Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-15 / 28. szám

28. PROTEITII EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Második­ évi folyamat. PESTEN, 18313. Julius­ 15-én. Um das Wahre und Zeitgemasse zu gewinnen, namlich eine dem lauteren Christenthum entsprechende Iíirchenverfassung, ist es nöthig, die faulen Flecken aufzudecken, an denen das Lehr- und Wahngebaude leidet. A. Müller. Tartalom. Igénytelen nézetek a' budai zsinat' néhány végzeményei közül. Széki. — A' dunántúli helv. hitv. egyházkerület' nagygyűlése. Kovács József. — Du­namelléki reform. egyházkerületi gyűlése. Török. — Iskolaügy: Simonyi iskolai közvizsgálat. Hrabovszky L­aj­os. — Vegyes közlemények. Igénytelen nézetek a' budai zsinat' neh­ány végs­em­ényei körül. Félszázad' viharait szenvedte, félszázad're­ményvirágait látta fejlődni a' világ, mióta egy­házunk' képviselői törvényt alkotandók Budán zsi­natra összegyűltek, 's készítettek törvényeket azon kor' szellemében, mellynek gyermekei valának. A' zajos anyának nagy vajúdások közt létrejött szü­lött­ követeléseikkel zajt indítottak a' házban, melly létkörül nekiök rendeltetett, — 's mivel a' csa­lád szent ügye , boldogsága mellett a' ború'sö­tét napjaiban híven küzdött bajnok-tagok' neve­zetes részét örökségüktől szinte megfosztani töre­kedtek , ápoló részvét nélkül méltó sorsukra ha­gyattak; — és igy mi­csoda, ha az erőtől duz­zadozó magzatok , pártolatlanul korán halálnak váltak, — mi­csoda, ha életadó fejedelmi kegy' helyeslő szózata sohasem hangzott el fölöttök , micsoda, ha már ma mint ijesztő vázképek csak ritkaságul mutattatnak elő, 's tőlök a' borzadás­nak bizonyos nemével fordul el a' vizsgálók' egy része, mig a' másik részletes taglalás' utján ta­nulságot igyekszik venni magának azon okokról, azon minőségekről, mellyek őket megvetés" tár­gyaivá alacsonyítva idő előtt az enyészet­ rablán­czai alá temették. Ez utóbbiakhoz kívántam én is csatlakozni, mert m­eg vagyok arról győződve , hogy az érvénytelen budai végzemények­ hiányai­nak tárgyalása most épen nem­ hálátlan munka, midőn néhány lelkesek korszerű szózata, élet— mozgalmat idézvén elő egyházunkban, köz óhajtás az elavult szent sátor helyett egy szilárd 's erősebb alapzatu egyházalkotmányt, az előbbit dicsőség­gel felülmúlót létesítni, mellynek fölépítését itt kö­vetkező dolgozatom által ha csak egy porszemnyi­vel is elősegíthetem, szerencsésnek érzendem ma­gamat. Az egyház, mint polgári állodalom* kebelé­ben létező, ennek védpaizsa alatt virágzó erkölcsi testület, a­ fejedelmi intézményeket, országos tör­vényeket, mennyiben azok vallásgyakorlási bizto­sított szabadságát nem veszélyeztetik, hanem tag­jait mint honpolgárokat illetik, köteles a­ pontos teljesítésben mutatkozó tisztelettel fogadni az ál­lítmányból kiindulva, kötelessége az egyháznak — hogy most egyebet ne érintsünk — az or­szág­ törvényes tekintetet nyert közigazgatási nyel­vét is hivatalos intézkedéseire nézve egészen ma­gáévá tenni; mert idegen nyelven­ közrendelke­zéseivel , tétleg nemcsak hálátlan 's bűnös tiszte­letlenséget tanúsítandna azon nemzet iránt, melly­nek oltalma alatt létezik , hanem még azt is nyil­vánítaná, hogy az állodalom'érdekével mit sem gon­dolva, statusban külön statust akar képezni. Kö­vetkezőleg a' magyarhon' kebelében diszlőegyhá­zak' kormányainak is polgári mulaszthatlan tisztek, a' magyar nemzetnek közigazgatási méltóságra törvény­ erejével emelt nyelvét, illy minőségben használni. — Ha ez átalánosan véve igaz, bizony akármellyik vallásfelekezetre, tartományi egyházra nézve is igaznak kell lenni. E­szerint leendő zsi­natunk­ leendői között, úgy hiszem, első helyre sorozandó annak meghatárzása, hogy egyháztör­vényeink magyar nyelven szerkeztessenek­; mert arról bizony az elfogulatlanok könnyen meggyő­ződhetnek, hogy azért, ha minden törvényeink, sőt minden hivatalos intézkedéseink országszerte atin nyelven tétetnek is: a' hét hegyek' világvá­rosának, a'fejedelmi Rómának régi dicsősége ránk nem fog átszállani. — Ha még 1791-ben valami szükségesnek, valami méltóságosnak tartatott, tör­vényeket classicus latin nyelven bírhatni: korunk­ban többé nem, mert tudalomra jött az az igaz­ság, hogy a' melly nemzet holt nyelv után túlsá­gosan kapkod , nincs abban már elég életerő , nincs abban önmagához bizodalom, 's a'jelenben csak a' multnak élve, halni készül. Ezen előleges észrevétel után, helye van hogy az általam kijelölt végzemények' tárgyalását

Next