Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-07 / 1. szám

*< < 1-sö szám. Eldfizetésiföltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG/egészéire 12 írt \ # VILiGKEÖKiKÁ-val/egészé''red4írt ée POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: \félévre ... 6 « í ‘ ^ Iféléyre ... 7 * Csupán a POLITIKAI/egész évre 6 frt\ T.__ TTirí , /egész évre 8 írt . , > a VILAGKKONIKA-val x ,,, ÚJDONSÁGOK félévre ... 3 « / (félévié ... 4 « Kiadóhivatal: Budapest, IV., egyetem-utcza 4. | Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is csatolandó. j Szerkesztőségi iroda: Budapest, IV., egyetem-tér 6. XXVI, folyam. Előfizetési föltételeink az 1880-dik évre az eddigiek maradnak. Egész évre: A Politikai Újdonságok .......................................... 6 frt. A Politikai Újdonságok a „Világkróniká“­val együtt....................................................... 8 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 12 frt. A Vasárnapi U]ság és Politikai Újdonságok a ,,Világkroniiá“-val együtt ...............14 frt. Fé lévre: A Politikai Újdonságok........................................ 3 frt. A Politikai újdonságok a „Világkróniká‘‘-val együtt............................................................. 4 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 6 frt A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a Világkróniká“-val együtt . . . ... 7 frt. T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szíveskedjenek az elő­fizetés megújításánál, vagy a,,Világkrónika" megrendelésénél czimszalagjukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva beküldeni, s minden reklamáczíót és egyéb a szétküldésre vonatkozó közleményeket a kiadó-hivatalhoz küldeni. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-uí ez a 4. sz. a. ) SZEM L E. Ma semmi nagyszerű az emberekben. Ma nincsenek r e n d k i v ü 1 i emberek — már legalább erre mifelénk — ha csak nem a — hitványságban. Az alávalóság azon mértékében, melyben az ragad bámulatra, hogyan hogy ez aljasság — önmagától nem undorodik ? De a természet, az i d ő j á r á s, az már jó nehány év óta rendkívüli, csodálatos, saját legátalánosabb törvényeit áthágó. Száz éves tapasztalatok egybevetéseit csúffá teszi, s még csak az hiányzik, hogy kilépjen a szám- és mértani rendből is, és a nap ne a rendes időben keljen és nyugodjék. És mint valamely ádáz szörny, melynek eleme, lét­szüksége a dulás, pusztítás, öldöklés : mint ha csak leledzenék a vész után és alig vár­hatná az elemi katasztrófák bekövetkeztének pillanatát. íme még csak január elején vagyunk, és már beállít oly enyhe időjárás, a minő ápril elejére illik; és pedig beállít oly hirtelen, váratlan, mint valami útonálló, ki vacso­ránál lepi meg az uraságot. Körülbelül 48 óra alatt 22 fok légmérséki változással! A mennyi a földövi égalj alatt is ritkaság ! Még alig nyelte el Szegedet, most már — étvágya az evés közben fokozódván — altiora petit — és nyilván Budapest fővá­rosra éhezik. Olvad a hó esze nélkül, és a felső vidékekről zudul az esőié meg a — rém sürgöny, hogy jön az árvíz, jön az árvíz .... Máskor ez a tárgy nem tartozott a po­litika rovató a, de még magántársalgás közben is szellemszegénység kifolyásának tartatott e tárgy érintése. De ma már odáig jutottunk, hogy a ter­mészeti esetlegek oly szerépet játszanak, majd mint a nemzetközi háborúk. Arra a gondolatra kell vetemednünk, hogy van a közerkölcsi romlásnak oly sodomai foka, mely alatt az emberiségben már nincs elegendő ép (erkölcsi) rész arra, hogy megbirkózzék a föléje nőtt gonoszszal, s ekkor a természeti elemek — tűz, viz — lépnek közbe és mint bizonyos betegeknél, a hol az orvosi tudo- : mány kifogyott segédszereiből —- a természet maga segit az emberen. A harminczas évek kolerájához semmi oki köze nem volt a kormányzati közegek erkölcseinek, mégis egy kis liamaros ribillió támadt belőle. Az ég fordítsa el a fővárostól a veszélyt, mely fenyegeti, ijesztgeti; mert ha ez bekö­vetkeznék, a nép már e veszélyben csak­ugyan keresne, látna némi összefüggést a természet haragja és — az azt fokozó em­beri eljárás botlásai közt. — És, ismételve kívánnunk kell, hogy múljék el tőlünk e ke­serű pohár, mert a veszély aligha szorítkoz­hatnék csupán elemiekre. Nem csak a Duna, de a társadalom is kiléphetne medréből, és pedig tán nem csak a fővárosnál, de a négy folyam partjai közén mindenütt. Azért, urak nagy urak ott Buda várában, jól gondoljátok meg, hogyan halogassátok a közegeitek által elkövetett hibák sürgős kiigazítását! Az orosz ez ár két közelebbi szertar­tásos alkalommal tartott beszédéből föltűnt, hogy nemcsak emlité a trónörököst, de jelen­tőségteljesen is emlité. A hadsereghöz szólva ugyanis azon reményét fejezte ki, hogy az, a hadsereg t. i. — a trónörököshöz is oly odaadó hűséggel fog viseltetni (már majd mint czárlioz), mint ő hozzá viseltetett. Eb­ből azt következtetik, hogy végre elszánta volna magát a lemondásra, mert különben mi értelme volna egyébként e nyilatkozatnak, 1 mikor még a czár nem oly nyolezvanas aggas­tyán, a ki minden órán várhatja halála be- í következtét ? A sejtelem nem is valószínűtlen. A czár évek óta mindig a messze távolban keresi, látogatja a német fürdőhelyeket; a hir úgy tünteti föl mint beteges, izgékony kedélyű embert. Ilyen testszerkezetben lakó lélek nem alkalmas oly trónra, melyet palotástul dynamittal akarnak fölvetni. Az első merényletek után nem illett í mindjárt megijedni. Az uralkodói méltóság legfőbb kelléke a bátorság, nyugalom. Kel­lett egy darabig azt mutatni, mintha nem félne, és tudna daczolni, ha épen akarna. Mert akarnia vagy nem akarnia szabad, csak félnie nem. Hát miután heteken át megmutatta, hogy meg mer állani a puska­poros hordó tetején, mely körül kanóczczal járnak, most már elmehetne tisztességgel, ügy is kitelt egy negyed század, mióta tró­non ül. S csak következetesnek fog föltűnni, ha inkább visszavonul, semhogy alkotmányt adjon a népnek, mely ezt megfélemlítéssel akarja tőle kicsikarni. Ezt az uj czár inkább teheti, hisz ő még mint trónörökös kiadta magát szabadelvűbbnek és nemzetibbnek — pánszlávabbnak -— apjánál. Hogy már aztán ettől Európa várhat-e — tartósabb békét ? — az nagy kérdés. Ha ' csakugyan nemzetibb és szabadelvűbb lesz: úgy népszerűbb is lehet odahaza. Mint ilyen bátrabban léphet föl kifelé, hisz ezt hozza magával a pánszláv politika is. Ha Oroszor­szág nyer vele, Európa veszíthet. Egyébiránt legutóbbi hírek szerint az orosz hadseregben is nagymérvű összeeskü­vés nyomait fedezték volna föl. Tehát már az utolsó menedék sem volna biztos ? Ha ez való, akkor jól teszi a czár, lia megy önként, mielőtt menesztetik. Csináljunk a volt kül ügyérne k egy jó perczet (mert nem igaz ám az, a mit ő láttat, mintha bár a legkisebb lap dicséretét is megvetné) és említsük meg őt közvetlen a muszka czár után. Neki ez híze­legni fog, noha az meg nem a legjobb aján­lat reá nézve a közvélemény előtt, hogy a muszka czár után, per associationem ide- ariun — önkéntelen ő jut eszünkbe. Mert ő benne van hazafiság, van ; de egy szemer­nyivel ezt mégis viszi a hiúság; ő most ugyanazt mondja, a mit Nagy Károlylyal mondat Hugo : „Annyi dicsőség ért, hogy vá­gyom szemétre“ — és teszi magát, mintha tetszenék neki, hogy leszáll a porba és für­dik ott a többi verebekkel. Mint ha megunta volna, hogy örökké közszájon forgott világ­szerte, és most állítaná a csöndet, nyugal­mat, az obskuritás andalító homályát, s jel­szava volna a „Beatus ille“ és a „bene vivit qui bene latét,“ —de mi ismerjük őt, s tud­juk, hogy mindez csak ügyes reineckeség, finom tapintat, savanyúnak nevezni a szőlőt, mikor azt el nem éri. Azért jól esik ő neki, ha bármi szerény közlöny is úgy néz föl rá, *

Next

/
Thumbnails
Contents