Pobisch Rudolf (szerk.): Proletár, 1920 (1. évfolyam, 1-18. szám)
1920-09-16 / 12. szám
INTERNAGIONALE MAGYARORSZAGI __________ ________________ .* TARTALOM: Készül a parasztforradalom. — Utolsó kísérlet. — Firmnen gratulál.—Bán Ervin: Olaszország válaszúton.— A magyar nyomdai munkások bérmozgalma. — Lengyel Gyula: Magyarország gyarmatosítása. — Dunakonferencia. — A halálra szánt tudós. — Agónia. — Rudas László: Nyomor Oroszországban. — Az árulók mosakodnak. — Lukács György: ünneprontás. — Megint boldog a magyar. — Király Albert: A szakszervezetek forradalmi nemzetközisége. — Pénzügyi puccs. — Amit kapott az egyik rabló. — Hamburger Jenő: A magyar mezőgazdasági proletariátus helyzete a proletárdiktatúra után. — Horthy árumintái. — Wrangel és Franciaország. — Nincs tendencia. — Landler Jenő: Vezérek. — Az októberi forradalomért. — Az erfurti robbanás. — Megint egy statisztika. — Robogó Máté: Gajdesz. — Bakod professzor jelentése. — Új pártszakadás a lengyel szociáldemokrata pártban. — Karhatalom és rendőrség. — Hamburger Jenő: A kaposiak. — Hr. Internacionále: Az igazi szekta. — A szlovenszkói ifjúmunkások kongresszusa. — Szovjetoroszország: A szakszervezetek Szovjetoroszországban. — Bucharin Nikolaj: Az orosz bolsevizmus és a dolgozó nők. — Honnan kerül ki a fehér gárda. I.év, 12.szám, 1920.szeptemberrg. Megjelenik minden héten. Készül a parasztforradalom. Gaál Gaszton, nemzetgyűlési képviselő, a lengyeltóti ellenforradalom egykori szervezője, többek közt a következő tényeket állapította meg legutóbbi beszédében: „250 ezer tisztviselőt a megcsonkított Magyarország nem bir el... óriási túlkapások vannak az állami hivatalok dologi kiadásai terén. Az utóbbi időben sok magasrangú tiszti kinevezés történt. Olyan ország, mely a tönk szélén áll, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy tiszt 120 ezer, egy altiszt 46 ezer koronájába kerüljön az államnak. Jövő esztendőben ebben az országban a gabonatermelés terén olyan krach lesz, mint még soha. Annyi gabonánk sem lesz, hogy a saját szükségleteinket fedezni tudjuk. Budapesttől a Balatonig mindössze 500 katasztrális hold felszántva és bevetve, most, mikor ennek a munkának mindenütt meg kellene indulni..." stb. Mindenki előtt tudott dolgokat mondott el Gaál Gaszton nemzetgyűlési képviselő. Amit a katonatiszt urak rablásairól mondott el, azt az újságok nem írták ki. Fontos ebben a kis portréban az a kitétel, amit a jövő évi gabonatermésről mondott s különösen az, hogy Budapesttől a Balatonig, (tehát Pest-, Fejér- és Veszprém megye nagy részén) mindössze 500 hold került őszi szántás alá. Hogyan ? Hiszen az ezerholdasok nem panaszkodhatnak munkaerő hijján. Ott vannak a kényszermunkatáborok (Palin, Inota, Szilvágy, Szekszárd, stb.), Gaáls Gaszton nemzetgyűlési képviselő úr is kényszermunkatáborbeli láncos rabszolgákkal arattatta le és takaríttatta be balatonmenti 2000 holdas birtokának termését. Olcsó, majdnem ingyenes munkaerő tehát van. Vájjon miért nem szántják fel és vetik be tehát a földeket ? Azért, mert a vagyonos parasztság, a kisgazdaréteg, amely maga műveli a földjét s amelynek a villáin nőtt fel a mai rendszer, amely eddig támaszo, fenntartója, fundamentuma volt az egész rendszernek, nem akar dolgozni és szabotálja a fehér uralmat. Ezzel a Horthy-uralom, a herék diktatúrája, miután „kiirtotta“ az ipari proletariátust, megtizedelte és gúzsba kötötte a földmunkás proletárt, elveszíti maga alól a kisgazda, a vagyonos paraszti osztályt is, azegyetlen, még dolgozó és produktív réteget, amelyen pedig a gyilkosok kártyaváruralma felépült. Az ellenforradalom emészti, pusztítja önmagát. Úgy tesz, mint a csapdába került róka, amelyik, bár , biz is, hogy belepusztul, elvérzik, mégis lerágja a saját ,csapdafogta lábát, hogy szabadulhasson.