Politikai Ujdonságok, 1881 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-05 / 1. szám
1. SZÁM. 1881. XXVII ÉVFOLYAM. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, elfogadott magatartással, mindkét kormányt értesiték a választott bíróságról s annak elfogadását melegen szivükre köték. A mi Görögországot illeti, a berlini konferenczia határozatainak kötelező erejéről táplált nézetét mindenkép leküzdeni iparkodtak. A hatalmakra nézve e határozatok puszta tanácskozások és azok is maradnak, s egyátalán nem képeznek, mint a görögök hiszik, Ítéletet. A portával, — úgy remélték — könynyebben végezhetnek, mert jól felfogott előnye, hogy a berlini konferenczia határozatainak megváltoztatását segítse. Bizonyára az első eset lett volna, hogy a porta minden kibúvó nélkül mindjárt elszánja magát ily tanács követésére; eddig mindig a habozásban kereste és gyakran találta boldogulását. Európa szemeiben — így gondolkoztak a diplomaták — annak a hatalomnak, mely először enged, nagy erkölcsi előnye lesz, mert ezáltal békeszetetét és Európa óhajai iránti tiszteletét fogja kimutatni; mind Görögországot, mind Törökországot talán figyelmeztették is, hogy készségük nagyobb vagy csekélyebb volta nem marad befolyás nélkül a határvonalra, egy vagy más értelemben. Külön figyelmeztették a portál pénzügyei nyomorúságos állapotára, mely ez elodázhatatlan ügy további halogatása által egyre jobban siet a romlás felé. A görögöknek tudtukra kellett adni, hogy a javaslat visszautasítása esetében Európa kimerítettnek tartja közvetítő ajánlatainak mértékét és a jövő szerencsétlenséget illetőleg kezeit mossa. Görögország és Törökország akkor végezzenek maguk közt. Ha a két ország ez okokból beleegyezik a választott bírósági ítélet föltétlen elfogadásába, az eljárás harmadik szakaszába lépett volna. A nagyhatalmak egyesülni fognak, hogy a határvonalat végleg megállapítsák. Négy nagyhatalom beleegyezése elegendő lesz, hogy valamely javaslat határozattá emeltessék. Várjon új konferenczián történik-e a tanácskozás, vagy pedig diplomáciai megegyezés útján, nem volt eldöntve. A határvonal megállapítása után talán egy, hivatalosan most még meg nem állapított negyedik fejezet is következik vali, ha az átengedett területrészek kiürítése nehézségekkel volna összekötve. Még ebből hosszú fejezet lett volna. De most már mindez egy meghiúsult terv. úfjabb konferenczia terve. A porta magyarázó jegyzéket küldött külföldi képviselőihez a választott bíróság tervének visszautasítása tárgyában. E magyarázó jegyzék egyidejűleg azt ajánlja, hogy a hatalmak nagykövetei konferencziát tartsanak Konstantinápolyban, Görögország és Törökország részvétele mellett. Monarkhiánk és a porta. Ausztria- Magyarország viszonya a portához napról napra javul, mint a «Vakít» czímű hivatalos török lap írja. E lap egy czikkében figyelmeztet arra, hogy már régóta nem érkeztek Konstantinápolyba panaszok Boszniából. Ez jellemző a porta szándékaira nézve,hogy a jó viszonyt Ausztria-Magyarországhoz megtartsa. Az albánok nem nyugszanak. Az albánok újabb mozgalmairól is érkeznek hírek. Észak-Albánia minden kerületében valamenynyi liga fegyverbe szólította a 18 éves férfiakat, s mikor a helyhatóságok felvilágosítást kértek, hogy miért történik mindez, azt felelték a ligák főnökei, hogy Montenegró ellen készülnek háborúra, s hogy a szultán souverain jogairól lemondhat ugyan Dalcignót illetőleg, de a tartomány az albánoké, akik nem eladhatók mint a birkák. Dervis pasa meg akarta látogatni Prizrendet, de a liga követeket küldött hozzá azon figyelmeztetéssel, hogy álljon el szándékától, mert a bégek kénytelenek lesznek rá tüzeltetni, ha oda menne. — Jakovában egy rendkívül látogatott népgyűlés határozottan a háború mellett nyilatkozott. — Azt is beszélik, hogy legközelebb két nemes főurat küldenek Cettinjébe, akik arra kérendik Montenegró fejedelmét, hogy azonnal üríttesse ki Dulcignót. Ha elutasító választ kapnának, föl lesznek jogosítva Albánia nevében hadat szenni is. Valószínű, hogy e hírek az albán mozgalomról túlzottak. Az albánok, ha készülnek, ez csak tavaszra szólhat s nem annyira Montenegró, mint Görögország ellen. Albán főnökök elfogatása roppant ingerültséget keltett a konstantinápolyi albán gyarmaton. Hodo pasa, Bib Doda és Daud bej a következőket mondták el barátaiknak elfogatásukról: Dervis pasa egy nap meghitta őket, hogy kísérjék Alassiába, hogy az onnan Skutariba vezető új utat megszemléljék. Az albán főnökök gyanakodás nélkül, kevés szolga kíséretében követték őket s nem is sejtették, hogy az egész út hosszában katonák vannak fölállítva, akiknek meg volt hagyva, hogy azonnal vegyék körül őket, ha vonakodnának az utazást folytatni. Barbarossi közbeeső állomáson reggeliztek. Alessioban Dervis pasa megebédeltette őket s aztán kijelentette előttük, hogy a szultán parancsa szerint azonnal Konstantinápolyba kell menniök. Mindegyiknek 50 font úti költséget adott s megengedte, hogy egy szolgát vihetnek magukkal. Az albán főnököknek a «Selimidi» hajóra kellett szállaniok, mely őket egyenesen Konstantinápolyba vitte. Itt előbb a «Kilid Khán» fogadóba szálltak, másnap reggel azonban Véli Riza pasa, volt skutarni parancsnok házába kellett menniök, ahol tudtukra adták, hogy Hussein Husin hadügyminiszter rendelkezése alatt fognak maradni. Ez meglátogatta őket, megadta nekik az őket megillető tiszteletet, de azért mégis csak foglyok. A kormány nagyon rosszul számít, — mint Konstantinápolyból írják — ha azt hiszi, hogy ezzel félelmetlenné tette az albán ligát. Hodo pasának Felső-Albániában több barátja van, akik el vannak tökélve, hogy az albán nemzet autonómiáját minden módon meg fogják védeni. Az albán liga és a porta. A porta nagy erőfesítést tesz a liga elnyomására. Bib Dodán, a miriditák fejedelmén és rokonán, Hodo pasán kívül a ligának még más vezérét is el akarja fogatni. De a miriditák fejedelmének elfogatása és Konstantinápolyba vitele máris diplomácziai felszólalásra adott alkalmat. A konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövetség rövid jegyzéket nyújtott át, melyben emlélekezteti a portál a berlini szerződés ama czikkére, mely által a miriditák kiváltságai Európa oltalma alá helyeztetnek. A porta Kólát, Bib Doda utódját, nevezte ki a kerület kaimakámjává, jóllehet egyúttal a miriditák fejedelme lesz. Ezáltal a méltóság jellege meghamisittatnék s azonkívül a portának nincs igaza, mert Bib Doda elfogatását csellel eszközölte a nélkül, hogy a jótálló hatalmakat előre értesítette volna. Francziaország,mely amiriditákra vonatkozó osztrák-magyar ajánlatokat támogatta a berlini kongresszuson, Ausztria Magyarország tiltakozását helyeselte és Bib Doda visszahelyezését követelte. Ez az ügy látszólag nemsokára rendbejön. Hihetőleg fognak találni eszközt, hogy Bib Dodát engedjék megszökni és a többi albánjait száműzetésre ítéljék. Aleko pasa, Kelet-Rumélia kormányzója, visszavonta lemondását, melyet a közte és a keletruméliai tartománygyűlés közt fölmerült félreértés következtében nyújtott át a portának. Bolgár miniszterválság: Zankoff belügyminiszter lemondott, és Slaveikov lett utódja. Zankov bukásának igen érdekes előzményei vannak, amelyek különösen Ausztria-Magyarországot érdeklik. Zankoff bukását a Duna-ügyben tanúsított kétértelmű magaviselete idézte elő, s különösen az a körülmény, hogy más-más ígéretet tett Bulgária képviselőjének is, meg a mienknek is. Eddig mélyen hallgatott ez ügyről a sajtó, most azonban már nyilvánosságra jött az egészdiplomácziai hazugság,» sőt az is, hogy Zankoff urat szembesítették Bolgárország képviselőjével és a mienkkel, s hogy ez Zankoff urnak nem igen volt ínyére, mert a szembesítés alkalmával kisült a kétszínűsége. Az osztrák-magyar követ volt az, a ki ez eljárás után egyenesen Sándor fejedelemhez fordult, akit úgy látszik, nagyon boszantott belügyminiszterének e primitív diplomácziai cselfogása, mert azonnal elrendelte a szembesítést, s annak megtörténte után útlevelet is adott Zankoff úrnak. Kelőknek bizonyára nem lehet okuk nagylelkűség által erősíteni ellenségeiket. Az angolok sietve visznek Indiából is egy ezred gyalogságot, egy lovas ezredet és egy üteg ágyút. Európából is újabb ezredet indítottak útnak. A zendülő boerok eddig megszállották Utrecht, Derby és Pretoria városokat. Hírek a zendülésről. Az angol kormányhoz érkezett hivatalos jelentések következőket tudatnak : Decz. 28-iki tudósítások szerint az angol őrnagy és 25 ember, kik a Potsel folyó melletti összeütközés után Transvaal törvényszéki épületében sánczolták el magukat, 48 órai ostrom után kapituláltak ; a tábor parancsnoka azonban még kibírja. A boerok nagy száma Utrecht felé vonul; 500 boer őrzi a folyón való átjárót Newcastle-lal szemközt. Azok, akik nem akarnak a felkelőkhöz csatlakozni, agyonlövetnek; minden angol boltot kifosztanak. Utrecht már 29-én a zendülők birtokába jutott. Bevették Derby városát is. Ezután az erőd ostromához fogtak. Elnökük Krüger is velük van. Azt hiszik, hogy a boerok a város majdnem valamennyi lakosát elfogták, a boltokat föltörték és az azokban felhalmozott árukat lefoglalták. Utrechtben a boerok főbelövetéssel fenyegetnek mindenkit, aki hozzájuk nem csatlakozik. A felkelők őrjáratokat rendeltek el a Buffalo-folyó mentében. Transvaal kormánya a rögtönitélő bíróságot hirdette ki. Pretoria városát decz. 30-án szállották meg s az angol csapatok az erődbe vonultak vissza. A lázadás terjedése. A Londonba érkezett hivatalos hírek szerint az Oranje államban lakó boerok fenyegető magatartást tanúsítanak,s az angolok nem rendelkeznek kellő erővel, hogy megakadályozzák őket a Transvaalhoz való csatlakozásban. A boerok triumvirátusa proklamácziót bocsátott ki, melyben kifejti a maga elveit és a köztársaság alkotmányát!?! proklamáczió a köztársaság minden ellenségének amnesztiát hirdet. A hivatalnokok megmaradhatnak állásaikban s angol kon- szulság is megengedtetik. Az angol uralom alatt tett kiadások jóváhagyatnak. Az ostromállapot az egész köztársaságban ki van hirdetve s a lanyoni kormányzó kapituláczióra szólittatik föl. Az angol közvélemény és a zendülés. Angliában több oldalról kezdik hangoztatni azt a felfogást, hogy Afrikában, hol első helyen czivilizáczióra van szükség, ne folytasson Anglia háborút azok ellen, kik a polgárisodást terjesztik. Kössön Anglia lehető előnyös szerződést Transvaallal, de ne fordítson ellene gyilkos fegyvert. Anglia tekintélyének minden csorbítása nélkül ismét lemondhat Transvaal birtokairól. Erre van precedens is. 1848-ban Anglia az Oranje-államot elfoglalta s 1854-ben újra visszaadta neki függetlenségét. A bverek szabadságukért és hazájukért küzdenek s Angliának nem szabad ellenök erőszakot használni. A legfontosabb londoni hetilapok, mint az «Economist», «Statist», «Spectator» többé-kevésbbé megengedik, hogy a transvaali birtok Angliára nézve nem szükségesség és semmiesetre sem haszon. Transvaal sem nem erősíti, sem nem gazdagítja Angliát s okvetlenül elejtendő. A radikális sajtó még határozottabban nyilatkozik ily értelemben. A kormány lapja a «Daily News» más hangból ír. Gyávaság lenne eltitkolni — úgymond — hogy Transvaal Angliára nézve pillanatilag veszve van, mindazonáltal emez igen rossz helyzet is jobban kielégít, mint a helyzet Indiában 1857-ben. Akkoron Anglia egyik tartományt a másik után veszte el, és az elveszetteket ismét visszanyerte. Transvaal most kétség kívül el van veszve, azonban április elsejéig az angol lobogó ismét Pretoriában fog lobogni. A «Daily News» reményét főképen a boerek életmódjába veti, kik mint farmerek nem sokáig maradhatnak a zászlók alatt. Beszélik, hogy HBO 6 ■fcjafeaiÉtúwtfÉ A lázadás Transvaalban. Dél- Afrikában a boerok lázadása terjed, s az angol forrásból eredő tudósítások nagy kegyetlenséggel vádolják a zendülőket, de ebben kételkedni lehet, és legrosszabb esetben is nincs mért megütközni, mert a háború magában is kegyetlenség minden körülmény közt, és zendüléskor a fél