Pro Minoritate, 1996 (1-4. szám)

1996 / 1. szám - Tóth István: Szomszédság

Fodor Géza: Lemegy a Nap Még várunk egyre, mozdulatlan, némán és elnézzük hosszan e fél­ égtájt, ahogy egy szélkakasfarkon széthasad vakon mint vérző Veronika-kendő az alkonyati szél a szárnyakon Majd a naplemente felvonóhídja horhosok, vízmosások meredélyéről hirtelen felcsapódik homlokunkra - s szemünk tükrös örvényén, mélyen zeng az ég a bogárcirpelésben Míg ki nem hány a királygyertyák lángja e holdfény nélkül alvó, zsibbadt földeken hol megint csak a csend hull önmagába mely megtartva egykor elviselt ha dérvert színben vibrált a zsálya Mára, visszaállt tükörkép az este a Göncölök rúdját ütve fönn keresztbe fejünk fölött, mint újonnan tört pálcát - új vadászaink most váltják át nagycsillagainkat ezüstpénzre Most már az idők múlásával egyre jobban árad szét a gyász is csontjainkban míg óriássá nő a kerti törpe - hullhat az ég­ő sivár földre a kripta-és mindig lakhatatlan Szomszédság Akár tetszik nekik, akár nem, térségünk országainak kormányai szomszédságpoliti­kájukban kénytelenek figyelembe venni a ki­sebbségi problematikát, egyáltalán a kisebb­ségek létét. Mely lét ráadásul rosszul szer­kesztett békeművek, s belső nacionalista po­litikai kurzusok által terhelt. Tapasztalni olyan hangütéseket is, amelyek négy évtize­des nosztalgiákat ébresztgetnek. Konkretizál­va és jelesen azt, hogy Bukarest és Budapest, Pozsony és Budapest jó viszonyának meg­­rontói a kisebbségben élő, okvetetlenkedő magyarok. Ilyen vélemények sajnálatosan nem csupán a román és a szlovák kormány és ellenzékeik körében uralkodóak, hanem a magyar kormányzati politikában is megho­nosodni látszanak. A magyar külügyi tárca csupán követő, a jóhiszeműség egyébként tisztelnivaló szándékát esetenként az önfel­adás határáig elvivő politikája ugyanis erre utal. A kormánypártok és a mérsékelt parla­menti ellenzék közötti konszenzusról ma már egyre ritkábban beszélhetünk, s ez nagy kár, hiszen európai integrációnkat is befolyá­soló nemzeti ügyről van szó. „Elszigetelt", azaz szomszédaink nélkül való visszatéré­sünk Európába ugyanis nehezen képzelhető el: az óvatos befogadók nem szívesen impor­tálnak viszályokat intézményeikbe. (Más lap­ra tartozik, hogy azok meggyökereztetésében „békecsinálóként" maguk is részt vállaltak.)

Next