Állami főreáliskola, Pozsony, 1879
I. Nagy Lajos király halálozási háza. September 9-én 1882-ben lesz félezer éve, hogy I. Lajos királyunk Nagyszombatban jobb létre szenderült. — Magyarország uralkodói sorában alig találunk olyat, a kinek emlékét a nemzeti kegyelet oly élénken tartotta fönn. Három évig gyászolta a nemzet külsőleg nagy fejedelmének halálát, de emlékezete és jótékony uralkodásának hatása átszállt századokon keresztül, nemzedékről nemzedékre. Alatta indult meg azon messzeható szellemi mozgalom, amely a magyar nemzetet a nyugat európai népekhez közelebb hozta. A nemzeti elszigeteltség válaszfalai összeomlottak és a nyugati társadalmi és állami élet intézményei termékenyítőleg hatottak a magyar nép éltére. A tudományokkal való foglalkozás, a nemzeti nyelv használása, a szabályozott pénzrendszer, a kereskedelemnek és a társadalomnak számos uralkodása előtt vagy egészen hiányzó, vagy csak csírájukban létező életerei az ő kormányzása alatt fejlettek ki áldásdús tevékenységükre. Atyja, Károly király, által a Duna partján királyi fénynyel épített visegrádi királyi palotában született 1326-ik évben, a visegrádi halmokon töltötte első gyermekéveit; két ifjabb fivérét, Andrást és Istvánt, maga előtt látta sírba szállni. Nevelője Drugeth Miklós, Vilmos nádornak fia, később maga is nádor; tanítója Róbert barát volt. Külsejére nézve János — küküllői esperes és kortársa szerint — közép termetű férfiú, nagy tüzes szemekkel, göndör szakálú és fürtös hajú, kissé emelkedett vállal és kidomborodott ajakkal. 1342. július 21-én a székesfehérvári főegyházban Thelegdi Csanády István, esztergomi érsek, által királylyá koronáztatott. A 16 éves király korára nézve ifjú, de értelmi fejlettsége és jellemszilárdságára nézve önnálló férfiú vola, és a nemzet örömteljes lelkesedése, amely őt trónralépténél üdvözölte, csakhamar tiszteletté és bizodalommá alakult át. E néhány sornak nem lehet czélja, hogy ezen mint államférfiú és mint hadvezér egyaránt nagy királyunk dicső tetteit — a melyek által birodalmát Európában nagy befolyásúvá tette — leírjuk; ezen rövid megemlékezés csak a kegyeletnek van szentelve egy oly fejedelem iránt, a ki mint király és mint ember egyaránt nagy. Lajosnak nyilvános és magánélete egyaránt nem csak kifogástalan, hanem példás, minden cselekményében az igazságosság, becsületesség, az ember.