Politikai Ujdonságok, 1881 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-05 / 1. szám
12 békés után nem képes elintézni? Oldja meg egyszerre, mind, azután vetkőzzünk komótra, rakjuk le a temérdek fegyvert, melyivel fülig aggattuk teli magunkat, és pihenjünk egy pár boldog századig? A választott bíróság megvalósulása végre is, mint sejthető volt, Törökország ellenállásán hiúsul meg. Hiszen ő volt az, akinek hátából ez az érdemes testület egy újabb, meglehetősen terjedelmes szijat hasítandó volt, Görögország pedig volt az, aki legfölebb attól tarthatott, hogy a békebíróság valamit elcsíp abból az ajándékból, melyet a berlini értekezlet neki már egyszer odaígért. Miután azonban bizonyos, és ezt a porta is tudja, hogy ez a görög kérdés abba nem marad, hogy előbb-utóbb valamit át kell engednie Görögországnak, csak az a kérdéses még, hogy mennyit ? — hát miután ez bizonyos, ha ő eleve azt hihette volna, hogy amit a békebíróság odaítélend, az se lesz több vagy csak kevéssel lesz több annál, amit majd háború vagy kényszereszközök alkalmazása folytán végre is ki kell eresztenie kezei közül, ezt előre tudva, neki is oka lett volna elfogadni a bíróság javaslatát. De valószínűleg azt errontotta, hogy a bíróság ítélete alig fog valami hajszálat leengedni a berlini értekezleten kiszabott nagy adagból, melyet eddig is oly nagynak tartott, hogy azért érdemes lesz megkockáztatni nemcsak egy helybelitett harczot Görögországgal, de talán egy nagyobb mérvű háborút is ennek esetleges támogatóival. A porta azt óhajtaná, ha ez ügy elintézése húzódnék, mert ki tudja, a helyzet változhatik, és rosszabbra a mostaninál aligha. Valószínűbb, hogy reá nézve kedvezőbbre változhatik. Például ha Gladstone megbuknék. Nem mintha bármely angol kormány ellenséges állást foglalhatna Görögország iránt, de igenis jöhetne olyan, például egy még frissiben fölmelegített Beaconsfieldkormány, mely barátságosabb lenne ő iránta, és ellenségesebb — Oroszországgal szemben. Mert ami ez utóbbit illeti, ez föltétlenül nem lelkesedik Görögországért, de, amíg arról van szó, hogy Törökországtól valamit elvegyenek, ez minden hatalommal kész szövetkezni, amint láttuk. Még monarkhiánkkal is. Görögországnak ellenben van oka félni a dolog eliszaposodásától. Egyrészt épen a fennebbi okoknál fogva, mely szerint tudniillik tarthat attól, hogy az európai csoportozat reá nézve kedvezőtlenebb alakot ölthet, másrészt azért, mert két év óta készülődik harczra, fegyverkezik, költekezik, s közvéleménye annyira belelovalta magát a berlini értekezleten részére tervben kihasított szép országrész birtokának örömeibe s tudatába, hogy engedni semmiesetre sem akar, még az esetben sem, ha a már sajátjának képzelt birtok élvezetét egy kis vérontás árán kellene is még édesebbé tennie. Ennélfogva alig képzelhető, hogy ha csakugyan valamikép a diplomácziának nem sikerül a viszályt a zöld asztalnál megoldani, a jövő tavaszszal a görög-török határharc meg ne induljon. Erre mutat, hogy a porta is komolyan számba veszi ez eshetőséget és erősen készülődik, pedig az ő ismeretes szenvtelensége ilyesmire csak a körömégés perczében szokta magát elhatározni. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK,_______ ________________ 1. SZÁM. 1881. XXVII. ÉVFOLYAM. KELETI ÜGYEK. A választott bíróságot a porta visszautasította. Épen az év utolsó napján adta tudtul a hatalmaknak e határozatát. A török külügyminiszter egy jegyzékben közölte ezt a hatalmakkal. A porta visszautasító jegyzéke igen mérsékelt és engesztelékeny hangon van tartva; újólag utal az okt. 3-iki jegyzékben fölajánlott engedményekre s nagy súlyt helyez a szultán ama személyes akaratára, hogy a görög kérdést békés után és közvetlen tárgyalások alapján oldja meg. A porta tehát nem akarja, hogy ügye, melyet a berlini szerződés is Törökország és Görögország saját ügyének nyilvánított s legföljebb a hatalmak közvetítését helyezte kilátásba, egy bíróságra apelláltassék, melynek igazságszeretetéről különben sincs meggyőződve. A török kormány e magaviselete egészen érthető és természetes. A választott bíróságtól a porta nem remélhetett sem méltányosságot, sem igazságot; teljesen bizonyosnak vehette, hogy ez a bíróság többé-kevésbbé csak a berlini értekezlet határozatait fogja végérvényes ítélet alakjába ölteni. Ez előtt pedig meg kellene hajolnia, mihelyt létrejöttébe előzetesen belenyugodott, míg a berlini határozatokkal szemben egészen más álláspontot foglalhat el, mert ama határozatok az ő megkérdezése, részvétele és jóváhagyása nélkül jöttek létre. Egy háborúban sem veszthet többet, mint amily áldozatokat kívánt volna a választott bíróság. Időközben a görög kormány válaszolt a december 14-iki török jegyzékre, arra tudniillik, melyben a porta késznek nyilatkozik személyesen tárgyalni a vitás kérdést Görögországgal. A görög kormány azt mondja, hogy kész a portával közvetlen tárgyalásokba bocsátkozni, ha Törökország előzetesen elismeri a berlini értekezlet határozatait. Ily után természetesen a két fél sohasem fog megegyezni, s a kabinetek végre is kénytelenek lesznek a híres európai koncertet egyszer már oly értelemben is érvényesíteni, hogy Görögország kissé szerényebben lépjen föl békebontó követeléseivel. A választott bíróság terve tehát ezek után meghiúsultnak tekinthető. Most valószínűleg újabb diplomácziai jegyzékek következnek, mind a két félt engedékenységre igyekeznek bírni, s valószínűleg utoljára is a porta és Görögország újra megkezdik az alkudozást. A görög hadsereg. A hadügymisztérium árlejtést hirdet 80.000 ember számára való élelem szállítására. A kormány újabban ismét 120 millió kölcsönt szavaztatott meg. A fegyverkezés, hadi mozgolódás szakadatlanul tart, s érdekes itt megemlíteni egy berlini katonai lapnak a görög hadseregről szóló közleményét. A görög hadsereg mostani állapotának megítélésénél ■— írja e lap — szem előtt kell tartani, hogy Európa legkisebb államáról van szó, melynek összes lakossága másfél millióra rúg, s amelynek hadereje öt hónap előtt 7000 emberből állott. Trikupisnak a múlt év aug. havában kiadott mozgósítási parancsa eredménytelen maradt; csak októberben jelentkezett néhány önkénytes a törökországi és romániai görög gyarmatokból. November közepén megszűntek a jelentkezések s ez előnyös volt, mert a századok teljesek voltak már. A gyalogság mindössze 23 századból s 28,750 emberből állott. Nyolcz lövészszázad 9600 emberből álló hadtestet alkotott, azonfelül két ezrednyi lovasság, 16 üteg tüzérség s hat századnyi mérnökkari csapat szerveztetett. A lovas századokat 175 főre, az ütegeket 170-re s a mérnökkari századokat 900 emberre egészítették ki. E szerint az összes haderő 44 ezer 830 főre rúg. — Görög részről nagyítják ezt a számot. A kiképzés a többi hadseregekhez képest természetesen hiányos, de a két havi szolgálati időt tekintve, meglepő. Ez a kedvező ítélet leginkább a vadászokat és a tüzéreket illeti. A hegyi tüzérség figyelmet érdemel. Az öszvérek erősek, munkabírók s nem igényelnek más eledelt, csak azt, amit út közben lelnek. Ha a hegyi tüzérek valaha jó szolgálatot tehettek, azt a mostani görög határon tehetik, mert a határvidékek igenigen alkalmasak az ő czéljaikra. Az persze más kérdés, hogy a hegyi lövegek használható fegyverek-e? A lovasságot alig lehet jónak nevezni, a gyalogság pedig fölöttébb különböző. Nagy hiányt szenved a hadsereg tisztekben, altisztekben és szállítási eszközökben. Az ország egyetlen tábornoka sem bír hadászati tapasztalatokkal. Ennélfogva azt tanácsolták a görögöknek, hogy idegen országból hozzanak parancsnokot. A török hadikészülődések, daczára a porta utolsó jegyzéke ama kifejezésének, hogy a török kormány nem fog kezdeni támadást, egyre tartanak. Az utolsó haditanácsban határozatba ment, hogy Smyrnából 14 zászlóaljat küldenek Thesszáliába és az akció esetében Ali Sáid pasa lesz a szaloniki csapatok parancsnoka, míg Ghazi Ozmán pasának Monastirben és Muktár pasának Larisszában lesz főhadiszállása. A porta elég erősnek érzi magát, hogy nem csak a görögöknek, hanem az európai pressziónak is ellenállhasson. Bizalma onnan ered, hogy az ő hite szerint az uniótörekvések Kelet-Ruméliában csaknem egészen eltűntek. Ezáltal Törökország ezen a részen nem zavartatnék s minthogy a kurdok is megszűntek veszélyesek lenni, Törökország szükség esetén 150,000 embert összpontosíthatna a görög határon. A római görög barátok. Az olaszok agitácziója is sokkal élénkebb Görögország részére mint valaha. A római görögbarát-bizottság proklamácziókat terjeszt szét Görögországban, melyekben segítség van ígérve ezen ország, valamint az idegen járom alatt nyögő egész Balkán félsziget felszabadítására. Athénben hasonló czélból egy komité alakult, mely gyűjtéseket rendez az összes hellének felszabadítására. Egy interpelláczió a görög kama rában. A görög kamra Szilveszter napján a választott bíróság ügyét tárgyalta. Trikupisz a görög kérdés állapotáról interpellálta a kormányt s a többek közt ezeket mondá: «A választott bíróság a berlini értekezlet művének megsemmitése. Európa széttépheti a jegyzőkönyvet, de rongyai a hellének vérével lesznek itatva». Komondurosz miniszterelnök így válaszolt: «Nem volt rá szükségünk, hogy a kamrától és a nemzettől diktáltassuk magunknak a választ a választott bírósági tervre. Mi a saját felelősségünkre cselekedtünk. Európa belátta, hogy mi képesek vagyunk határozatát végrehajtani. Bátran fogjuk védeni Görögország érdekeit és becsületét». E nyilatkozat kétségtelenné teszi, hogy Athénben és oly kevéssé akarnak a választott bíróságról tudni, mint Konstantinápolyban. A választott bíróság története. Most, miután a porta már kijelentette, hogy a választott bíróságot nem fogadja el, érdekes röviden följegyeznie nem sikerült békebíróság történetét, és a diplomáczia által hozzá kötött terveket és reményeket. A választott bíróság javaslata tudvalevőleg Barthelémy St. Hilairetől indult ki. A francia külügyminiszter rendkívüli buzgalommal karolta fel ez eszmét és sikerült neki múlt hó 29-ig valamennyi nagyhatalom beleegyezését megnyerni ez ajánlathoz. Oroszország beleegyezése először és csaknem föltétlenül érkezett meg, Anglia utolsónak jött. Legóvatosabb volt Németország, amennyiben Francziaország által nagy gonddal fejtette ki magának a részleteket, amelyek az ily választott bírósághoz fűződnek, mielőtt Barthelémy ajánlatára ráállott. A hatalmak kötelezték magukat a konstantinápolyi és athéni franczia képviselőket mindenkép támogatni. A második szakasz tehát azzal kezdődött, hogy T issot a török fővárosban, Mouy gróf pedig Athénben megfelelőleg a Francziaország által