Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1879-03-26 / 13. szám

Előfizetési feltételek a „Vasárnapi Ú­jság“ és „Politikai Újdonságok“ áprilisuniusi folyamára. Negyedévre: A Politikai Újdonságok..............................1 ft. 50 kr. A Politikai Újdonságok a „Háboru-Króni..­ká“-val együtt.....................................2 ft. — kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 3 frt — kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a „Háboru-Króniká“-val együtt . 3 ft. 50 kr. HH A Háború-Krónika czimre képes meléklapun­kat, mely a háborúk s azok utójátékát képező katonai mű­veletek befejeztével „Világ-Krónika“ czímmel az eddigi terjedelemben, szintén hetenként egy ivén­y képekkel fog meg­jelenni , előfizetőink negyedévre 50 kr., félévre 1 frt, egész évre 2 frt pótdíj mellett kaphatják meg. E melléklapot minden előfizetőnk arra az időre rendelheti meg, a­melyre a főlapra beküldött előfizetése szól. ■■ A „Vasárnapi Ujság“-ból jan. elejétől kezdve teljes számú példányokkal szolgálhatunk. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. sz. a. A Háború-Krónika“ cz. képes heti közlöny 1879. évi 13-ik száma a „Politikai Újdonságok“ mai számával küldetik szét azon előfizetőknek, a­kik e vállalatra megrendeléseiket már beküldötték. Szemle. Még mindig Szeged — aztán Kelet- Rumélia — orosz-német állítólagos feszültség — uzsora — elkésett költség­­vetés, újabb indemnity, szóvizor — a hét közvita tárgyai. Béranger szerint azok a legkedvesb meg­emlékezések, melyek legtávolabbról jőnek. E bölcs mondat igazságát éreztük, midőn olvastuk, hogy London, Páris, Berlin, Róma, Chicago, Új-York mint versenyeznek a jó­tékony adakozásban — egy vidéki magyar város fölsegélésére, melynek tétele felől, azt hittük, a kelet felé jogos fölény­ érzetében némi kicsinyléssel tekintő külföld kevesebb tudomással bír, mint a Dél-Afrika csúcsán fekvő, elenyészőleg csekélyebb mérvű Fok­városról. De ebbeli föltevésünkben kellemesen csa­lódtunk. Jól esik tapasztalnunk, hogy már csak mégis kezdenek tudomással bírni rólunk, sőt ismerni is, mi több : kedvező föltevést táp­lálni rólunk. A polgárosult nyűgöt egyebek közt, sőt tán legfőkép abban különbözik, lelkületi tu­lajdonok tekintetében, tőlünk, hogy nagyon megnézi, hova adja ki garasait. Legrosszabb napjainkban is megvolt az a kis dicsőségünk, hogy jó katonáknak, illetőleg a hadviselésre legjobb természeti — nyers — anyagnak tartottak bennünket. Mindazonáltal arra nézve, hogy mi a polgárosultságnak, a kor­szerű haladásnak is velük együttes — so­­lidaris — bajnokai lehetnénk, eddig élő, min­dig úgy tapasztaltuk, kétkedőleg rázogatták fejeiket. De az a tény, hogy a pénzszerzés, taka­rékosság nagy méhesei, a franczia, angol fővárosok, még a legszűkkeblűbb berliniek is, megnyitják erszényeiket, és a kezdet arányai után ítélve, egy millió körül járó összegig adakoznak egy magyar vidéki város fölsegü­­lésére, — ez már arra mutat, hogy itt nem csupán a puszta emberiségi részvét, de ama kedvező vélemény rugója is szerepel, mely nemzetünket már az európai műveltség s korszerű haladás családjába sorozza, s ügyün­ket az övékével közös ügynek tekinti. Nem tartja elégnek csupán részvétkönyet ál­dozni a szerencsétlenségnek, de érdemes­nek találja pénzét is áldozni az érdektárs talpraállítására. Azt kell hinnünk, hogy a külföld saját­lagos, tüzetes ismerettel bír Szeged város népének életrevalóságáról, üzleti solidi­­t­á­s­á­r­ó­l a külforgalomban, és hogy ez ada­kozásban nem csupán a magyar nemzet iránti rokonszenv átalában, de e város kereske­delmi, iparos erkölcseinek elismerése is nyi­latkozik, úgy tanulták ismerni, mint szorgalmas, tanulékony, haladásra képes, takarékos népet, melynek végpusztulása veszteség volna nem csupán közvetlen a magyar államra, de a közforgalomra és európai haladásra nézve is. Valóban megható a magaviselet is, melyet e derék város népessége a hallatlan mérvű sze­rencsétlenség napjaiban tanúsított. A becsül­­­et­esen sz­er­z­ett vagyon szeretete drámai fenséggel nyilatkozott számos jelene­tekben , melyeket a sajtó, a világpolgárság e nagy közvetítője, a külföld tudomására jut­tatott. Mert munka és szorgalom, s ennek eredménye: a vagyon, a becsületesség alapja. Hány derék, egyszerű szegedi polgár, készebb megvált életétől, semhogy ott hagyja drága verítékkel szerzett vagyonkáját — hősies le­mondással utasította el az élete mentésére irányuló ajánlatot, ha egyszersmind ,,hamis­­ját is meg nem menthetik. Mert nyilván attól tartott, hogy e nélkül ő nem marad­hatna becsületes, nem felelhetne meg a tisz­tességnek a fölveendő üzleti forgalomban, és e nélkül minek éljen. A fejedelem is ott járt, és csodálkozva jegyzi meg, hogy ennyi szerencsétlen, tönkre ment ember közül senki se lépett eléje sürgető alamizsnakéréssel — senki se akarta kiaknázni a pillanat tragikuma által előidézett megindulást, érezvén, hogy itt közös a veszély, a szerencsétlenség, és ezen csak közös erővel lehet segíteni, s egyik szerencsétlennek nem illik a másik szájából kapzsi módon kikapni a részvét falatját. Mennyi nemes vonás, és pedig csalhat­­lan, mert ismeretes igazság, hogy az embe­rek és népek jelleme a szerencsétlenségben tűnik ki leginkább. Ily katasztrófa alkalmával másutt meg­repedeznek a fegyelem kapcsai, a rend föl­­bomlik, s úrrá lesz, hatalommá az útonállás, boszúállás. Szegeden ennek is tüneménysze­­rűleg csekély esetei merültek föl. Valóban e város népe megérdemli, hogy az ország, a társbirodalom, Európa meg­mentse és visszaadja őket a közhasznú mun­kásságnak , lehetővé tegye nemes erköl­cseinek további gyakorlatára. Vajha az ország, és azon hatóságok, melyek a segélyezést kezelik, méltók legyenek hozzájuk a forrásaiban és czél­­jaiban szent adományösszegek kezelé­sének tisztaságában! Vajha ezek ne csak erkölcsileg, de szel­lemileg is feladatuk magaslatára fölemel­kedni tudjanak! Mert nemcsak az kívánatos, hogy az össze­gek b­e­c­sü­le­t­e­se­n, de az is, hogy okosan kezeltessenek, hogy a további vészmentesí­­tésre vonatkozó munkálatok valahára — okulva a roppant káron, veszedelmen — észszerűleg vezettessenek. A város fölépítésére vonatkozólag sok tekintetben helyeseljük Mocsáry Lajos kép­viselő nézeteit. A tanyarendszer, a nagy pusztaság — a barbarismus fészke. Szétszórt tanyák helyet alakuljanak kisebb faluk, vá­rosok, melyek előnyei a tanyarendszer fölött, hogy a közbiztonságot, a közműve­lődést előmozdítják, s az erkölcsök szelí­dülnek, a szellemek fejlődnek az iskolá­zás, társalgás útján. Viszont a nagy városok gyorsab­ban mozdítják elő a magasabb kultú­rát, szép ízlést. Kívánatos, hogy Sze­ged újra nagy várossá épülj­ön. De nagy várossá — mai értelemben. És ezt a helyi viszonyok is követelik. Az előbbi Szeged külvárosai összpont Budapest, márczius 26-án 1879. 13-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXV. évfolyam. FÜRDETÉSEK DIJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22.

Next