Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-02-23 / 8. szám
még tisztában nem vagyunk elveinkkel és teendőink eszméivel; *s különösen meggyőződésünk és hajlamunk jó távul áll még a' cselekvés mezejétől! Erre mutatnak az 1790-ki zsinat határozatai iránt beadott egyházmegyei vélemények, miknek némellyike a századok penész-szagát viseli magán , 's egyike sem közelíti meg korunk kivánatát; erre mutatnak azon számos testületi visszaroggyanások, miket egyházi gyűléseinkben a' tespedők és önzők kaszti phalanxa ví ki még gyakorta magának! Azonban ne vélje senki, hogy én a' zsinattartás üdvét, sőt szükségét is félreismerem,s tán óramutatóm elveivel, javaslatival is, törvényhozás útján kívül, egyedül superintendentiákon lehető tettleges behelyezésekre czéloztam. Számoltam, nem tagadom, mint illett, valamit a superintendentiák statutárius jogára 's lelkesebbjeink pártolására is, de főtörekvésem az vala, hogy kis erőmhöz képest, a zsinat teendőinek elveit, eszméit előkészítni és központosítni segítsem. Valamint az erős akaratnak, szilárdságnak és erőteljnek mindenkor barátja valék — mert csak szilárdul elhatárzott férfiak lehetnek honunkban valamit —:ugy keblemből gyűlölök minden erőszakoltatást; mert jól tudom , miként azok a' reformok a* legjótékonyabbak és életbe hatóbbak, miket vagy általános egyértés, vagy legalább a'jobb és értelmesebb rész közvéleménye sürget és fejt ki. *) Ezen közvélemény, habár csak intelligentiáé is , annál nehezebben alakul minél inkább rögzöttek, elidősültek azon előítéletek és magány-érdekek, mikkel az eszméknek megküzdeniük kell. "S ez az oka , hogy egyházunknál, mellynél a kor maradványából, megfordítva minden társulati élet alapelvét, nem az egész oszt ki a tagokra jogot és kötelességet, hanem egyes tagok és apró testületek, mint részek, osztogatnak a magok idősül birtoka •— nem mondom bitorlott — jogaikból az egésznek annyit, mennyi érdekeikkel megfér ; egyházunknál, mondom, mellynél még nagy részben készebbek vagyunk folytonos és botrányos szegénységhez szegődni, mint sem vélt nimbuskáinkat valódi jólléttel és köztiszteltetéssel cserélni fel — valóban nem elég még három évnyi vitatkozás arra, hogy elménkkel együtt szivünk is jobbhoz simulni birjon. — Mindazáltal ellene nem vagyok, hogy ha megnyerhetjük , ám zsinatoskodjunk, de nem tagadhatom, hogy jelen hangulatunkban a' zsinattól keveset várok, 's meg vagyok győződve, hogy utána, látván a' ki nem elégíttetést, még nyugtalanabbak , csüggedtebbek leendünk, mint most vagyunk. Mert legfontosabb tárgyai berendezésünknek, millyenek például: képviseleti rendszer, egyházi pénztár-alakítás — mert a mostani, morzsa-hulladéknak, mivel ma már koldus sem éri be, is kevés — annak kezelésének, ellenőrségének és rendeltetésének elhatározása, zsinat rendezése, egyházi tisztújítás, iskolák jobb rendezése, egyházi személyek kellő megválasztása ezek állásainak, egyházi felsőség tekintélyének, de egyszersmind ekklézsiák jogainak biztosításai,'s a t, hogy többeket ne említsek, nincsenek még annyira kifejtve cáoszaikból, hogy némellyekre még csak igennel vagy nemmel is bírna közvéleményünk felelni, annyival kevésbbé, magát a „miképen" felett tájékozni. Én tehát, zsinatkérésünk és tartásunk mulhatlan előzményéül, sőt feltételéül, egyet vagyok bátor ajánlani, protestáns Rendeink azon lelkesebbjei bölcseségébe és jóakaratába, kik, buzgó hazafiság mellett, egyházunk javát is sziveiken viselik, azt t. i., hogy miután a' legközelebb mult országgyűlésnek 3-ik törvényczikke, ha nem teljesen is, de szép részben, megnyugtatta külviszonyunkat más felekezetű rokonink irányában, 's tanúbizonyságát adá annak, hogy kormány és nemzet minden fiaikat atyai és anyai karokkal ölelik: igyekezzenek a' törvényhatóságoknál utasítást eszközölni ki a' jövő diaetára, belviszo n Tán ezen idő-érlelési nézetein szülé a' kömlődi superintendens-választási gyűlésen azon nyilatkozatot, mellyet a Protest. Egyh. Lap 7-dik számában olvasható, hogy „Fáy Andrást, Óramutatója nem mutatja többé, ő nem úgy érez már,mint érzett akkor,mikor óráját felhúzta." — Nem tudom, mi adatok után történhetett e megrovatásom, vagy megrovatása könyvemnek? Kétségen kivül a' tespedés hősei valának kegyesek e' váddal megtisztelni engemet. Megnyugtatásukra kinyilatkoztatom: miként gyöngéi lehetnek minden könyvnek 's igy az enyémnek is, de eddig még, hála az égnek sem okom, sem kedvem nincs, megszöknöm azon elvektől, eszméktől és javaslatoktól, mikkel akár Óramutatómban, akár a' Prot. Egyh« Lap soraiban nyilatkoztam ; sőt azóta a' lelkesebb protestánsoknak javallásaik, a fortiori, — az elfogultabbaknak gáncsaik és czáfjaik, a debiliori, — a' gyáváknak pedig túlbuzgó rágalom-szórásaik és jajveszékléseik, ab absurdo — még inkább megerősítettek nézeteimben,'s meggyőztek azon reformok szükségéről, miket egyházunk java iránti jóakaratom velem megpendittete. Azonban időnek és haladási elveknek érlelődniük kell egymással; 's csak az a' kárhozatos tespedő, ki kar eresztve az idő lefolyásától vár mindent, mintha utas ai Duna teljes lefolyására válna vesztegelve, hogy száraz lábbal mehessen annak medrén keresztül; az a" gyáva, ki minden új eszmétől visszariad, attól tartva, hogy azok, henye nem-tevéséből munkásságra, közönyösségéből némi áldozatra szólítandják fel őt", és az a" gaz és egyháznak árulója, ki minden haladási eszme érlelését, minden igécske testesülését gátolja, és keblében saját személykéje önző érdekeinek, túlnyomóságot enged , milliók egyetemes java felett! Nem bátor nem vagyok, hogy már első tavasszal gyümölcsöt követeljek az ültetett fáról, de tespedő sem, hogy ne ültessek, oltsak, — sem gyáva, hogy mások ültetvényeinek ne örvendjek, —s még kevésbbé gaz, hogy azokat legázoljam, megbántsam, mihelyt nem különösen reám néz gyümölcsük. Ültessünk, oltsunk, öntözzünk, ápoljunk, és akkor bizton várhatjuk a sikert a munkát megáldó istentől és a minden jót kifejtő időtől! Fáy András. 1