Politikai Ujdonságok, 1881 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-05 / 1. szám
4 , az Oranje szabad állam boerjai szintén a transvaali mozgalomhoz csatlakoznak, Transvaal történetéből. Dél-Afrikában a mostani birtokok egykor a németalföldieké (hollandok) voltak. A XVIII. század legelején vallási üldözések dúltak Európaszerte, nem sokára rá kiütött a harminczéves háború is, úgy hogy az elégedetlenek csaknem oly számban vándoroltak Afrikába mint később Amerikába. Legnagyobb részök németalföldi volt, ennek az országnak kormánya segítette is őket terveikben, s azért, noha később sok német és franczia keveredett közéjök, elsajátították valamennyien a németalföldi nyelvet, s mint németalföldi szabad állam szerepeltek egész 1795-ig. Ezen évben azonban a tartományt elfoglalták az angolok, s miután az nemsokára lerázta magáról az idegen hódító lánczait, 1806-ban újból megtámadták, s az 1815-iki békekötés alkalmával maga Hollandia is lemondott Anglia részére eme tartományról. Ettől, vagyis 1815-től fogva, a hollandiak utódainak, az úgynevezett boeroknak (holland nyelven parasztoknak) mind rosszabbra fordult a soruk. Az angol kormány úgy bánt velük, mint legyőzöttekkel, s kivált midőn 1837-ben a hottentották, 1838-ban pedig a négerek is emanczipáltattak, sorsuk elviselhetetlennek látszott. El kezdtek kivándorlani észak felé. Valami 5000 földbirtokos adta el egyszerre földjét, s volt hazájuk szomszédságában alapítottak új országot, így alakult Natal tartomány, melyről az utóbbi napokban sokszor volt szó. Azonban az angolok hűek maradtak hódító szerepekhöz, s midőn a boerok termékenynyé tették az ősidők óta nem művelt földeket, utánuk mentek a fegyver hatalmával ide is, s elfoglalták az uj tartományt. A lakók egy része alávetette magát az idegen uraságnak, a másik rész fölszedte sátorfáját újra, s nyugat felé vándorolt, azokra a vidékekre, ahol jelenleg az úgynevezett Oranjefolyó szabad tartományai terjednek el. Az angolok követték őket nyomban, s 1848. augusztus 29-én a Boom-Plats melletti ütközetben leverték ezeket a hollandi származású gyarmatosokat. Hanem a legyőzöttek nem tudtak belebékülni sorsukba, s alig 12,000 ember kivételével, kik az Oranje folyó mellett maradtak, tovább vándoroltak ismét észak felé, a vadonokba. Pretorius volt a vezérek, s ennek tanácsára 1852-ben köztársasági államformát fogadtak el új kolóniájukban, miáltal alapja lett vetve a transvaali birodalomnak. Transvaalba nem követték az angolok a boerokat fegyveres kézzel, mert Afrika benszülötteivel is meggyűlt a bajuk. Azért békéltetni kezdték a hollandiakat, engedményeket tettek, sőt elhatározták az angolok azt is, hogy valamennyi Dél- Afrikában levő európai gyarmatból egy országos szabad szövetkezésen alapuló szövetségi birodalmat képeznek, s e czélból mindenféle kedvezményekkel magokhoz édesgették a boerokat. De a kínálkozó alkalmakat az angolok mindig fölhasználták s két év előtt Transvaal tartományt is bekebelezték az angol gyarmatok közé. A boerok gyöngék voltak, s alattomban vártak a jó alkalomra. Ezt a zulu-háboru, legújabban pedig a bazuto törzs háborúja meg is hozta. Fölhívás az angol néphez. Hollandiában egy proklamáczió kering aláírás végett. Egy fölhívás ez az angol néphez, melyet a hollandok közül igen sokan aláírtak, s mely a transvaali zendülésre vonatkozik. Az angol lapok tudósításai ugyanis kegyetlen mészárlásokkal vádolják a boerokat. Erről szól az «angol néphez» intézett fölhívás, és az angol nemzet híres szabadságszeretetéről. Az érdekes okiratból megismertetjük a következő részeket: Legelőször visszautasítja a vádat, mintha az angol csapatok veresége gyalázatos mészárlás lett volna. Az természetes, hogy a boerok fölhasználták az angolok gyöngeségét és késedelmességét. De várjon az angolok az indiai hadjáratban kerültek-e minden meglepetést, gonoszabb dolgokról nem is szólva. A boerok Natal kormányzóját december 18-án értesítették követeléseikről, 24 órai meggondolási időt engedtek neki s decz. 20-án támadták meg az angol csapatokat. A «Daily News,» Gladstone közlönye, Transvaal bekebelezését többször nevezte alávalóságnak és politikai hibának. Ha oly eljárás után, mely maguk az angolok közt is ilyen bírálatra talál, megérdemlett kudarc következik, akkor mégsem kellene azonnal árulásról, szégyenteljes mészárlásról és hasonlókról beszélni. Az angolok azt állítják, hogy kiválólag a szabadság népe. Azonban kiadta volt a jogot — nem vad barbárokat, — hanem európai származású népet őrizni, mely róluk tudni sem akar és hogy uralmuktól megmeneküljön, a legvégsőt is eltűrte ? Vagy talán Gladstone urnak hőn szerető szive csupán a montenegróiakért és hasonló népességekért dobog, melyeknek fejlődhetési tehetségüket még bizonyítani kell ? Mikor az angolok a Gladstone és Beaconsfield közötti nagy választási harczban minden kigondolható eszközökkel küzdöttek, akkor a liberálisok azzal kérkedtek, hogy hódításvágyuknak, elnyomásuknak és az erkölcstelen, mert mivel sem igazolható háborúknak vége van. Most azonban, hogy egy békés, akarata ellenére és minden helyes alap nélkül az angol uralom alá helyezett nép további elnyomatásának kérdése jut a Gladstone-kabinet elé, látni fogjuk, mily mértékben vette ő ígéreteit komolyan. Transvaalban sohasem történtek agrárius üzelmek, az egész országban csak messze elszórva lakik néhány száz angol, a népesség kilenczvenkilencz századrésze az angolokról s az angol uralomról mit sem akar tudni. A hollandi boerok kérelmekre — kérelmeket, követségekre — követséségeket is küldtek Angolországba; a lázadás zászlaját csak akkor tűzték ki, mikor minden békés eszköz ki volt merítve. És még most is loyálisoknak vallják magukat a királynő iránt, ők nem akarnak háborút, de szabadságukat minden áron akarják. Ők az elfogott angol katonákat csupán lefegyverezték, azonban szabadon hagyva ene Igedték el Pretoriába. Ha Angolország a fölkelő párokat nagyobb hatalmi eszközök igénybevételével le akarja igázni, úgy — föltéve, hogy a barátokon kívül Dél-Afrikának még sok más benszülött törzse nem lázad fel, — kétségtelen, hogy az neki sikerülni fog. Mindezek mellett mégis jól meg kellene gondolniok a dolgot az angol adófizetőknek, mielőtt egy jogtalan háborúra szavaznak, mely sok millió font sterlingbe fog kerülni és legjobb esetben is minden mást, csak becsületet nem fog szerezni az angol fegyvereknek. «Mi, Németalföld alulírott polgárai — igy végződik a felhívás — érdeklődéssel értesültünk azon eseményekről, melyek Transvaal népét érték; oly népet, mely leszármazása után vérünkből való vér és húsúnkból való hús. És mi keserűségünk és bosszúságunk érzetét nem fojthatjuk vissza tovább, mely akkor töltött el minket, mikor az előbbi angol kormány elhatározta, hogy Transvaal népének szabadságát elrabolja és kis területét a britt korona uralma alá helyezi. Közülök sokan, — mindenekelőtt jelenlegi miniszterelnökük — Transvaal bekeblezése, mint egyszersmind in politikus és jogtalan eljárás ellen erélyesen felemelték tiltakozó szavukat. Transvaal népe sokáig —■ és bizonyára nem alap nélkül — hódolt azon reménynek, hogy az őt ért jogtalanság ismét jóvá tétetik. Most azonban, hogy minden várakozásaiban csalódott, türelme elfogyott és kétségbeesésében fegyvert ragadott. E tényt sajnálhatjuk, de nem átaljuk megmagyarázhatónak találni. Ti brittek, kik magatokat szabad népnek nevezitek, nektek szánalmat kell éreznetek a még oly kicsiny nemzet iránt is, melyet hatalmas kormányotok összezúzhat vagy más országokba szétszórhat, ámde soha sem igázhat le. Ez érzelmekkel fordulunk az angol nép igazságérzetéhez. Angolország népe nem tűrheti meg, hogy szégyen tapadjon rá, mi az egyenlőtlen és jogtalan harcznak kimaradhatatlan következménye lenne; oly nép elleni harcznak, mely semmivel sem törődik mással, mint azzal, hogy a vadontól fáradalmakkal és veszélyekkel elszerzett földön saját törvényei alatt lakhassék. Még reméljük, hogy az angol néphez intézett jelen felhívásunk nem fog elhangzani meghallgatás nélkül. Azt hiszszük, hogy a közvélemény Angolország mostani kormányának oly erős támaszt fog nyújtani, hogy ő felségének miniszterei a jogtalanság eljárását visszavonhatják, melyet a kabinetnek saját liberális elvei szerint soha sem lett volna szabad figyelembe venni.» Újévi tisztelgések. Az országgyűlési szabadelvű párt az újév első napján megtartotta szokásos tisztelgéseit a miniszterelnöknél, a ház elnökénél és folytonosan betegeskedő tagjánál, Gorove Istvánnál, ki a párt körének tiszteletbeli elnöke. A többi pártok tagjai most távol vannak a fővárostól, s részükről semmi nyilatkozat nem történt. A szabadelvű párt tisztelgése által fölmerült beszédek is nagyobbára udvarias nyilatkozatok s politikai vonatkozás tekintetében átalánosságban vannak tartva. A miniszterelnököt üdvözlő beszéd bizalmat fejez ki a kormány és annak feje iránt, s visszapillantást vetve a végéhez közeledő országgyűlésre, megelégedéssel említi föl a történteket. A miniszterelnök szólt a közeledő választásokról, és bizalommal emlékezett meg a nemzetnek ,oly sok viszontagság közt is bebizonyult és minden lárma daczára a kellő percben érvényesült higgadt politikai ítéletéről». A miniszterelnöknél. Január első napján délelőtt a szabadelvű pártnak a fővárosban időző tagjai a kör helyiségében összegyűlve, innen a miniszterelnöki palotába mentek. A palota nagy termében körbe állva, csakhamar beléptek a terembe a fővárosban időző miniszterek;b. Kemény, Ordódy, Pauler, gr. Szapáry, Trefort, élükön Tisza Kálmán miniszterelnökkel. Az egybegyűltek éljenzése fogadta őket. Gr. Csáky László üdvözölte a kormányelnököt, visszapillantást vetvén a lefolyt munka teljes időre. Többi közt igy szólt: «Midőn mi az 1878. évi 17-ik összehívott országgyűlésre itt megjelentünk, a külügyi politika volt azon vezéreszme, mely a pártokat leginkább elfoglalta. Mi akkor a monarkhia közös külügyi kormánya által követett és általad ritka erélylyel védett, az európai nagyhatalmak együtttartását czélzó külügyi politikát helyeseltük. Ma is, midőn ezen politika eredményeit már következményeiben észleljük, csak megnyugvással tekinthetünk vissza, hogy úgy cselekedtünk, mert ez által a keleten befolyásunk tért nyert. (Helyeslés.) Visszatekintve pénzügyi viszonyainkra, melyek a külpolitikán kívül a most lefolyt három évi kormányzás alatt a legnagyobb gond tárgyai voltak, most már azon kedvezőbb helyzetbe jutottunk, hogy a javulásokat tényekkel bizonyíthatjuk , mert a hiány háztartásunkban csekélyebb mint volt az előbbi években, hitelünk pedig napról-napra gyarapszik. Ez által lehetővé tett, hogy több hasznos beruházásokat tegyünk. Ezek közt a tiszai, a vágvölgyi vasutak és a déli vasút azon részének, mely annyira óhajtott összeköttetésünket Fiuméval a kívánt irányban létesíti, az állam általi megvétele, a Tisza és Duna szabályozására tett költségek és más számos főleg a termelést és közművelődést előmozdító beruházások bizonyságot tesznek haladásunk mellett. A törvényhozás terén örömmel üdvözöljük az új büntető és a kihágásokról alkotott törvények tettleges végrehajtását, melyek által a vagyon- és személyes biztonság hazánkban bizton gyarapodni fog. Ma midőn ezen lelki megnyugvással előtted megjelenünk, hogy vezetésed alatt megtettél te és veled kormányunk többi tagjai, általunk támogatva, mindent, ami a jelen körülmények közt szeretett hazánk jólétére tehető volt, nyugodt lélekkel nézünk a nemzet bírálata elébe. Nehéz állásod és állásunk, mely a mai nap felviruló évben reád és reánk vár, mert mi nemzetünket elérhetlen vágyak elérésével nem kecsegtetjük, mi csak a rideg valót a jövőre tündököltethetjük, és ha ezt a múltnál jobbnak is hiszszük, nem tagadhatjuk, hogy még sok század elhanyagolását helyrehozandó tennivalónk lesz, főleg az ipar és kereskedelem mezején. Végül fölemlítette, hogy a törvényhozásban még sok teendő vár megoldásra, melyek összetartást és bölcs vezetőt kívánnak. A párt a hazafias tiszteletet és bizodalmát kívánja e pillanatban kifejezni. (Éljenzés.) Tisza miniszterelnök röviden megköszönve a bizalom nyilatkozatait, így válaszolt: «Mindenekelőtt legyen szabad azon óhajomnak adni kifejezést, hogy a jövő évben, s ha lehet mentői tovább, a külügyi politika kérdései mentői kevésbbé képezzék tárgyát tárgyalásainknak és a pártok közti tusáknak (Helyeslés), hogy lehessen erőnk azon czélok elérésére, melyeket te is t. barátom kijelöltél, különösen pénzügyeink rendezéséhez. A fokozatos, de biztos haladást, közgazdasági, ipari kereskedelmi érdekeinknek háborítatlan előmozdítását csak úgy remélhetjük, hogy ha összes tevékenységünket belügyeinknek szentelhetni lesz időnk és alkalmunk. (Igaz!) A múltat illetőleg én is azt hiszem, hogy POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, __ ______ 1. szám, 1881. xxvii. kvpolyam.