Politikai Ujdonságok, 1878 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-11 / 37. szám

A „Háború-Krónika“ cz. képes heti közlöny 72-ik száma a „Politikai Újdonságok“ mai számával küldetik szét azon előfizetőknek, a­kik e vállalatra megrendeléseiket már beküldötték. A „Politikai Újdonságokéra folyvást elő leh­et fizetni a következő feltételek mellett: negyedévre: A Politikai Újdonságok............ ...........1 frt 50 kr. A Politikai Újdonságok a „Háború­ Kró­nikáival együtt...............................2 frt — kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 3 frt — kr A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a „Háború-Króniká“-val együtt. . 3 frt 50 kr. ■MH A Háború-Krónika czimű képes melléklapun­kat, mely a háború s az ennek utójátékát képező katonai mű­veletek befejeztével „Világ-Krónika“ czimmel az eddigi terjedelemben, szintén hetenként egy ivén­y képekkel fog meg­jelenni , előfizetőink negyedévre 50 kr., félévre 1 frt, egész évre 2 frt pótdij mellett kaphatják meg. E melléklapot minden előfizetőnk arra az időre rendelheti meg, a melyre a főlapra beküldött előfizetése szól. ■■ A „Háború-Krónika“ 1877. évi folyama még folyvást megrendelhető 1 frt 40 krjával; az 1878. január-júniusi félévi folyam 1­írtjával. A ,,Háború-Krónika“ 1878. Julius—deczem­­beri folyamát, mely boszniai hadjárat eseményeit tárgyalja, előfizetőink 1 frtért rendelhetik meg. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. sz­­. Heti szemle. A kormány jelen külügyi politikájának — ki gondolná, ki mondaná ? — leginkább az válik előnyére, az teszi lehetővé, hogy olyannyira — igazán nem tudjuk, micsoda kifejezést használjunk ? mert minden áron kerülni akarjuk az imparlamentáris kifeje­zéseket— tehát az értelmes olvasóra bízzuk, hogy maga találja meg a kellő szót, me­lyet mi szelídekkel helyettesítünk, — te­hát, azt kell már gondolnunk, hogy e poli­tikát épen az teszi lehetővé, a­minek volta­­kép meg kellene azt buktatni, tudniillik, hogy olyannyira — furcsa, csodálatos, mi­szerint a közönség épen azért mindig azt gondolja: ez mégis lehetlen! kell ez alatt valaminek rejleni, amit ma még nem látunk, de a­mit látva, majd világos és észszerű lesz előttünk az egész! Avvagy lehetséges-e az, hogy a­kinek annyi esze van, a­mennyi ahhoz kell, hogy valaki a levest ne a fülébe, de a szájába öntse, hát az olyannyira eltévelyedjen, hogy sorra öldösse jó barátjait, háborút viseljen mindazok ellen, a­kiknek érdeke az övével egy azonos, és szolgálatába álljon halálos el­lenfeleinek, melyek száma légió, de neki még­­ ez a légió nem elég, hanem keres újabbakat, a­kik le vannak kötözve, fölszabadítja azokat is, hogy azután ellene küzdhessenek, stb., stb. — a­mint ezt már sokszor elmondtuk! Hát mindig vártuk, hogy majd egyszer, ha kivált az elmélet teréről a gyakorlat te­rére átmegyünk, egyszerre majd kiviláglik, hogy mégis csak a mi alattvalói fölfogásunk hibázott, s onnan a magasból messzebb láttak, és a­mit veszélyesnek véltünk, az a tagadhatlanul nehéz körülmények között a lehető legkevésbbé káros, a sok rész út kö­zött a viszonylag legjárhatóbb út. De ime minél beljebb hatolunk testileg is a bosnyák politikába, annál inkább kide­­­­rül annak összeegyeztethetlensége ami józan t­eszünk követelményeivel. Egy ideig azt hittük, hogy szövetkezni fogunk a törökkel európai birtokai védelmére , a minket is körülözönlő szláv tenger ellen. Gondoltuk, hogy a török beleegyezése mellett oda ékeljük magunkat Szerbia, Mon­tenegró közé, hogy innen aztán könnyebben válogathassunk a nyílások és bejárások kö­zött, melyeken át annak idején Szerbiába és Montenegróba vonulhassunk. Azt hittük, hogy e tartományok fanatikus mohamedán lakossága lesz leghívebb szövet­ségesünk, támaszunk a szlávság ellen, ezzel fogjuk sakkban tartani úgy e tartományok, mint Szerbia, Montenegró szlávjait. Hiszen, hogy e mohamedánok ellenünk szövetkezzenek a szlávok­kal, hogy ezek ránk nézve veszélyesekké legyenek, ez gondolat­nak is őrültség. A katholikus és mohamedán szlávságban­­ véltünk ellensúlyt találni a nagy szerb­ ábrándok híveinek tervei ellen. Azt hittük és azt hitte az egész világ — és ime, mi történik ? Öljük, irtjuk a mohamedán elemet Bosz­niában és úgy látszik még ez sem elég, mert már kezdünk attól tartani, hogy maholnap nemcsak Bosznia, de egész európai Törökor­szág mohamedánjai és valódi törökjei ellen is háborúba keveredünk. A porta nyakrafőre küldi rendes csapa­tait Novibazár kerületébe, melyet területileg egy újabb Sipka-szorosnak festenek le helyi tudósítók, a­hol kevés számú csapat egy egész hadseregnek ellenállhat. Hogy Mehem­ed Ali hasztalan járt itt, mert e vidék lakossága ellen akar állani, s maholnap benne leszünk a török elleni nagy háborúban. Azt mondják e politika hivatalos védői, hogy Szerbia és Montenegró miatt kell e tartományokat elfoglalnunk. De hát, az égre, ha ezzel ők maguk elis­merik, hogy e két ország: Szerbia és Monte­negró, ellenségünk, mert nem szállottuk meg ezeket, a­hol nincsenek törökök és mohame­dánok, hiszen a­mint látjuk, Bosznia a leg­­törökebb tartomány, melynek legfanatiku­sabb mohamedánsága féken tudná tartani e tartományok szlávjait, a minthogy féken is tartotta mindaddig, mig mi nem vettük őket pártfogásunkba a törökök és mohamedánok ellen, a­meddig mi magunk nem szítottuk itt a fölkelés szikráit, hogy föllángoljon fe­jünk fölött ? Vagy ellenségünk Szerbia és Monte­negró, vagy nem az ; — ha ellenségünk, akkor mi értelme van annak, hogy nem ezen tar­tományokat foglaljuk le, hanem azokat, me­lyek lakosságának erőteljesebb, hatalmasabb eleme természetes szövetségesünk lehetne ; — ha pedig nem ellenségünk, akkor hát mi értelme van annak, hogy ezek ellenséges szándékainak meghiúsítása végett foglal­juk el Boszniát, a­hol az uralkodó elem egye­düli természetes érdekszövetségesünk ? Azt mondják e politika hivatalos védői, hogy Szerbia és Montenegró most békén vannak és tűrik, hogy mi elfoglaljuk ama tartományokat, melyekre állítólag ők tarta­nak számot. A patvarba! Hát hogy ne tűrnék, hiszen nem csak tűrhetik, hanem markaik közé szorított fuldokló kaczajjal, kéjes kárörömmel nézhetik, mint készítjük mi elő szá­mukra e két tartományt, kiölve belőlük a szlávellenes elemet, a született vérbeli tö­röknél fanatikusabb mahomedánságot ?! Nem akkor volnának-e őrültek, ha ebbeli két éllel magunk ellen intézett fáradozá­sainkban gátolnának, és nem akarnák en­gedni, hogy pénzünket vérünket fogyaszszuk az ő ellenségeik fogyasztásának munkájában. Hát hiszen majd jókor lesz az rájuk nézve, ha akkor látnak e két tartomány el­foglalásához, a­mikor már mi a félmilliónyi mo­­hamedánságot, vitéz ellenségeiket kiirtottuk! És a­mikor, a mi több, már háborúba keveredtünk a többi európai törökséggel, magával a portával, talán ennek védőjével az angollal, az olaszokkal—mert hiszen mi lehetlen már ezek után, mi van természet­­lenebb annál, a mit eddig miveltünk? — és végre egy szép napon magával a délszlávság Nr ^ ^ «, Budapest, szeptember 11-én 1878. 37-dik szám, ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXIV. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdíj külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzene Nr. 22.

Next