Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-30 / 13. szám

13. Pesten 18^2* Júii­iu­s 3 ©. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Ohne Classicitat kein Gelehrter, und ohne Realkentnisse kein Industrieller. S c h w a r z. TARTALOM. Realismus és classicismus. Taubner. — Alsó szabolcsi és hajdú-kerületi egyházmegye' gyűlése » » • — Vegyes közleményül : Felelet Hagymássy ur­nak (jegyzetekkel kisérve ) Csányi János. flrealism­­us és classicissmis. A' kérdés, vájjon az oktatás a' fensőbb is­kolákban jobban a' real- vagy az úgynevezett classicai műveltséget alapítsa-e meg, egy időkor­ban sem lön élénkebb vitatkozás' tárgya , mint épen a' mienkben , mikor a' legdurvább materia­lismus's némi rideg, conservativ pedánsság egy­másnak feszültebben mint valaha ellenhelyezvék, 's egymást legyőzni törekszenek. Látni fogjuk ezen vizsgálat' folytában, megfejtése milly termé­szetes és egyszerű, korunk' szükségeihez arányzott. Ellenei a' pedánsságnak ezt igen gyakor és elég ügyetlenül a' philosoph-szemléleti iránynyal, mellyel alig jár karon csak egyetlenegy viszony­latban is, cserélik fel, s elnyomják a' gondol­kodás' újsága utáni törekvést, melly nekik önze­tes és terméketlen iskolatudomány. Hiszik , hogy ez a'jelennek legközelebbi érdekeitől, me­lyekre az emberi munkásság­ minden erői fordítandók, el­térít. Mivel pedig a' jelennek ezen érdekei kitü­nőleg sirtpttji­k — gyenge szemek a' szellemet, me­ly az anyagot ingatja, nem látván átviláglani — a' nevelésnek is kitünőleg azon idomok' és tehetségek' képezését kell irányoznia, mellyek a' real életnek ezen anyagi világban hasznot és si­kert hozhatnak. A' fogalmak' épen amaz össze­zavartában elvetik az úgynevezett classicai művelt­séget , mivel ez szerintük afő ifjút tanulási pályá­jának bevégeztével egy neki ismeretlen és ta­pasztalatlan világba bocsátja, vagy inkább zárja ki, mellyben magát fellelni, vagy szigorúbb igé­nyeknek eleget tenni, teljességgel nem képes. Az élet­ dagályai öt szánt szándéktalan elragadják, 's nincs kezében kormány, hogy a' sajkát part­hoz szállíthatná. A' legelső szirtnél, mellyhez hányatik, szemei előtt áll a' közel elmerü­lés' bizonyossága, 's minden classicai visszaemlékezé­sek , citalumok, scholionok és commentariusok mellett sem tarthatja magát mint hajójának ura fen. Mint valamelly brochure' idézete — mert a források' olvasására nincs ezen materialistáknak idejük — Göthe­ime' szavai ötlenek eszökbe: „Grau, lieber Freund , ist alle Theorie, Und grün des Lebens goldner Baum," nem gyanítván, hogy ezek ama' szellem' szájá­ból jönek ki „stets verneint", ki „stets das Böse will, und stets das Gute schafftV s hogy csak finomabb philosophiai orrnak sikerül a' mélyebb gúnyt, melly az igazság' leplét felöllé, kine­szelni, 's hogy ezen zöld-arany életfa nem ke­vésbbé, mint a' paradicsomi jó' és rész' tudásának fája az elcsábító, édes gyümölcsöket termi, mel­­lyekkel a' halált izéljük. De erről alább. Előbb a' materialisták' philippikáját kell bevégeznünk. A' legszerencsésb esetben, mondják, átlátja az ifjú, mit nélkülöz , bátor eltökéltséggel veti el a'súly­tehert, hogy az a, b, c-t újra tanulhassa, 's tán oka sincs egyebet, mint keserített ifjúságát, legjobb erőinek vesztét, arany reményeit megsiratni. És ez nem elég? Marad a' rövid emberéletnek ideje, a' melly megbosszúltlan , könnyen és megsiratat­lan elhanyagolható volna? Nem és ismét nem! válaszunk, és épen mivel korunk , századunk nem veszthet időt, a' másik túlság' igényei — a' ma­terialismus' igényei, nem kevésbbé képtelenek és kártékonyak előttünk , mint a' pedánsság' vissza­élései. De mindjárt eleinte óvást teszünk a' tévely ellen, mintha az ifjúság' nevelése, melly a' ré­giek' stúdiumát veszi alapul, a' pedánsság'mar­taléka lenne. Pedánsság nem épen a' realismus' és materialismusnak az oktatásnak­ ellentéte , a' materialismusnak csak egy másik' iránya , melly a' szellemet szinte kirekeszti 's ragaszkodni csak az alakhoz hagy a'­nélkül, hogy a­ tartalmat jo­gába helyezné Róla áll Jean Paul­ mondása: „D ihr Conrectors und Gymnasiarchen, die ihr über die Devalvation der Allen winselt und greint — wenn sie noch Augen hatlen , würden sie über eure Valvation weinen! Es gehören andere illerzen und Seelenflügel (nicht bloss Lungenflü­igel) als in curen pädagogischen Ri­mpfen stecken dazu, um einzusehen, warum die Alten Plate den Göltlichen nannten, warum Sophokles gross

Next