Politikai Ujdonságok, 1881 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-05 / 1. szám

1. SZÁM. 1881. XXVII ÉVFOLYAM. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, elfogadott magatartással, mindkét kormányt érte­­siték a választott bíróságról s annak elfogadását melegen szivükre köték. A mi Görögországot illeti, a berlini konferenczia határozatainak köte­lező erejéről táplált nézetét mindenkép leküz­deni iparkodtak. A hatalmakra nézve e határoza­tok puszta tanácskozások és azok is maradnak, s egyátalán nem képeznek, mint a görögök hiszik, Ítéletet. A portával, — úgy remélték — köny­­nyebben végezhetnek, mert jól felfogott előnye, hogy a berlini konferenczia határozatainak meg­változtatását segítse. Bizonyára az első eset lett volna, hogy a porta minden kibúvó nélkül mind­járt elszánja magát ily tanács követésére; eddig mindig a habozásban kereste és gyakran találta boldogulását. Európa szemeiben — így gondolkoz­tak a diplomaták — annak a hatalomnak, mely először enged, nagy erkölcsi előnye lesz, mert ezáltal békesz­­etetét és Európa óhajai iránti tisz­teletét fogja kimutatni; mind Görögországot, mind Törökországot talán figyelmeztették is, hogy kész­ségük nagyobb vagy csekélyebb volta nem marad befolyás nélkül a határvonalra, egy vagy más érte­lemben. Külön figyelmeztették a portál pénzügyei nyomorúságos állapotára, mely ez elodázhatatlan ügy további halogatása által egyre jobban siet a romlás felé. A görögöknek tudtukra kellett adni, hogy a javaslat visszautasítása esetében Európa kimerítettnek tartja közvetítő ajánlatainak mérté­két és a jövő szerencsétlenséget illetőleg kezeit mossa. Görögország és Törökország akkor végez­zenek maguk közt. Ha a két ország ez okokból beleegyezik a választott bírósági ítélet föltétlen elfogadásába, az eljárás harmadik szakaszába lé­pett volna. A nagyhatalmak egyesülni fognak, hogy a határvonalat végleg megállapítsák. Négy nagyhatalom beleegyezése elegendő lesz, hogy va­lamely javaslat határozattá emeltessék. Várjon új konferenczián történik-e a tanácskozás, vagy pedig diplomác­iai megegyezés útján, nem volt eldöntve. A határvonal megállapítása után talán egy, hivatalosan most még meg nem állapított ne­gyedik fejezet is következik vali, ha az átengedett területrészek kiürítése nehézségekkel volna össze­kötve. Még ebből hosszú fejezet lett volna. De most már mindez egy meghiúsult terv. úfjabb konferenczia terve. A porta magyarázó jegyzéket küldött külföldi képviselői­hez a választott bíróság tervének visszautasítása tárgyában. E magyarázó jegyzék egyidejűleg azt ajánlja, hogy a hatalmak nagykövetei konferen­­cziát tartsanak Konstantinápolyban, Gö­rögország és Törökország részvétele mellett. Monarkhiánk és a porta. Ausztria- Magyarország viszonya a portához napról napra javul, mint a «Vakít» czímű hivatalos török lap írja. E lap egy czikkében figyelmeztet arra, hogy már régóta nem érkeztek Konstantinápolyba pana­szok Boszniából. Ez jellemző a porta szándékaira nézve,hogy a jó viszonyt Ausztria-Magyarországhoz megtartsa. Az albánok nem nyugszanak. Az albánok újabb mozgalmairól is érkeznek hírek. Észak-Albánia minden kerületében valameny­­nyi liga fegyverbe szólította a 18 éves férfiakat, s mikor a helyhatóságok felvilágosítást kértek, hogy miért történik mindez, azt felelték a ligák főnökei, hogy Montenegró ellen készülnek háborúra, s hogy a szultán souverain jogairól lemondhat ugyan Dal­­­cignót illetőleg, de a tartomány az albánoké, a­kik nem eladhatók mint a birkák. Dervis pasa meg akarta látogatni Prizrendet, de a liga követeket küldött hozzá azon figyelmeztetéssel, hogy álljon el szándékától, mert a bégek kénytelenek lesznek rá tüzeltetni, ha oda menne. — Jakovában egy rendkívül látogatott népgyűlés határozottan a há­ború mellett nyilatkozott. — Azt is beszélik, hogy legközelebb két nemes főurat küldenek Cettinjébe, a­kik arra kérendik Montenegró fejedelmét, hogy azonnal üríttesse ki Dulcignót. Ha elutasító vá­laszt kapnának, föl lesznek jogosítva Albánia nevé­ben hadat szenni is. Valószínű, hogy e hírek az albán mozgalom­ról túlzottak. Az albánok, ha készülnek, ez csak tavaszra szólhat s nem annyira Montenegró, mint Görögország ellen. Albán főnökök elfogatása roppant ingerültséget keltett a konstantinápolyi albán gyarmaton. H­o­d­o pasa, Bib Doda és Daud bej a következőket mondták el barátaiknak elfo­­gatásukról: Dervis pasa egy nap meghitta őket, hogy kísérjék Alassiába, hogy az onnan Skutariba ve­zető új utat megszemléljék. Az albán főnökök gya­­nakodás nélkül, kevés szolga kíséretében követték őket s nem is sejtették, hogy az egész út hosszá­ban katonák vannak fölállítva, a­kiknek meg volt hagyva, hogy azonnal vegyék körül őket, ha vona­kodnának az utazást folytatni. Barbarossi közbeeső állomáson reggeliztek. Alessioban Dervis pasa megebédeltette őket s aztán kijelentette előttük, hogy a szultán parancsa szerint azonnal Konstan­tinápolyba kell menniök. Mindegyiknek 50 font úti költséget adott s megengedte, hogy egy szolgát vihetnek magukkal.­­ Az albán főnököknek a «Selimidi» hajóra kellett szállaniok, mely őket egyenesen Konstantinápolyba vitte. Itt előbb a «Kilid Khán» fogadóba szálltak, másnap reggel azonban Véli Riza pasa, volt skutarni parancsnok házába kellett menniök, a­hol tudtukra adták, hogy Hussein Husin hadügyminiszter rendelkezése alatt fognak maradni. Ez meglátogatta őket, meg­adta nekik az őket megillető tiszteletet, de azért mégis csak foglyok. A kormány nagyon rosszul számít, — mint Konstantinápolyból írják — ha azt hiszi, hogy ez­zel félelmetlenné tette az albán ligát. Hodo pasá­nak Felső-Albániában több barátja van, a­kik el vannak tökélve, hogy az albán nemzet autonómiá­ját minden módon meg fogják védeni. Az albán liga és a porta. A porta nagy erőfesítést tesz a liga elnyomására. Bib Do­­dán, a miriditák fejedelmén és rokonán, Hodo pasán kívül a ligának még más vezérét is el akarja fogatni. De a miriditák fejedelmének elfogatása és Konstantinápolyba vitele máris diplomácziai felszó­lalásra adott alkalmat. A konstantinápolyi osztrák-magyar nagykö­vetség rövid jegyzéket nyújtott át, melyben emlé­­lekezteti a portál a berlini szerződés ama czikkére, mely által a miriditák kiváltságai Európa oltalma alá helyeztetnek. A porta Kólát, Bib Doda utódját, nevezte ki a kerület kaimakámjává, jóllehet egyút­tal a miriditák fejedelme lesz. Ezáltal a méltóság jellege meghamisittatnék s azonkívül a portának nincs igaza, mert Bib Doda elfogatását csellel esz­közölte a nélkül, hogy a jótálló hatalmakat előre értesítette volna. Francziaország,mely amiriditákra vonatkozó osztrák-magyar ajánlatokat támogatta a berlini kongresszuson, Ausztria Magyarország til­takozását helyeselte és Bib Doda visszahelyezését követelte. Ez az ügy látszólag nemsokára rendbe­jön. Hihetőleg fognak találni eszközt, hogy Bib Dodát engedjék megszökni és a többi albánjait száműzetésre ítéljék. Aleko pasa, Kelet-Rumélia kormányzója, visszavonta lemondását, melyet a közte és a kelet­­ruméliai tartománygyűlés közt fölmerült félreértés következtében nyújtott át a portának. Bolgár miniszterválság: Z­a­n­k­o­f­f belügyminiszter lemondott, és Slaveikov lett utódja. Zankov bukásának igen érdekes előzményei vannak, a­melyek különösen Ausztria-Magyaror­­szágot érdeklik. Zankoff bukását a Duna-ügyben tanúsított kétértelmű magaviselete idézte elő, s különösen az a körülmény, hogy más-más ígéretet tett Bulgária képviselőjének is, meg a mienknek is. Eddig mélyen hallgatott ez ügyről a sajtó, most azonban már nyilvánosságra jött az egész­­diplomácziai hazugság,» sőt az is, hogy Zankoff urat szembesí­tették Bolgárország képviselőjével és a mienkkel, s hogy ez Zankoff urnak nem igen volt ínyére, mert a szembesítés alkalmával kisült a kétszínűsége. Az osztrák-magyar követ volt az, a ki ez eljárás után egyenesen Sándor fejedelemhez fordult, a­kit úgy látszik, nagyon boszantott belügyminiszterének e primitív diplomácziai cselfogása, mert azonnal elrendelte a szembesítést, s annak megtörténte után útlevelet is adott Zankoff úrnak. Kelőknek bizonyára nem lehet okuk nagylelkűség ál­tal erősíteni ellenségeiket. Az angolok sietve visznek Indiából is egy ez­red gyalogságot, egy lovas ezredet és egy üteg ágyút. Európából is újabb ezredet indítottak útnak. A zendülő boerok eddig megszállották U­t­­­recht, Derby és Pretoria városokat. Hírek a zendülésről. Az angol kormány­hoz érkezett hivatalos jelentések következőket tudatnak : Decz. 28-iki tudósítások szerint az angol őr­nagy és 25 ember, kik a Potsel folyó melletti össze­ütközés után Transvaal törvényszéki épületében sánczolták el magukat, 48 órai ostrom után kapi­tuláltak ; a tábor parancsnoka azonban még kibírja. A boerok nagy száma Utrecht felé vonul; 500 boer őrzi a folyón való átjárót Newcastle-lal szem­közt. Azok, a­kik nem akarnak a felkelőkhöz csat­lakozni, agyonlövetnek; minden angol boltot ki­fosztanak. Utrecht már 29-én a zendülők birtokába jutott. Bevették Derby városát is. Ezután az erőd ostromához fogtak. Elnökük Krüger is velük van. Azt hiszik, hogy a boerok a város majdnem vala­mennyi lakosát elfogták, a boltokat föltörték és az azokban felhalmozott árukat lefoglalták. Utrecht­­ben a boerok főbelövetéssel fenyegetnek mindenkit, a­ki hozzájuk nem csatlakozik. A felkelők őrjára­tokat rendeltek el a Buffalo-folyó mentében. Trans­vaal kormánya a rögtönitélő bíróságot hirdette ki. Pretoria városát decz. 30-án szállották meg s az angol csapatok az erődbe vonultak vissza. A lázadás terjedése. A Londonba érke­zett hivatalos hírek szerint az Oranje államban lakó boerok fenyegető magatartást tanúsítanak,s az angolok nem rendelkeznek kellő erővel, hogy meg­akadályozzák őket a Transvaalhoz való csatla­kozásban. A boerok triumvirátusa proklamácziót bocsátott ki, melyben kifejti a maga elveit és­ a köz­társaság alkotmányát!?! proklamáczió a köztársaság minden ellenségének amnesztiát hirdet. A hivatalno­kok megmaradhatnak állásaikban s angol kon- s­zulság is megengedtetik. Az angol uralom alatt tett kiadások jóváhagyatnak. Az ostrom­­állapot az egész köztársaságban ki van hirdetve s a lanyoni kormányzó kapituláczióra szólittatik föl. Az angol közvélemény és a zendü­lés. Angliában több oldalról kezdik hangoztatni azt a felfogást, hogy Afrikában, hol első helyen­­ czivilizáczióra van szükség, ne folytasson Anglia­­ háborút azok ellen, kik a polgárisodást terjesztik. Kössön Anglia lehető előnyös szerződést Trans­­vaallal, de ne fordítson ellene gyilkos fegyvert. Anglia tekintélyének minden csorbítása nélkül ismét lemondhat Transvaal birtokairól. Erre van prec­edens is. 1848-ban Anglia az Oranje-államot elfoglalta s 1854-ben újra visszaadta neki függet­lenségét. A bverek szabadságukért és hazájukért küzdenek s Angliának nem szabad ellenök erősza­kot használni. A legfontosabb londoni heti­lapok, mint az «Economist», «Statist», «Spectator» többé-ke­­vésbbé megengedik, hogy a transvaali birtok An­gliára nézve nem szükségesség és semmiesetre sem haszon. Transvaal sem nem erősíti, sem nem gazdagítja Angliát s okvetlenül elejtendő. A radi­kális sajtó még határozottabban nyilatkozik ily értelemben. A kormány lapja a «Daily News» más hangból ír. Gyávaság lenne eltitkolni — úgy­mond — hogy Transvaal Angliára nézve pillanatilag veszve van, mindazonáltal emez igen rossz helyzet is jobban kielégít, mint a helyzet Indiában 1857-ben. Akko­ron Anglia egyik tartományt a másik után veszte el, és az elveszetteket ismét visszanyerte. Transvaal most kétség kívül el van veszve, azonban április elsejéig az angol lobogó ismét Pretoriában fog lobogni. A «Daily News» reményét főképen a boerek életmódjába veti, kik mint farmerek nem sokáig maradhatnak a zászlók alatt. Beszélik, hogy HBO 6 ■fcjafeaiÉtúwtfÉ A lázadás Transvaalban. Dél- Afrikában a boerok lázadása terjed, s az angol forrásból eredő tudósítások nagy kegyetlen­séggel vádolják a zendülőket, de ebben kételkedni lehet, és legrosszabb esetben is nincs mért meg­ütközni, mert a háború magában is kegyetlen­ség minden körülmény közt, és zendüléskor a fél­

Next