbel, mint a szövetség fölmondásával fenyegetőzött azon esetre, ha ama magyarellenes törekvések érvényesülnének. A helyzet­ez előnyeiben rejlenek az eldön­tés tényezői, s valóságos táltosoknak kellene lenniük az osztrák, és­­ bámulatosan erély­teleneknek a magyar államférfiaknak, ha ez utóbbiak a nemzet jogos kívánalmait a fönn­­forgó alkudozásokban valósítani nem vol­nának képesek. Újévi üdvözletek a politikai kitűnő­ségeknél. Az új év épen oly ködösen köszöntött be a politikában, mint a­milyen ködös volt a karácsony a természetben. Minden oldalról tartózkodás, gyanakodás, vagy legalább is bizonytalan várako­zás áll előttünk. Mi lesz Ausztriával folytatandó, életbevágó fontosságú alkudozásainkból? Mi lesz a délszláv mozgalmakból? Mi lesz a vége annak a mozgalomnak, melyet Andrássy Gyula külügy­miniszter ellen a bécsi katonai reakc­ió fondor áskálódásai megindítottak ? Bajos volna előre megmondani bármelyiket, de mindenik elsimul­hat szépen is, hozhat a nyakunkra bajt is. A németországi lapok még most is ingerült hangon beszélnek a Lajthán-Juli atyafiak egyik bajnoka, Schmerling lovag ellen, kinek utóbbi fölszólalását még az angol „Times“ is megtámadja. A Lajt­án­­túl otthon is nagy a zavar és izgalom. De­ Pretis bukásáról beszélnek a bécsi lapok , ha Magyar­­országgal szemben nem tud többet kivívni az alkudozások közül, mint a­mennyit a magyarok ajánlottak. A bécsi sajtó különben eszeveszettül izgat Magyarország ellen. Ily körülmények között elég nyugodt és megnyugtató is az a hangulat, melyet a magyar politikai irányadó körök újévi üdvözletei tanúsí­tanak. Gorove pártelnök Tisza miniszterelnöknél csak messziről érinti a lehetőséget, hogy az ország békéje kinn vagy benn meg is zavartathatnék, s mind ő, mind Sennyey hangoztatják ily esetekre az alkotmányos Magyarország teljes összetartását. „Viribus unitis“ — mondá az öreg Ghyczy is fejedelmünk jelszavával. Kívánunk az egyesült erőnek biztos sikert az új esztendőben. Új év napján délelőtt a szabadelvű pártnak a fővárosban idéző tagjai testületileg fejezték ki szerencsekívánataikat Deák Ferencz­­nél, Tisza Kálmán miniszterelnöknél , Ghyczy­­ Kálmán képviselőházi elnöknél, s Gorove István pártelnöknél. Legelőbb is hosszú kocsisoron vonultak a képviselők D­eák Ferencz egyetem tér 2-dik szám alatti lakására, miután a gyengélkedő Deákot előbb megkérdezték: hajlandó-e elfogadni a tisz­telgőket. Ezek élén Gorove pártelnök halk hangon mondott rövid szavakkal üdvözölte őt, s kifejezést adván a párt azon szívből fakadó óhaj­tásának, hogy a gondviselés a nagy hazafi drága életét tartsa meg még sokáig. Deák ülve — fejét két párnára hajtva, lábain takaróval — fogadta a­­ tisztelgőket, s a hosszas betegségtől elgyöngített­­ hangon mondott nekik köszönetet, így szólva: „Köszönöm, hogy eljöttetek hozzám. Tudom,­­ hogy minden jót kívántok s azt is tudom, hogy engem igy is, a­mint most vagyok, már csak rui­­nában, meg akartatok látni. Köszönöm barátság­­tokat, Isten áldjon meg benneteket.“ A képviselők meghatva távoztak D­eáktól, ki Goroveval kezet szorított. Innét a tisztelgők Bu­dára kocsiztak, a miniszterelnöki palotába. A­­ párt élén Goro­v­e üdvözlé meleg szavakkal a miniszterelnököt, hangsúlyozva a viszonyok­­ nehézségét s a bizalmat, melyet a párt Tiszába­­ helyez, többek között ezeket mondva: „Mi bizalommal vagyunk szándékaidhoz, czélzataidhoz. Törvény és állásod sok eszközt nyújt neked, hogy nemes és üdvös czéljaid való­síthasd, de hitünk szerint az eszköznek bizonyára a nem leggyöngébbike a bizalom, melylyel honfi­­t társaidnál ill a képviseletben, künn az országban­­ találkozol. És számolj reánk, ha arról van szó, hogy az ország békéje, benn és künn megóvassék, hogy az ország államisága egészben és egyes kér­déseiben fenntartassék,­­ számolj reánk, ha arról lenne szó, hogy a nemzet politikai egysége csor­bát ne szenvedjen. Számolj reánk mindazon nehéz kérdésekben, melyek megoldása kormányodnak osztályrészül jutott. Mi szív és lélekben veled együtt leszünk?! A hosszas éljenzéssel fogadott beszédre Tisza Kálmán miniszterelnök így felelt: „Nagyon tisztelt barátaim! Meghatva már itt­léteteknek ténye által, és kétszeresen meghatva a nagyon tisztelt szónoknak ékes szavai által, csak röviden és nem kellőleg tudom megköszönni szi­­vességteket. De legyetek kérlek meggyőződve ar­ról, hogy ha rövid, ha nem kielégítő is ezen köszö­net, szívem mélyéből jön az. Fogadjátok e szívből­­ jövő köszönetemet, különösen azon ígéretért, mely a bajokból kiragadó egyedüli eszközt, t. i. a bizal­mat és támogatást jelző. Tény, a­mit a tisztelt szónok kiemelt, hogy e nemzet még sokkal vál­ságosabb helyzetből ki tudott menekülni és ha igaz is, hogy a mostani helyzet súlyos és nehezek a viszonyok, meg vagyok arról győződve, hogy sikerülni fog együtt-tartással a bajokon segíteni, ha határozottan, de higgadtan és nyugodtan já­runk el, s magunkat sem a nyugodtság­ból kizavartatni, sem szándékunk­tól eltéríttetni nem engedjük. (Lelkes hosszan tartó éljenzés.) Én hálával leszek a gond­viselés iránt, ha én lehetek egyik törékeny eszköze hazánk felvirágoztatása nagy munkájának, (Él­jenzés) ha össze is roskadok a munkában. Addig, míg én vagyok e törékeny eszköz, fogom kérni fölajánlott szíves támogatástokat, barátságtokat és ha netán összetörik az eszköz, emlékezzetek meg rólam, kérlek, barátsággal és jóindulattal, elfelejtve gyöngéimet, de emlékezetetekben tartva azon valódi barátságot, melylyel irántatok visel­tetem. Tartson meg a gondviselés benneteket, tart­satok meg általam oly nagyra becsült barátság­tokban engem.“ Ez élénk éljenzéssel fogadott beszéd mán a miniszterelnök kezet szorított a párt összes tagjaival, kik ezután Ghyczy Kálmán lakására men­tek, kit szintén Gorove üdvözölt, élénken tolmá­csolva azon tiszteletet és ragaszkodást, melyet a párt Ghyczy iránt érez, s hosszú, boldog életet kívánva neki. Ghyczy szerény meghatottsággal válaszolt ez üdvözletre. A kitüntetést, melyben részesült, сзак az általa, a párt nagyrabecsült jó­indulatából elfoglalt állásnak tulajdonítja, s a maga részére nem kíván az új évben egyebet, minthogy híven megfelelhessen ezen állás kötelmeinek; a párt részére pedig, hogy megoldhassa a nagy feladato­kat, melyek felséges urunk jóslatszerű felmondá­saként csak „viribus unitis“ oldhatók meg. Kéri a párt tagjait, legyenek gyengeségei iránt a jövő­ben is elnézők, s részesítsék őt továbbra is baráti jóindulatukban. Szívélyes kézszoritások között megválva Ghy­­czytől, a tisztelgők Gorove István lakására vonultak, kit Várady Gábor üdvözölt. Gorove válaszában meleg köszönetet mondott a megtiszteltetésért, egyetértést tanácsolva azoknak, kik néhány hó előtt a nagy munkára egyesültek, s kéri, vegyék szívesen tőle e jó tanácsot, s részesítsék továbbra is baráti jó indulatokban, mely mindig egyik leg­főbb boldogságát képezendi életének. * A jobboldali ellenzék tagjai összegyűl­vén a kiubb-helyiségben, testületileg b. Sennyey Pál lakására mentek, ki betegségéből üdülőben van már. A párt nevében Bujanovics Sándor üd­vözlő Sennyeyt, hosszú életet s jó egészséget kí­vánva neki, mire Sennyey kifejezi azon reményét, hogy javuló egészsége folytán már legközelebb tevékenyebben fog pártjával közreműködhetni. Kéri őket, őrizzék meg a kezdődő új évben is a szilárd ragaszkodást azon elvekhez, melyekért eddig küzdöttek. Nagy jelentőségű az év, úgy­mond, melynek küszöbén állunk. Bekövetkezhet­nének oly események a külbéke fenntartására irányzott politikában, melyek komoly jelenség gyanánt tűnnének fel. A monarchia másik felével nagy jelentőségű anyagi kérdések elintézése áll napirenden, melyekről óhajtania kell, hogy a köl­csönös méltányosság szellemében fognak kiegyen­­líttetni. Hazánk belügyeiben is nagyfontosságú kérdések várnak elintézésre, melyekre nézve az eddig történt kezdeményezéseket alig tekintheti reformkísérleteknek. „De­­ így végző beszédét — bármiként fejlődjenek az események, határozottan ragaszkodni fogunk hazánk alkotmányos jogaihoz, melyek egyébiránt az alkotmányos tényezők sze­rencsés egyetértésénél fogva, fenyegetve nincsenek és pártolni fogunk minden oly törekvést, mely a külbéke fentartását czélozza és hazánk anyagi érdekeinek megvédése mellett a monarchia két felének összhangzását meg nem zavarja.“­­ Ez élénk éljenzéssel fogadott szavak után Sennyey egyenként kezet szorított a jelenlevőkkel, mire a tisztelgés véget ért. — Andrássy grófnak a török refor­mokra v­a­n az­k­o­z a jegyzéke, mint a , ,Hony értesül, már megküldetett az ozmán biroda­lom területe épségét garantirozó hatalmaknak, miután a berlini és szent­pétervári kabinetek is végleg elfogadták Andrássy reformjavas­latait. A körjegyzék hír szerint mérsékelt h­angú, s nem együttes nyilatkozatra, hanem csak hasonló jegyzék beadására hívja fel a hatalmakat. Andrássy gróf Bécsben, Buda­pestre utazása előtt, fogadta Anglia, Franczia­­ország és Olaszország bécsi követeit és ez alkalommal beavatta e diplomatákat reform­­javaslatának részleteibe.­­ POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 1. SZÁM. 1876. ХХП. ÉVFOLYAM. A bank- és vámügyi alkudozások. Január 3-án indultak meg Budán az osztrák s a magyar kormány között a bank- és vámügyre vonatkozó nagyfontosságú alkudozások. A magyar kormány részéről az alkudozásokban Tisza Kál­mán, b. Simonyi Lajos, Széll és b. Wenck­­heim,az osztrák kormány részéről pedig herczeg Auersperg miniszterelnök, De­ Pretis, Chlu­­metzky és Lasser miniszterek vesznek részt. Az osztrák kormányférfiak jan. 2-án este érkeztek Budapestre, Niederbaum minisztertanácsos, Thau­­rus és Obertraut osztálytanácsosok kíséretében. Másnap délelőtt 10 órakor az osztrák miniszterek meglátogatták Tisza Kálmánt és K. Sunonyi La­jost. Tiszánál csakhamar gróf Andrássy Gyula, b. Wenckheim és Széll Kálmán is megjelentek. Fél egykor délben gr. Andrássy Gyula lakásán tanácskozásra jöttek össze a magyar s az osztrák miniszterek. Ezen összejövetel csak az előkészítő meg­beszélés jellegével bírt, s a két kormány állás­pontjának kifejtése az Ő Felsége elnöklete alatt valószínűleg már szerdától kezdve tartandó közös

Next