Politikai Ujdonságok, 1883 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1883-02-14 / 7. szám
7-ik szám. Előfizetési föltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG ! egész évre 42 frd ,,IT ■. „irr, * . fegész évre 14 írt és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt:félévre ... 6 . f '‘^KRÓNIKÁval ... 7 . Csupim a POLITIKAI J egész évre 6 MI VILÁGKRÓNIKÁval 1 e£« évre 8 írt ÚJDONSÁGOK : 1 félévre ... 3 « ) 1 félévre ... 4 « Kiadóhivatal : Budapest, IV., egyetem-utcza 4. Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is csatolandó. Szerkesztőségi iroda: Budapest, IV., egyetem-tér 6.XXIX. folyam. SZEMLE. A visszaesés az önkényuralomba most nem az olvadó jéggörgeteg sebességével, mint Waterloo után 1815-ben, de lassan, hason csúszva, mint az egerésző kandúr, szinte észrevétlen közeledik áldozata felé. Van parlamentünk, az igaz; van módunk a szónoklásban; a sajtónak is szabad a gorombaság. A pártok szabadon szidják egymást; a miniszterek türelmesek, s a nép azt hiszi, hogy teljesen szabad a sajtó. De csak kisérlené meg ez a sajtó czifra durvaságok, sértő személyeskedések helyett igazán szabad elveket emlegetni, próbálná meg izgatni ama polgári egyenlőség mellett, mely már 1848-ban nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is érvényesült, majd akkor elválnék, hogy mekkora a határa ennek a mi híres sajtószabadságunknak. Az úgynevezett reakció — szabadságellenes állapot — virágozhatik még alkotmányos formákban is. Példa erre a mi jelenünk. Társadalmunk szelleme sokkal arisztokratikusabb, mint volt nemcsak 1848-ban, de sőt ennek előtte, a 40-es években, amikor pedig még fönnállott a hűbériség. A főrend a nemességgel, a nemesség a néppel testvérkedett. Hogy mennyire visszaestünk, csak az ítélheti meg igazán, aki ismeri a 40-es évek történetét, viszonyait. Hiszen demokrata párt, a társadalmi egyenlőségre törekvő irány — egyátalán nem létez. A magyar főrend, az úgynevezett mágnásság, századok óta nem volt ily hatalmas, ily föltétlenül uralkodó mint mai napság. Mert az utóbbi századokban külföldieskedő, magyartalan szelleme miatt népszerűtlen volt, s a nemzethez való hűség erénye csak a népben, az alsóbb és a középnemesség egy részében volt meg. A főrend ugyan egészben véve ma sem magyar, csak hogy úgy mondjuk, valamivel hazafiabb. Tudniillik, hogy a magyar államiság eszméjével egy jelentős része — tehát nem is egészben — már nem áll ellentétben. Még ma is vannak roppant uradalmak fölött rendelkező családok, amelyek osztrák országban költik el milliókra menő jövedelmeiket, magyar czélokra nem adva egy krajczárt, — egyébiránt a pesti úri kaszinó sem igen erőteti meg magát e tekintetben. Egy-két tagja nagy ritkán egy-egy hazafias pohárköszöntőt mond, és ezzel a szerény magyar közvélemény beéri. Hát pedig a főrend uralmának akkor sem lehetne örülni, ha az nemzeties, hazafias volna, mert mai napság csak azon nemzet életrevaló, melyben erős polgári szellem, sőt maga a polgári rend az uralkodó. Ahol a munkáé a dicsőség, az érdemé a jutalom. Nálunk minden teher a népé, minden élvezet kizárólag a főrendeké. Az arisztokrata szellem tetőpontját éri, mikor a főur már a középnemest is lenézi és csőcseléknek veszi. így volt a középkorban, és ilyenformán van már mai napság nálunk is. Az úriember, a társasága 200 holdasnál nagyobb birtokosnál kezdődik. Csak az ilyennek van joga saját birtokán lelőni a vadat. A többi nézheti, hogy gázolja le vetését, terményeit a kiváltságos arisztokrata, puffogatja le vadját, melyre neki lenne tiltva van. A kis birtokos nem tarthat kopót, mert ha az a vadat a nagy úr erdejébe hajtja, ennek lakásai azt ott lelőhetik. A képviselőházban egy-két képviselő tett ezen vadásztörvény ellen némi szelíd észrevételt, azokat ott lenevették, ilyen most a divat, a kor árama, ki tagadhatja? És mit reméljünk az új ivadéktól, az ifjúságtól ? Megtörtént, hogy nem rég egy kiválóbb ifjú tour kocsizás alkalmával feldőlvén, kitörte lábát, fölépülve, de még sántítva, bottal ment el egy bálba. A következő bálokon egy sereg fiatal ember (majom !) volt látható, bottal kezeikben, akik szintén sántítottak, noha teljesen ép lábbal! És ez nem gúnylap torzképe, ez megtörtént, betű szerinti valóság. Hát, azután csoda-e, ha a főrend el van bizakodva ? Az a vadásztörvény, melyet a ház e napokban tárgyalt és megszavazott, nem oly csekélység, mint sokan gondolják. Mert nagyon szemmel láthatólag, érezhetőleg fogja föltüntetni a korszerűtlen áramot, melybe csavarodtunk. De hát ha tán jól is van ez így? Mert különben a nagy tömeg, a nép, nem is látja meg a fától az erdőt? A korrupczió olyan nagyszerű bravúros eseteit, aminő nálunk például a keleti vasúté, ahol 15—20 millió körül járó összeg szőreszálán elpárolgott — ilyet ugyan nem pipált még sem Európa, sem Amerika, és nem produkált még a szomszéd Ausztria sem, noha pedig a 70 százalékos hányadnál fogva őt illetné az elsőség, — hanem azért már elmondhatjuk, mikor szemünkre hányja a pandurgazdálkodást, hogy— vak mondja világtalannak. A Kaminski esetben ugyanis csak 625 ezer forint veszett el, hanem a körülmények itt olyan takarosak, hogy lesz a szomszéd urak majd hogy a föld alá nem bújnak szégyelletekben. Mert azt meg már itt nálunk nem hallottuk eddig elő, hogy olyan összegért, mely nagyon nem tisztességes uton lett megszolgálva, melynek története megbélyegző, hogy ilyen összeg behajtása végett a törvényszékhez folyamodjék az illető kupezihéz. ugyanis Schwarcz báróval megalkudott, hogy a fennebbi összegért megszerzi számára a gácsországi transversal vasút építésének engedélyét. Meg is szerezte, és aztán követelte a magáét. De a 625 ezer forintnak, melyet Schwarcz báró a bankba letett, ezalatt lába kelt; volt nincs! És nem tudni hova lett? Kaminszky mindössze csak potom 25 ezer forintot kapott. A többiért hát bepörölte a bankárt. Ebből lett aztán most olyan világraszóló botrány, hogy becsületére válik az osztrák képviseletnek. Már tudniillik az válik becsületére, hogy ily elszörnyüködéssel csapja össze a kezeit és toporzékolva követeli, hogy süsse ki a testület, hova tűnt el az a csinos megvesztegetési összeg ? Háromfelé is ül össze, három külön természetű vizsgáló bizottság. Egyik a kereskedelmi minisztériumban, a kormány által összeállított bíróság , másik a fenyítő törvényszék, harmadik a parlament tizenöt tagból álló bizottsága alakjában. Hasonló esetekben nálunk a kormánynak más nézete volt. Semmi áron nem akart abba egyezni, hogy a parlament vizsgáló bizottságot küldjön ki. Az igaz, van abban valami sértő, ha az egész jelenvolt vendégsereget megvizsgálják, zsebeit kikutatják, mikor egy ezüst kanál elvész. A régi lovagi fölfogás ellenzi, a polgári fölfogás nemcsak megengedi, de követeli a kutatást. Az osztrákok ez utóbbit választották. A szerbekről, már tudniillik a magyarországi szerb honpolgárokról, az a hír, hogy elhatározták abbahagyni a magyarság, magyar államiság elleni torzsalkodást. Már jó ideje egyébiránt, hogy ez egyenes kijelentés nélkül is észrevehető volt a fordulat a szerbek magatartásában. Közéletben, sajtóban elnémult az engesztelhetlennek látszó gyűlölség hangja, mely pedig oly annyira mérges volt, hogy semmi reményt nem nyújtott még csak enyhülésre sem, nem hogy valóságos engesztelődésre. A szerb vezérek gyűlölséget igyekeztek oltani népeik szívébe a magyar iránt, s az ellenséges viszony köztünk körülbelül az volt, ami a forradalom után magyar és osztrák abszolutizmus közt. De ime mi mégis kiegyeztünk az osztrák hatalommal, ami akkor szinte lehetlennek látszott. Nem sokkal természetesebb-e, hogy a szerbek, akik végre is magyar állampolgárok, kibéküljenek a magyar államiság eszméjével? Mi lehet e fordulat oka ? A magyar állam