Politikai Ujdonságok, 1878 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-11 / 37. szám
A „Háború-Krónika“ cz. képes heti közlöny 72-ik száma a „Politikai Újdonságok“ mai számával küldetik szét azon előfizetőknek, akik e vállalatra megrendeléseiket már beküldötték. A „Politikai Újdonságokéra folyvást elő lehet fizetni a következő feltételek mellett: negyedévre: A Politikai Újdonságok............ ...........1 frt 50 kr. A Politikai Újdonságok a „Háború Krónikáival együtt...............................2 frt — kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 3 frt — kr A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a „Háború-Króniká“-val együtt. . 3 frt 50 kr. ■MH A Háború-Krónika czimű képes melléklapunkat, mely a háború s az ennek utójátékát képező katonai műveletek befejeztével „Világ-Krónika“ czimmel az eddigi terjedelemben, szintén hetenként egy ivény képekkel fog megjelenni , előfizetőink negyedévre 50 kr., félévre 1 frt, egész évre 2 frt pótdij mellett kaphatják meg. E melléklapot minden előfizetőnk arra az időre rendelheti meg, a melyre a főlapra beküldött előfizetése szól. ■■ A „Háború-Krónika“ 1877. évi folyama még folyvást megrendelhető 1 frt 40 krjával; az 1878. január-júniusi félévi folyam 1írtjával. A ,,Háború-Krónika“ 1878. Julius—deczemberi folyamát, mely boszniai hadjárat eseményeit tárgyalja, előfizetőink 1 frtért rendelhetik meg. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. sz. Heti szemle. A kormány jelen külügyi politikájának — ki gondolná, ki mondaná ? — leginkább az válik előnyére, az teszi lehetővé, hogy olyannyira — igazán nem tudjuk, micsoda kifejezést használjunk ? mert minden áron kerülni akarjuk az imparlamentáris kifejezéseket— tehát az értelmes olvasóra bízzuk, hogy maga találja meg a kellő szót, melyet mi szelídekkel helyettesítünk, — tehát, azt kell már gondolnunk, hogy e politikát épen az teszi lehetővé, aminek voltakép meg kellene azt buktatni, tudniillik, hogy olyannyira — furcsa, csodálatos, miszerint a közönség épen azért mindig azt gondolja: ez mégis lehetlen! kell ez alatt valaminek rejleni, amit ma még nem látunk, de amit látva, majd világos és észszerű lesz előttünk az egész! Avvagy lehetséges-e az, hogy akinek annyi esze van, amennyi ahhoz kell, hogy valaki a levest ne a fülébe, de a szájába öntse, hát az olyannyira eltévelyedjen, hogy sorra öldösse jó barátjait, háborút viseljen mindazok ellen, akiknek érdeke az övével egy azonos, és szolgálatába álljon halálos ellenfeleinek, melyek száma légió, de neki még ez a légió nem elég, hanem keres újabbakat, akik le vannak kötözve, fölszabadítja azokat is, hogy azután ellene küzdhessenek, stb., stb. — amint ezt már sokszor elmondtuk! Hát mindig vártuk, hogy majd egyszer, ha kivált az elmélet teréről a gyakorlat terére átmegyünk, egyszerre majd kiviláglik, hogy mégis csak a mi alattvalói fölfogásunk hibázott, s onnan a magasból messzebb láttak, és amit veszélyesnek véltünk, az a tagadhatlanul nehéz körülmények között a lehető legkevésbbé káros, a sok rész út között a viszonylag legjárhatóbb út. De ime minél beljebb hatolunk testileg is a bosnyák politikába, annál inkább kiderül annak összeegyeztethetlensége ami józan teszünk követelményeivel. Egy ideig azt hittük, hogy szövetkezni fogunk a törökkel európai birtokai védelmére , a minket is körülözönlő szláv tenger ellen. Gondoltuk, hogy a török beleegyezése mellett oda ékeljük magunkat Szerbia, Montenegró közé, hogy innen aztán könnyebben válogathassunk a nyílások és bejárások között, melyeken át annak idején Szerbiába és Montenegróba vonulhassunk. Azt hittük, hogy e tartományok fanatikus mohamedán lakossága lesz leghívebb szövetségesünk, támaszunk a szlávság ellen, ezzel fogjuk sakkban tartani úgy e tartományok, mint Szerbia, Montenegró szlávjait. Hiszen, hogy e mohamedánok ellenünk szövetkezzenek a szlávokkal, hogy ezek ránk nézve veszélyesekké legyenek, ez gondolatnak is őrültség. A katholikus és mohamedán szlávságban véltünk ellensúlyt találni a nagy szerb ábrándok híveinek tervei ellen. Azt hittük és azt hitte az egész világ — és ime, mi történik ? Öljük, irtjuk a mohamedán elemet Boszniában és úgy látszik még ez sem elég, mert már kezdünk attól tartani, hogy maholnap nemcsak Bosznia, de egész európai Törökország mohamedánjai és valódi törökjei ellen is háborúba keveredünk. A porta nyakrafőre küldi rendes csapatait Novibazár kerületébe, melyet területileg egy újabb Sipka-szorosnak festenek le helyi tudósítók, ahol kevés számú csapat egy egész hadseregnek ellenállhat. Hogy Mehemed Ali hasztalan járt itt, mert e vidék lakossága ellen akar állani, s maholnap benne leszünk a török elleni nagy háborúban. Azt mondják e politika hivatalos védői, hogy Szerbia és Montenegró miatt kell e tartományokat elfoglalnunk. De hát, az égre, ha ezzel ők maguk elismerik, hogy e két ország: Szerbia és Montenegró, ellenségünk, mert nem szállottuk meg ezeket, ahol nincsenek törökök és mohamedánok, hiszen amint látjuk, Bosznia a legtörökebb tartomány, melynek legfanatikusabb mohamedánsága féken tudná tartani e tartományok szlávjait, a minthogy féken is tartotta mindaddig, mig mi nem vettük őket pártfogásunkba a törökök és mohamedánok ellen, ameddig mi magunk nem szítottuk itt a fölkelés szikráit, hogy föllángoljon fejünk fölött ? Vagy ellenségünk Szerbia és Montenegró, vagy nem az ; — ha ellenségünk, akkor mi értelme van annak, hogy nem ezen tartományokat foglaljuk le, hanem azokat, melyek lakosságának erőteljesebb, hatalmasabb eleme természetes szövetségesünk lehetne ; — ha pedig nem ellenségünk, akkor hát mi értelme van annak, hogy ezek ellenséges szándékainak meghiúsítása végett foglaljuk el Boszniát, ahol az uralkodó elem egyedüli természetes érdekszövetségesünk ? Azt mondják e politika hivatalos védői, hogy Szerbia és Montenegró most békén vannak és tűrik, hogy mi elfoglaljuk ama tartományokat, melyekre állítólag ők tartanak számot. A patvarba! Hát hogy ne tűrnék, hiszen nem csak tűrhetik, hanem markaik közé szorított fuldokló kaczajjal, kéjes kárörömmel nézhetik, mint készítjük mi elő számukra e két tartományt, kiölve belőlük a szlávellenes elemet, a született vérbeli töröknél fanatikusabb mahomedánságot ?! Nem akkor volnának-e őrültek, ha ebbeli két éllel magunk ellen intézett fáradozásainkban gátolnának, és nem akarnák engedni, hogy pénzünket vérünket fogyaszszuk az ő ellenségeik fogyasztásának munkájában. Hát hiszen majd jókor lesz az rájuk nézve, ha akkor látnak e két tartomány elfoglalásához, amikor már mi a félmilliónyi mohamedánságot, vitéz ellenségeiket kiirtottuk! És amikor, a mi több, már háborúba keveredtünk a többi európai törökséggel, magával a portával, talán ennek védőjével az angollal, az olaszokkal—mert hiszen mi lehetlen már ezek után, mi van természetlenebb annál, a mit eddig miveltünk? — és végre egy szép napon magával a délszlávság Nr ^ ^ «, Budapest, szeptember 11-én 1878. 37-dik szám, ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXIV. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdíj külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzene Nr. 22.