Politikai Ujdonságok, 1878 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-02 / 1. szám

l-siszám ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. ■ Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft XXIV. évfolyam. HIRDETÉSI-'K 1 i v hatszor basábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. _______Kit, Imára hirdetményeket elfogad Becsben: Haasenstein és Vogler. Walltisgasse Nr. 10. Moose R., Seüerstatte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22. A „HáboruKrónika“ ez. képes heti közlöny 36-ik száma a „Pó'.tikai Újdonságok“ mai számával küldetik szét azon elvetőknek, a kik e vállalatra megrendeléseiket már flkUldötték. Előfizetési föltételek VASÁRNAPI U/SÁG és POLITIKAI LJOOitsiOOK 1878. évi folyamára. Félévre A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 6 0:4 — kr- A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a ,,Hábom-Króniká-val együtt. . 7 Csupán a PolitikaiUjdonságek................3 frt — ]iI­Cs upán a Politikai Újdonságok a „Háború­Krónikáival együtt............................. 4 frt - " ^r* Eg ész évre: A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 12 frt -kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a „Háború-Krónika1 *-val együtt 14 frt — kr. Csnpán a Politikai Újdonságok ................6 frt — kr. Csupán a Poltikai Újdonságok a „Háborn­Króniká“-val együtt ..........................8 frt — kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok előfizetőinek külön mellékletül önálló füzetben adni fogjuk a keleti háború folyamának rövidre vont történetét, mely alkalmas lesz tájékoztatóul szol­gálni a háború eseményeinek figyelemmel kisérésé­ben, összefüggő egészbe sorozván azokat. A fü­zet czime: A keleti háború története 1877 végéig, és 3 Ívre terjed, oly alakban, mint a Háború-Króni­ka. — E füzet január elején lapunk összes előfize­tőinek díjtalanul fog szétküldetni. f-y T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szívesked­jenek az előfizetés megújításánál, vagy a „Háború- Krónika“ megrendelésénél czimszalagjukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva bekül­deni, s minden reklamácziót és egyéb a szétkül­désre vonatkozó közleményeket a kiadó-hiva­talhoz küldeni. A „Háború - Krónika“ 1877 éri folyama (1—35 szám) még folyvást megrendelhető 1 frt 40 krjával. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-nteza 4. sz. a. Politikánk a válutoii. Már tudniillik keleti politikánk. Ha ugyan politikának lehet nevezni, hogy cselekesz- j szűk azt, a mit az’’orosz-porosz diktatúra kíván; járjuk úgy, a mint a világhíres két i czigány legény hegedül Európa korcsmá­jában és járjuk egyedül évek óta. Noha a sarokban egy hatalmas öklöző legény egyre suttyongat, integet, hogy tartsunk vele inkább, mert bizony e tánezban nagyon megtaláljuk ütni a bokánkat... És ezúttal ez a derék czimboramár épen nagyon komolyan adja tudtunkra, hogy ne féljünk semmitől, ne legyünk bizalmatlanok iránta ; ne gondoljunk felőle olyan aljasságot, hogy ő majd cserbe hagy bennünket, mert ime, ha eddig csak poharakat üritgetott ékes szerencsekivánatokkal és biztatásokkal ré­szünkre, és csak ökleit mutogatta a csárdá­ban legénykedők ellen, most már ime gyür- kőzni kezd és izmos karjait is látni engedi, melyekkel hatalmas csapás kát mért mind­annyiszor ellenfeleire, valahányszor azt föl­emelte .. . Igen bizony ez a legújabb helyzet, melyet a lehető legszebb, kedvre hangolóbb termé­szeti viszonyok közt ránk virradt uj év hozott számunkra. Úgy vagyunk, mintáz oly ember, ki botorságból vagy egyéb gyarlóságok ösz- HZt?hatása folytán sokáig elutasítja magától a kina!kozó jobb parthiet, és az még egyszer és utolszdr közelit feléje, s egész komolyan szólítja föl á!mak elfogadására. Anglia többé már nem Puszta szóval, nem hangzatos pohárköszöntésekkel fenye­getőzik, de valóFggal — készülődik, vagy legalább is el készb^eke^ ^esz a készülő­désre. Ilyesmit t ;V komoly, tekintélyére fél­tékeny és oly nagy ’lághatalom, mint Anglia nem tehet puszta ^ rő üres fogásból, mert hiszen azt jól tudhatja, hogy a jelen viszo­nyok közt egy ily fogás nagyon gyönge és teljesen sikertelen taktika lenne arra, hogy a fülig fegyverkezett és immár vértől ittas orosz medvének imponáljon, valamint arra is, hogy monarchiánkat, mely annyira meg­átalkodottul görcsösen ragaszkodik az oros&- német „vontató kötélköz“ — attól ezt ilyetén szinleges művelettel eltántorítsa. Az angol kormány kászolódását egész Európa sajtója komolynak veszi, és szinte kizárólag ennek eshetőségeivel, kihatásainak találgatásával foglalkozik. Az európai közvélemény amaz árama, mely e fordulatot rósz játéknak látja és hozzá jó képet akar vágni, úgy akarja azt magának magyarázni, mintha Angliának nem any- nyira az volna szándéka, hogy Törökország épségét megoltalmazza, hanem csupán az, hogy ha már a fölosztást föl nem tartóztat­hatja, a zsákmányból magának részt sze­rezzen. Nos, e felfogás nem is épen jogosulatlan. Anglia már két évtized óta jelszavául vette, hogy nem avatkozik a szárazföldi po­litikába. És e kényelmes politikát addig követte, a mig végre csakugyan kicsöppent a szá­razföldi politika döntő tanácsának koszorú­jából, és elérkezett az idő, melyben már a makranezos vén gyerek megbánni kezdi, hogy föllökte maga előtt a tányért nagy dur- czásan. Európa sulyegyene elbillent, a diktatúra Párisból Berlinbe költözött, és most Anglia nélkül akarják megcsinálni Európa keleté­nek uj földabroszát. Anglia most tapasztalni kezdi, hogy az érdekek megvédésének kulcsa nem mindig ott rejlik, a hol ez érdekek valóban rejlenek. Csak nem rég is untalan azt hangoztatta, hogy mit neki Bulgária, a Balkán, a Duna ; — az ő érdeke vonala Konstantinápolynál kez­dődik. Most látja, hogy Konstantinápoly megvédésének vonala nem is Bulgáriánál, hanem pláne Berlinben kezdődik, sőt leg- külebb előre tolt diplomacziai bástyája egész Párisig nyúlik. Es már kezd is mindenekelőtt ez utóbbi helyen kotonázni; egybehangzó hírek sze­rint a sürgönyváltás London és Páris közt igen sürü. A franczia kormány közlönye ugyan nagyon, szinte gyanús határozottság­gal tagadja, hogy kormánya a kiilügyekterén ki akarna lépni tartózkodó állásából, de a körül­mény, hogy ez országban a fenekestől fölfor­dulással fenyegető bel viszonyok oly egyszerre, mintegy varrázsütésre kezdenek megüle­pedni, igen alkalmas ama föltevés igazolá­sára, hogy hát ha az egymással forrongó ele­meket egy kifelé irányuló, a nemzet porba hullt prestigét egyszerre fölemelő cselek­mény eszméje egyesítette ... s a mi a határo­zott tagadást illeti, ez is könnyen kimagya­rázható volna a diplomaczialegközönségesebb elveit tartalmazó kódexből, melynek egyik I sarkszempontja a mi „verebes“ diplomacziánk által is oly gyakran hangoztatott nézet, hogy : — verebet nem lehet dobbal fogni . . . Nos, mindazáítal az meglehet, hogy Ang­lia szándéka ezúttal nem több, mint az osz- tozkodók közé fűrakodni, és azt jnondani, hogy — nem oda Buda, azaz hogy Konstan­tinápoly ; de ha tovább fűzzük az egybeve­tést, könnyen rájöhetünk, hogy ha csak ez volna is a szándék, ez sem volna épen ked- i vezőtlen, sőt mindenesetre jobb annál, mint ha ’’‘Budapest január 2-án 1878.

Next

/
Thumbnails
Contents