Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-23 / 8. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 8. szám. Negyedik évi folyamat. Febr. 23. 1845. Temporibu­s medicina valet: data tempore prosunt. Et iata non­­ipta tempore vina nocent. Ovidius. TARTALOM : Zsinat és kellékei. Fáy András. — Élet­képek a' helv. hitv. tiszántúli egyházkerületből. — Is­kola-és nevelésügy: Népnevelés. N. N. — Vegyesek. Ka inai és kellékei. Hallgatásom óta sokra érzem a­ Protestáns Egyházi Lap érdekes hasábjai által immár felszó­lítottnak magamat; sok volna az eszmék küzdel­meiben elmondani valóm, de gyönge erőmet és kevés óráimat nagy részben önkénytelen foglal­kozások emésztik fel, 's e' czikkecskét is mintegy lopnom kell önmagamtól. Később tán ki fogom egyenlíthetni tartozásomat. Most csak egy pár szóval azon tárgyról, melly protestáns világunk­ban a' sark-tárgyaknak egyike, 's eszközeinknek alapja. És ez a' zsinat­tartás szüksége. Számosak az azt sürgető felszólalások, miket én, megvallom, igen kedvező jelenségeknek te­kintek. Vannak nyavalyák,'s ezek közé tartoznak az erkölcsi világban a­ politikaiak és egyháziak is, mikre nézve a' felgyógyulásnak első korszakát alkotja az elismerés és öntudat. Míg azt hisszük, hogy semmi bajunk vagy nyavalyánk nem súlyos és halasztható , addig orvoslás után nem epede­zünk, 's aggodalmatlanul hagyjuk erőre kapni a' nyavalyát; de mihelyt, nyomasztni kezdenek a' kórjelenségek, óhajtjuk, sürgetjük az orvoslást. A­ zsinat sürgetései, tanúbizonyságai annak, hogy egyházunkban minden­nemű hiányaink nyomasz­tásait érezni kezdjük, 's minthogy azok ellen gyökeres és sikeres orvoslást egyedül az egyhá­zi törvényhozástól, a' zsinattól reménylhetünk, természetesen ez után sóvárgunk. Én Óramutatómban zsinat­tartásunkra nézve még halasztás mellett nyilatkoztam; 's Isten látja lelkemet! miként­ dolgaink, körülményeink és em­bereink jelenleg állanak, azon egyetlen óvó-szer nélkül, mit e' soraimban hitsorsosimnak igénytele­nül javaslani bátorkodom, mind e' mai napig nem lehetek más értelemben. Azon korban élünk, mellyben emberi, polgári, családi és egyházi vi­szonyok, egyesek jogai, kötelességei egymás és testületek irányában, nem többé csupán kiavult, agg institutiók, vagy kor-hagyott betűk, vagy korszakok tekintélyei,­­s becsúszott visszaélések után, hanem nemesebb, magasztosabb szempon­tokból fejtetnek ki; az önzés és particularismus szűkkeblű­sége, ide-avatott bitorlások, vagy kaszti egyedáruság, nem gátolhatják többé sem szabad­elműbb kormányunkat, sem méltányosabb nemze­tünket, semlátóbb egyeseinket abban, hogy mi hon­nak, nemzetnek egyetemes felfogásából üdvösnek mutatkozik, azt egymástól megtagadják, 's a' régi roszat meghagyják, egyedül azon okból, mert — régi, és betűk szólnak mellette. Nem szükség erre felhoznom egyebet, mint a' legközelebb lefolyt 1843/4 országgyűlésnek 2, 3, 4, 5. t.czikkelyeit. És kérdem: a' haladott korszakkal, vagy csak arányban politikai haladásunkkal is, olly tisztára fejlettek-e immár egyházi bek­endezésünk legsar­kalatosb elvei és eszméi, — olly tisztában állnak-e immár ezekre nézve zsinatra küldendő férfiaink önmagokkal, hogy nyugton várhassunk tölök csak félszázadra szóló — mert ez időt haladta már az utóbbi zsinat­ órai köz — korszerű, üdvös törvé­nyeket is? Elmondhatjuk-e immár férfiúinkról, — alig néhányat kivéve,­­s ezek is fel fognak-e küldetni a' zsinatra ? bizonytalan — hogy a' vilá­giak , egyházunkra nézve, inkább közremunkáló tagok, honpolgárok és protestánsok, mint patro­nuskodó urak? az egyháziak, inkább az anya­szentegyház közjavát egyetemesen felfogó 's arra munkáló hitsorsosok, inkább kaszti érdekek felett álló protestánsok, mint papok? Mutatkozik-e mindkét rendűeknél áldozattal készség egyházi borzasztó szegénységünk felsegélésére? készség valamit engedni részben az egészért, azon jogok­ból , miket a koroknak hanyagságai, tekintélyei, előítéletei és visszaélései egyes hivataloknál vagy testületeknél meghagytak, de mik ar társas vi­szonynak minden józan fogalmaival ellenkeznek, 's miknek gyakorlata egészben egyházunknak árt, 's azt haladásában, felvirágzásában gátolja ? Nem telvék-e még egyházi lapjaink, egyes lelkes, és haladási elvből kiinduló felszólalások mellett, kaszti érdek- és particularismus-sugallta czik­kekkel, önkényes határozatok 's testületi és egyéni visszaélések elősorozásaival? Nem; valóban mi 8

Next