Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-30 / 13. szám

- 146 - und die Anthologen edel sind; die Altén waren Menschen, keine Gelehrten, was seid ihr? und was holt ihr aus ihnen ? — Copiam vocabulo­rum !u Az ifjak az intézetekben, mellyeket a' szel­lemetlen alakiság' ezen visszás értelme szerint kormányzátnak , nem tekintve jövendő életviszo­nyaik' különbségét, irgalom nélkül philologokká képeztettek, miáltal a' munka a' szabad és szel­lemi önállóságra nézve mind a' tudomány' terén, mind a' kézművészet' körében felette nehezített lőn, 's a' szakbeli tudósoknak, miként a' kéz­műveseknek száma görbedt mintegy a' képletek', szabályok' és kivételek', a' holt betű' ezen szol­gai járma alatt. Azért kell az igaz és alkalmas ifjuságnevelés feletti kérdést, ha rá választ aka­runk , a' tévelyes nézetek' ezen mezejéről egy másikra átültetnünk, mezejére a' természetesség­nek és valóságnak. A' tudóskar' ellenében a' gyakorlati életmunkásságok állnak. Az idő' ha­ladta a' polgáriságnak adá meg kellő értékét. Mind a' kettőre nézve a' műveltségnek o­ly foka igényeltetik, mi­ly egykor hallatlan volt, 's név­szerint a' mesterség, kereskedés, ipar és mű­vészség az összes országéletben olly nyomos je­lentőséget nyertek , hogy ezen szakok már az ön­eszmélt erőnek kifejlését teszik szükségessé, vagy másként, fensőbb műveltséget feltételeznek. Erre csak úgynevezett tudományos intézetek vagy tu­dósokat képző iskolák léteztek,­­s összes szerke­zetekből okvetlen közvetkezett, hogy általok ma­gát teljesen kielégítettnek senki nem érzé. Vagy igen sokat, vagy igen keveset adának. Így tá­madt a' realismus' ellentéte a' classicai műveltség' ellenében; de a' melly eleinte nem ismeré jogos­sága' körét, mert különbség és megválasztás nél­kül minden előbb méltánylott neveléselveket, mint gyakorlat ellenieket, elmellőzött Minek nekem a' görög és latin , vagy tán még az éber nyelv ? kérdezé a'jövendő művész, kereskedő, erőmű­ves, erdész 'stb., és joggal; azonban a' jövendő tudós is tön illy kérdéseket tévely- vagy kére­lemből, vagy a' pedánsságot meguntából, melly még uralkodott. Ekként lőnek országhatalmak a' reáliskolák' szükségességére, a' tudósokat képző intézeteknek pedig az­ ész' elvei, a'szabadabb vi­lág- és életszempont szerinti reformjára figyelme­sek , 's miként egy részről tanodák támadtak, mellyek' kitűzött czélja a' polgár életrel készítés egyetemleg, úgy más részről ollyak is, hol a' növendékek a' jövendő tudományos pályára czél­szerűbben képeztetnek. És az oktatás' ezen szük­ségszerinti elkülönzetéből kiindulva , kérdésünk' megfejtése könnyű és mintegy magától következik Tekintsük először a' tudósokat képző isko­lákat , mellyekből a' szellemölő pedánsság lassan­ként kiköltözött. Miként minden szellemi és po­litikai mozgásra, erre is a' világtörténeti forradalom adá a' rugót. A' szabadság'eszmélete feléledt; az ifjúság a' régiek' megérthetésére egészen más kom­mentárt keresett és lelt, mint vala a' philolo­giai, melly a' betű- és alakhoz ragaszkodott: a' történetet. Mielőtt azonban ezen commentatort ismét egy másik által, az ész által commentálni, elérhető len, a' forradalom' következményei által feltételeztetve, nem hoza eleinte áldásos sikert ; mert a'régiek'szabadságeszméinek majomi utánzását a túlságig nevelé, 's számos politikai tévelyekre és csalatokra vezérlett. Hamar helyre állott mégis minden , 's a' régiek, kik ez által majdnem rész hirbe jövének, ismét kegyelmet nyertek. Kitűn­vén, hogy­ a' gymnasiumokban a' realiáknak, m­il­e­lyek a' mértan, magány történet, földirat, ter­mészettan, nem kell nagyobb tért engedni, mint szükséges, mivel a' vizsgálatok' minden szigorú­sága mellett is az első classicai studium csor­bulást szenved, 's igy csak felületesség és cse­kélység tenyészik, a' classicai műveltség' alapja a' jövendő tudósra nézve hathatósabban igényel­teték, — minden könnyelműség' kiirthatására, mellyel a' tudóskar' újabb nemzedéke tán nem mél­tatlanúl vádoltatik , mint a' legelső és legjobb szer igényelteték. Az idő' hatalmas szózata minden pe­dánsságra halálos ítéletet mondott, 's a' philolo­gia, az ész' villámaitól fellángítva, szinte nem képletek' és szavak' magyarázata többé, hanem papja lőn a' régiek' szellemének, ki az iromá­nyaikban élő antik életnek tüneményeit és nyilat­kozatait csak azért foglalja el, hogy magát az életet, az alak' tartalmát annál biztosabban és hi­bátlanabból tanulja megismerni. Feladása e' sze­rint az oktatókarnak , az ifjak' kedélyében a' ré­giek'irományaival egyszersmind a' régiek'szellemét, egyszerűségöket, világosságukat, a' mérték és szépség iránti érzeteket hatóvá képezni, igy az alak- és nyelvtanbani legfőbb szigorúságot elmu­laszthatlan kötelességnek tartani Az alaki művelés 's a' szellemnek önállóságrai előképzése, a'melly a' nélkül hogy philosophia vagy történet prédi­káltatnék , philosoph-történeti propedeutika leend, szilárdabb alapot a' grammatikai studiumnál nem nyerhet. Magok a' régi nyelvek történetileg el­zárt , kész kiképzettségök 's a' szép, mértéktartó mozgás' szabadsága mellett a' grammatikai szókö­tésen és tételalakítások' szigorú logikájával a' legjobb anyagot szolgáltatják. Grammatikai magya­rázatuk így két okból több ügy maradand, először mivel nélküle érthetőségök lehetetlen, azután pe­dig, mivel grammatikájuk már magában alkalma­zott logika. És ha Melanchton az ifjúságot buz­dítja : „Solo esse puerile stúdium et negotium vicemi leve, sed m­ihi credant adolescentes, non minus prodesse generi humano Grammaticen ac praecipue hanc syntaxeos partem, quae est absolutio Gram­matices, quam plerasque alias artes aut profes­siones et si de earum dignitate nihil detraho. (Qua­rum) magnam adsentior esse utilitatem, sed non minus estutilitas Grammatices: Haec religionum,

Next