Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1879-03-26 / 13. szám
146 fosított tanyák voltak. Igaz, hogy egészségesek a széles utczák, de csak úgy, ha tisztán tarthatók, ha e tisztántartást a talaj és helyviszonyok nem nehezítik. Egy szűkebb területen épült emeletes házakból álló város — tisztábban tartható és egészségesebb, mint egy szemétdombokkal, mocsárokkal szegélyezett, porfelhőbe burkolt elterjedt nagy falu. Szegedet föl is kell emelni, ittazott egy öllel magasabb színvonalra, e körül kell venni biztos szélességű és magasságú töltéssel. Ez sok pénzbe kerül, de annál kevesebbe, minél kisebb területre szorítkozik az új nagy város, minél több lesz benne a modern palota, kevesebb a vályogviskó. És a Tiszaszabályozás körüli, legszelídebben szólva, eddig dívott bűnös slendriánságnak egyöntetű, az egész vonal érdekeit egyszerre felölelő tervezettel, egységes kezeléssel szakadjon vége. És végre tanuljon Szeged kárán — Budapest ! Mert mi sem világosabb, hogy hasonló sors várja az ország fővárosát, százszorta nagyobb és örökre helyrehozhatlan kárral, ha idejében nem ellensúlyozzuk a hibákat, melyek fővárosunk környékének vízszabályozásánál elkövetve lőnek, íme az idén a Duna be sem volt fagyva, és a vészbizottságnak össze kelle ülnie, hogy tanácskozzék netaláni vész esetére. Abdera városát halhatlanító fölfogás és bombázottság kívántatik ahhoz, hogy be ne lássa bárki, miszerint tótágast álló genialitással van előkészítve a budapesti Duna is arra, hogy az 1838. évit csak megközelítő rendkívüli természeti eset beálltával a főváros helyén is fölhangozzék a ,,volt —nincs !“ jajszó, még pedig egy századra szóló jelentőséggel. Mert aztán e várost nemhogy Magyarország, de Európa se lesz képes hamarjában fölépíteni. Pedig így lesz, ha nem sietünk idejében az óvintézkedésekkel. Ha már most, majd minden évben, alacsony befagyás után is, egy-két hüvelyk hiányzik attól, hogy a víz el ne sodorja a fővárost, mi történik majd akkor, ha a Duna egyszer oly magas vagy most már valószínűleg magasabb vízállás mellett fagy be, mint 1838-ban — és ha kemény télben ölnyi vastagra fagy a jégkéreg, tavaszszal meg hirtelen olvad ? Nem világos-e, hogy a torlódás több lábbal magasabb lehet, mint 38-ban ? Az orosz incsergés Kelet-Rumélia körül csak nem akar véget érni. Most meg kétféle tervet pengetnek. Egyik, hogy úgy legyen megoldva a kérdés, miszerint a porta nevezze ki Kelet-Rumélia kormányzójává Bulgária fejedelmét, — a másik, hogy a tirnovai gyűlés választhassa meg fejedelemmé azt, akit a porta Kelet- Rumélia kormányzójává nevez. Ez, ha nem egészen oda megy is ki, mint a czigány választása szerint: ,,akár a fehér, akár a fehér“ (kenyért. i.), de nem sok a különbség. Az előbbiben az orosz tervet lehet fölismerni. Egy angol lap levelezője, aki a kelet-ruméliai viszonyokat szemtanúság szerint ismeri, azt állítja, hogy ha a berlini szerződés betű szerint végrehajtatik, a Balkán tartományokban a fegyveres kitörés a porta ellen elkerülhetlen. Erről gondoskodott Oroszország. Kelet- Ruméliában hadsereget szervezett, a berlini szerződés ellenére török tisztek helyett bolgár és muszka tisztek vezetése alatt. Ha pedig a fegyveres ellenszegülés kitör, a berlini szerződés szerint előbb a porta köteles kikérni a hatalmak engedelmét arra, hogy hadseregét Ruméliába küldhesse a rend helyreállítására. Ez ugyan gyönyörűen, bölcsen lett kigondolva — Oroszország érdekében. Anglia ugyan ellene dolgozik az orosz mesterkedéseknek. De vájjon a mi monarchiánk ? Hát erről azt lehet sejtenünk, hogy Novibazárra, Salonikire sandítván, s jól tudván, hogy csak azon esetben rejlik könnyebb alkalma ide masérozni, ha a porta el lesz foglalva Bolgárországban és Kelet-Ruméliában, hát ennélfogva majd úgy kétértelműsködik és tekergőzik, hogy a Balkánon csak hadd kapaszkodjanak össze megint török és bolgár, s aztán ő azalatt „érdekkörének biztosítására“ indulhasson az aegei tengerig. Az uzsoráról beszélnek és írnak nálunk, mivel Bécsben már cselekesznek ellene hatályosan; a polgári házasságról határozott a ház, hogy miután már Bécsben történt, itt is történjék valami, de e határozatból nem lesz semmi, mint nem lett az előbbiekből, melyek e tekintetben hozattak, — a költségvetés tárgyalása megkésett a szegedi katasztrófa miatt, s ennélfogva az indemnity még egy hónappal meghosszabbíttatik valószínűleg. Az orosz-német feszültség pedig ezúttal is csak a Bismarck és Gorcsakoff közti animositásra lesz leszállítható, mint eddig, mert Vilmos és Sándor czárok közt meg szent a barátság állandóan. Az osztrák-magyar monarchia pedig ? Accessorium, mely sequitur principali. A közmondások soha sem kopnak el, s azok a legjobbak, melyek legtöbbször alkalmaztatnak, melyeket bizonyos alkalommal úgyszólván lehetlen kikerülni. Nem tehetünk róla, hogy az „eső után köpönyeg“ szólamot oly gyakran használjuk. De a kormány eljárása a házzal szemben oly gyakran ad rá alkalmat. Miután már nemcsak általunk, de innenonnan még a török és orosz által is végre van hajtva a berlini szerződés, most már azt a ház vitatja, tárgyalja, beczikkelyezi. Hiszen a forradalomban megtörtént az is, hogy valakit fölakasztottak, s csak azután ült össze a törvényszék, hogy meghozza a halálos ítéletet. Nálunk történnek ilyen geniális dolgok. Hogy azok a régi szabású diplomaták s államférfiak, a Metternichek s a többi, — nem tudták belátni miszerint a parlamentekkel mindent ki lehet vinni, csak abban áll az egész bölcseség, hogy nem előlegesen, de utólagosan kell eléjök terjeszteni azt, amitől előlegesen iszonyodtak. Mért nem voltak ezek ennyire okosak ? Milyen régóta élvezhetnők már ezt a felséges souverain alkotmányos állapotot! POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 1?. SZÁM. 1879. XXV. ÉVFOLYAM. * Az elpusztult Szeged. A viz még mindig megszállva tartja Szegedet, a romok városát. Az apadás nem is fogja magával vinni, hanem ott hagyja a mély helyeken, és csak szivattyúzás által lehet majd kimeríteni. Néhány száz épület, megroskadt, ledőlt ezernyi háztetők, sáros omladékok, pusztán meredő faltöredékek, kút gémek, kerítések, kapuk bálványfái , ezek körül mocskos víz, vagy tabarékos iszap: ez most Szeged, az alföld fővárosa. Lakosai elszéledtek, messze helyeken keresve fedelet és könyörületet. Akik még ott maradtak, azokat is küldik, szállítják szerteszét, nehogy a tipicus törjön ki a szerencsétlenek közt. A jótékonyság megható módon nyilvánul minden felől. Mindjárt az első napok után intézkedni kellett hatóságilag, hogy az élelmiszerek küldését további kérelemig szüntessék be. A menekülőket mindenütt vendégszeretet fogadta. Temesvár, Arad, Kikinda, Makó, Zsombolya, Hódmező-Vásárhely, Zenta, Szőreg és vidéke karolták fel őket s gondoskodnak ellátásukról. A többi városok hatósága egytől-egyig, sőt még számos falu is, jelentékeny összegekkel sietett gyarapítani a könyörület adományait. Intézetek, egyletek és magánosak az árvák félfogadására ajánlkoznak, az iskolák pedig tanulók eltartására. A részvét az egész művelt világban átalános és imponáló. Még Éjszak-Amerikában is gyűjtő bizottságok alakulnak. Ausztriában a hatóságok teljesítik mindenütt őfelsége azon óhajtását, hogy az ezüstmenyegző ünnepélyeire szánt költségnek egy része az árvízkárosultak segélyére fordíttassék. Bécs város hatósága 10.000 frtot szavazott meg. És szavazott meg átalában minden hatóság kisebb és nagyobb összegeket, s a tartományi fővárosokban gyűjtő bizottságok alakultak. Reméljük, hogy kormányunk intézkedései olyanok lesznek Szeged fölépülését illetőleg, mely a szétszórt lakosságban fölébreszti a bizalmat a jövő iránt, s visszahívja őket a romba dőlt és kihűlt tűzhelyekhez, hogy új fedelet emeljenek. Az árvíz borította város szomorú eseményeit a következő krónikában ismertetjük: Márczius 16-ikáról írja egy levelező : „A víz kitörése alkalmával a makkos erdő fáira menekült szegedi polgárokat és vidéki munkásokat azon éjjel megfagyott néhány emberen kívül szerencsésen megmentették a ladikon járó mentők. Sokkal nagyobb volt azonban az Ilovai-féle szélmalomnál a szerencsétlenség a Rókus-szélben. E malomba mintegy 30 lélek menekült: férfi és nő, velük több gyermek. A malom összedült s a menekvők legnagyobb részét maga alá temette. A menekült molnárnak a lábát eltörte a lezuhanó gerenda s egyik szemét is elvesztette; neje, némi kis megtakarított pénzzel s öt gyermekével a romok alatt maradt. A malom összeomlása után még néhány embert kimentettek. Ma már engedélyt adtak, hogy a ledőlt házak környékéről a nép a hozzá férhető bútorokat menthesse. Ur isten, mily karaván ! Minden bútordarabot a vízből húznak ki. Az ily halászott holmikat Uj-Szeged felé hordják. Uj-Szegeden és Szőregen naponként ezer-ezer kenyeret és húst osztanak ki hivatalosan a szerencsétlen menekültek közt. Gr. Csekonics intézkedése folytán a szegedi menekültek marháit Szőregről elhajtották a zsombolyai birtokokra, díj nélkül való eltartásra. Tegnap a Szőreg és Szeged közt levő területen 24 halottat temettek el, ma pedig újból 14 üres koporsót vittek a szomszédba menekültek után. Sok, nagyon sok a haláleset. Többen megfagytak, mielőtt megmenthették volna őket.“ Ugyane levelező írja márcz. 19-ikéről: „Az élelmezésre nézve a központ az állami vaspályánál van. Raktárak vannak: Új-Szegeden, Palánkban, a Rókus részére a belvárosi Tiszaparton, a felső város részére a felső Tiszaparton ; az alsóváros a vaspályáról élelmeztetik. Élelem bőségben van. Naponkint Budapestről 1200, Aradról 1000, Temesvárról 1200 kenyeret küldtek másnemű élelmi czikkekkel. Ezen küldeményeket főispánunk sürgöny útján egy időre fölfüggesztette, nehogy itt megromoljamak. Továbbá azért is, hogy ma városunkban alig van több 7—8 ezer embernél, a többi mind elmenekült. „A belügyminiszter elrendelte, hogy menekült polgáraink illő tartózkodási helyeiken összehassanak. Szegeden is foganatba vétetik az összeírás. A tanyákon is sok ház összedőlt. Alsó- és felső tanyákon közel 20 ezer ember lakik. E helyekre könnyű járatú gőzhajó küldetik, hogy a szerencsétlenségbe jutott lakosokat elszállíthassák a városon keresztül biztos menedékhelyre.