Politikai Ujdonságok, 1881 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-05 / 1. szám

12 békés után nem képes elintézni? Oldja meg egyszerre, mind, azután vetkőzzünk komótra, rakjuk le a temérdek fegyvert, melyivel fülig aggattuk teli magunkat, és pihenjünk egy pár boldog századig? A választott bíróság megvalósu­lása végre is, mint sejthető volt, Törökország ellenállásán hiúsul meg. Hiszen ő volt az, a­kinek hátából ez az érdemes testület egy újabb, meglehetősen terjedelmes szijat hasí­tandó volt, Görögország pedig volt az, a­ki legfölebb attól tarthatott, hogy a békebíró­­ság valamit elcsíp abból az ajándékból, me­lyet a berlini értekezlet neki már egyszer odaígért. Miután azonban bizonyos, és ezt a porta is tudja, hogy ez a görög kérdés abba nem marad, hogy előbb-utóbb valamit át kell en­gednie Görögországnak, csak az a kérdéses még, hogy mennyit ? — hát miután ez bizo­nyos, ha ő eleve azt hihette volna, hogy a­mit a békebíróság odaítélend, az se lesz több vagy csak kevéssel lesz több annál, a­mit majd háború vagy kényszereszközök alkalmazása folytán végre is ki kell eresztenie kezei közül,­­ ezt előre tudva, neki is oka lett volna el­fogadni a bíróság javaslatát. De valószínűleg azt errontotta, hogy a bíróság ítélete alig fog valami hajszálat le­engedni a berlini értekezleten kiszabott nagy adagból, melyet eddig is oly nagynak tartott, hogy azért érdemes lesz megkoc­káztatni nemcsak egy helybelitett harczot Görögor­szággal, de talán egy nagyobb mérvű hábo­rút is ennek esetleges támogatóival. A porta azt óhajtaná, ha ez ügy elinté­zése húzódnék, mert ki tudja, a helyzet vál­­tozhatik, és rosszabbra a mostaninál aligha. Valószínűbb, hogy reá nézve kedvezőbbre változhatik. Például ha Gladstone megbuk­nék. Nem mintha bármely angol kormány ellenséges állást foglalhatna Görögország iránt, de igen­is jöhetne olyan, például egy még frissiben fölmelegített Beaconsfield­­kormány, mely barátságosabb lenne ő iránta, és ellenségesebb — Oroszországgal szemben. Mert a­mi ez utóbbit illeti, ez föltétlenül nem lelkesedik Görögországért, de, a­míg arról van szó, hogy Törökországtól valamit elvegyenek, ez minden hatalommal kész szö­vetkezni, a­mint láttuk. Még monarkhiánk­­kal is. Görögországnak ellenben van oka félni a dolog eliszapo­sodásától. Egyrészt épen a fennebbi okoknál fogva, mely szerint tudni­illik tarthat attól, hogy az európai csoporto­­zat reá nézve kedvezőtlenebb alakot ölthet, másrészt azért, mert két év óta készülődik harczra, fegyverkezik, költekezik, s közvéle­ménye annyira belelovalta magát a berlini értekezleten részére tervben kihasított szép országrész birtokának örömeibe s tudatába, hogy engedni semmiesetre sem akar, még az esetben sem, ha a már sajátjának képzelt birtok élvezetét egy kis vérontás árán kellene is még édesebbé tennie. Ennélfogva alig kép­zelhető, hogy ha csakugyan valamikép a diplomácziának nem sikerül a viszályt a zöld asztalnál megoldani, a jövő tavaszszal a görög-török határharc­ meg ne induljon. Erre mutat, hogy a porta is komolyan számba veszi ez eshetőséget és erősen készü­lődik, pedig az ő ismeretes szenvtelensége ilyesmire csak a körömégés perczében szokta magát elhatározni. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK,_______ ________________ 1. SZÁM. 1881. XXVII. ÉVFOLYAM. KELETI ÜGYEK. A választott bíróságot a porta visszautasította. Épen az év utolsó napján adta tudtul a hatalmaknak e határozatát. A török külügyminiszter egy jegyzékben kö­zölte ezt a hatalmakkal. A porta visszautasító jegyzéke igen mérsékelt és engesztelékeny hangon van tartva; újólag utal az okt. 3-iki jegyzék­ben fölajánlott engedményekre s nagy súlyt helyez a szultán ama személyes akaratára, hogy a görög kérdést békés után és köz­vetlen tárgyalások alapján oldja meg. A porta tehát nem akarja, hogy ügye, melyet a berlini szerződés is Törökország és Görög­ország s­aj­át ügyének nyilvánított s legföl­­jebb a hatalmak közvetítését helyezte kilá­tásba, egy bíróságra apelláltassék, melynek igazságszeretetéről különben sincs meggyő­ződve. A török kormány e magaviselete egészen érthető és természetes. A választott bíróság­tól a porta nem remélhetett sem méltányos­ságot, sem igazságot; teljesen bizonyosnak vehette, hogy ez a bíróság többé-kevésbbé csak a berlini értekezlet határozatait fogja végérvényes ítélet alakjába ölteni. Ez előtt pedig meg kellene hajolnia, mihelyt létrejöt­tébe előzetesen belenyugodott, míg a ber­lini határozatokkal szemben egészen más álláspontot foglalhat el, mert ama határoza­tok az ő megkérdezése, részvétele és jóváha­gyása nélkül jöttek létre. Egy háborúban sem veszthet többet, mint a­mily áldozatokat kí­vánt volna a választott bíróság. Időközben a görög kormány vála­szolt a dec­ember 14-iki török jegyzékre, arra tudniillik, melyben a porta késznek nyi­latkozik személyesen tárgyalni a vitás kér­dést Görögországgal. A görög kormány azt mondja, hogy kész a portával közvetlen tár­gyalásokba bocsátkozni, ha Törökország elő­zetesen elismeri a berlini értekezlet határo­zatait. Ily után természetesen a két fél sohasem fog megegyezni, s a kabinetek végre is kénytelenek lesznek a híres európai kon­­c­ertet egyszer már oly értelemben is érvé­nyesíteni, hogy Görögország kissé szerényeb­ben lépjen föl békebontó követeléseivel. A választott bíróság terve tehát ezek után meghiúsultnak tekinthető. Most valószínűleg újabb diplomácziai jegyzékek következnek, mind a két félt engedékenységre igyekeznek bírni, s valószínűleg utoljára is a porta és Görögország újra megkezdik az alkudozást. A görög hadsereg. A hadü­gymisztérium árlejtést hirdet 80.000 ember számára való élelem szállítására. A kormány újabban ismét 120 millió kölcsönt szavaztatott meg. A fegyverkezés, hadi mozgolódás szakadatlanul tart, s érdekes itt meg­említeni egy berlini katonai lapnak a görög had­seregről szóló közleményét. A görög hadsereg mostani állapotának meg­ítélésénél ■— írja e lap — szem előtt kell tartani, hogy Európa legkisebb államáról van szó, melynek összes lakossága másfél millióra rúg, s a­melynek hadereje öt hónap előtt 7000 emberből állott. Trikupisnak a múlt év aug. havában kiadott mozgósítási parancsa eredmén­ytelen maradt; csak októberben jelentkezett néhány önkénytes a török­­országi és romániai görög gyarmatokból. Novem­ber közepén megszűntek a jelentkezések s ez elő­­nyös volt, mert a századok teljesek voltak már. A gyalogság mindössze 23 századból s 28,750 em­berből állott. Nyolcz lövész­század 9600 emberből álló hadtestet alkotott, azonfelül két ezrednyi lovasság, 16 üteg tüzérség s hat századnyi mérnök­kari csapat szerveztetett. A lovas századokat 175 főre, az ütegeket 170-re s a mérnökkari századokat 900 emberre egészítették ki. E szerint az összes haderő 44 ezer 830 főre rúg. — Görög részről­­ nagyítják ezt a számot. A kiképzés a többi hadse­regekhez képest természetesen hiányos, de a két havi szolgálati időt tekintve, meglepő. Ez a kedvező ítélet leginkább a vadászokat és a tüzéreket illeti. A hegyi tüzérség figyelmet érdemel. Az öszvérek erősek, munkabírók s nem igényelnek más eledelt, csak azt, a­mit út közben lelnek. Ha a hegyi tüzé­rek valaha jó szolgálatot tehettek, azt a mostani görög határon tehetik, mert a határvidékek igen­igen alkalmasak az ő czéljaikra. Az persze más kérdés, hogy a hegyi lövegek használható fegy­verek-e? A lovasságot alig lehet jónak nevezni, a gyalogság pedig fölöttébb különböző. Nagy hiányt szenved a hadsereg tisztekben, altisztekben és szállítási eszközökben. Az ország egyetlen tábor­noka sem bír hadászati tapasztalatokkal. Ennélfogva azt tanácsolták a görögöknek, hogy idegen ország­ból hozzanak parancsnokot. A török hadikészü­lődések, daczára a porta utolsó jegyzéke ama kifejezésének, hogy a török kormány nem fog kezdeni támadást, egyre tartanak. Az utolsó haditanácsban határozatba ment, hogy Smyrnából 14 zászlóaljat küldenek Thesszáliába és az akc­ió esetében Ali S­á­i­d pasa lesz a szaloniki csapatok parancsnoka, míg Ghazi Ozmán pasának Monastirben és Muk­­t­á­r pasának Larisszában lesz főhadiszállása. A porta elég erősnek érzi magát, hogy nem csak a görögöknek, hanem az európai pressziónak is ellen­állhasson. Bizalma onnan ered, hogy az ő hite sze­rint az uniótörekvések Kelet-Ruméliában csaknem egészen eltűntek. Ezáltal Törökország ezen a ré­szen nem zavartatnék s minthogy a kurdok is megszűntek veszélyesek lenni, Törökország szük­ség esetén 150,000 embert összpontosíthatna a gö­rög határon. A római görög barátok. Az olaszok agitácziója is sokkal élénkebb Görögország részére mint valaha. A római görögbarát-bizottság prokla­­mácziókat terjeszt szét Görögországban, melyekben segítség van ígérve ezen ország, valamint az idegen járom alatt nyögő egész Balkán félsziget felszaba­dítására. Athénben hasonló czélból egy komité alakult, mely gyűjtéseket rendez az összes hellének felszabadítására. Egy interpelláczió a görög kama­­ rában. A görög kamra Szilveszter napján a választott bíróság ügyét tárgyalta. Trikupisz a görög kérdés állapotáról interpellálta a kormányt s a többek közt ezeket mondá: «A választott bíróság a berlini értekezlet művének megsemm­­itése. Európa széttépheti a jegyzőkönyvet, de rongyai a hellének vérével lesznek itatva». Komondurosz miniszterelnök így vála­szolt: «Nem volt rá szükségünk, hogy a kamrától és a nemzettől diktáltassuk magunknak a választ a választott bírósági tervre. Mi a saját felelőssé­günkre cselekedtünk. Európa belátta, hogy mi képesek vagyunk határozatát végrehajtani. Bátran fogjuk védeni Görögország érdekeit és becsületét». E nyilatkozat kétségtelenné teszi, hogy Athén­ben és oly kevéssé akarnak a választott bíróságról tudni, mint Konstantinápolyban. A választott bíróság története. Most, miután a porta már kijelentette, hogy a választott bíróságot nem fogadja el, érdekes röviden följe­gyezni­e nem sikerült békebíróság történetét, és a diplomáczia által hozzá kötött terveket és remé­nyeket. A választott bíróság javaslata tudvalevőleg Barthelémy St. Hilairetől indult ki. A f­r­a­n­c­i­­­a külügyminiszter rendkívüli buzgalom­mal karolta fel ez eszmét és sikerült neki múlt hó 29-ig valamennyi nagyhatalom beleegyezését megnyerni ez ajánlathoz. Oroszország bele­egyezése először és csaknem föltétlenül érkezett meg, Anglia utolsónak jött. Legóvatosabb volt Németország, a­mennyiben Francziaország által nagy gonddal fejtette ki magának a részlete­ket, a­melyek az ily választott bírósághoz fűződ­nek, mielőtt Barthelémy ajánlatára ráállott. A hatalmak kötelezték magukat a konstantinápolyi és athéni franczia képviselőket mindenkép támo­gatni. A második szakasz tehát azzal kezdődött, hogy T i­s­s­o­t a török fővárosban, M­o­u­y gróf pedig Athénben megfelelőleg a Francziaország által

Next