Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-11-21 / 47. szám

A­ katholicismus alapelve tehát a­ tekintély, me­ly nem bennem, nem az egyénben, a­ hívőben van, hanem rajtam kívül, Istentől ezzel felruhá­zott rendben vagy egyházi főnökben van, ki ugyan a­ vallásalapító közvetlenül adta tekintélyre, a­ szentírásra is hivatkozik, de egyfelől ennek ér­telmezését és magyarázatát egyedül ő teheti, más­felöl pedig a' sz. íráson kivül másra, a' hagyo­mányra és a' sz. lélek koronkénti nyilatkozataira is alapítja határozatait. — A' kathol. vallás kút­feje tehát nemcsak a' sz. írás, hanem a' hagyo­mány, a' tanító, vezérlő egyház végzései is. — A­ kathol. egyházat illetőleg, az az eszmének tö­kéletes valósulása, teljesen bevégzett ház, mellyen belül üdv, kivül pedig csak kárhozat van. — A' vallást illetőleg ez teljesen befejezett rendszer, úgyhogy a' dogmákon, a' mint azokat a' zsinatok 's főleg a' tridenti zsinat meghatározta és sűrü átkokkal körülbástyázta, változtatni nem szabad. A­ kathol. vallási rendszer szerint a­ hívők kis­korúak, az egyéniség nincs kifejlődve, hogy saját lábán járhatna, saját,belátását követhetné,—azért nem is érintkezhetnek közvetlenül az Istennel, ha­nem gyámokra, közbenjárókra van szükségök, kik érettek rendelkeznek, imádkoznak, kik őket vezérlik, oktatják, feloldozzák 'stb. — Az egyé­niség tehát el van némítva, alázatosság, engedel­messég és hivékenység a­ főkellékek és erények az egyház kiskorú tagjaira nézve, mellyek azon­ban gyakran ellenkező szélsőségre csapnak által, gőgre, engedetlenségre és hitetlenségre változ­ván át. Minthogy a' vallás tanaival nem szabad a' hi­ vő egyénnek törődnie, azokat szabadon vizsgál­nia belőlük a' lelkével rokoni kiválasztani 's sajátjává tenni, a­­mi pedig tőle idegen, azt el­vetni,— hanem egyszerű hit követeltetik a nélkül, hogy az belső és teljes meggyőződésből fakadjon, — mert csak kétségbevonáson, szorgalmas nyo­mozáson, teljes befogadáson és megemésztésen keresztül ment dolog válhatik meggyőződéssé : azért a' tanítások és dogmák a' jó katholikus előtt idegenek és külsők maradnak's gyakran az egész vallás rája nézve csak tárgyias külső dolog, 's a' vallásra vonatkozó tettei is csak külsők, nem ben­ső szívből fakadtak, pl. az olvasó­ szerinti imád­kozás. — Általában az egyéniség elnyomása ered­ményezte a' bensőség elhalását, 's az egész ka­tholicismuson bizonyos hideg külsőség mutatko­zik mind a' vallást, mind az egyházat illetőleg. A' katholicismus bélyegei, a' mondottak sze­rint: tekintély, befejezettség, közbenjárás, külső­ség. — A' katholicismus tehát a­ merev veszteg­lést képviseli, mivel hiszi, hogy az eszmét már va­lósította, hogy már tökéletes,— az egyedül idve­zítő igazságot teljesen bírja, 's mivel a' substan­tialis tekintély az egyéniség fejlődését, haladását lehetleníti; továbbá a' hivők kiskorúságát ápolja, miszerint az egyéniség nincsen még kifejlődve­­ s az előbbi elvnél fogva nem is fejlődhetik , hanem lelki atyákra, vezető, tanító papi rendre van szük­sége ; azután a­ tótszenteskedést (Werkheiligkeit) mozdítja elő, miszerint elég, ha külsőképen telje­síttetnek az egyházi rendeletek; 's végre ebből, hogy hiszi, miszerint az egyedül idvezítő teljes igazságot bírja, foly kirekesztősége, üldözési haj­lama. —­ltalában véve, a' katholicismus bámu­landó következetességgel alkotott rendszert mu­tat fel, 's Schütter nem alap nélkül mondá, hogy a' katholikus hivőnek csak bizonyos, akár neve­lés, akár meggyőződés által nyert álló-pontra van szüksége 's onnan logikai következetességgel fej­lődik ki egyik dogma a' másikból, 's a' katholi­kus tanok összege olly erős hitté válik benne, mint millyen erős hajdan azon hit volt, hogy a1 nap kering a' föld körül. — Illy következetes rend­szerrel eddig nem dicsekhetik a' protestantismus. A' protestantismus olly régi, mint a' katholici­smus, mert elve, az egyéni szabadság, az ség, a' katholicismus elvével, a' tekintélylyel önegies­egy­korú, csakhogy az első századokban alárendelt szerepet vivén, legfölebb mint felekezet lépett a* kathol. egyház ellenébe, mignem a' reformatio azon elv követőit önálló és független egyházba egyesítette. A' reformátorok látván azt, mit a' hagyományok és emberi rendeletek borujából a' sz. írás világánál tiszta keresztyén igazságnak ki­ismertek, az uralkodó egyháztól üldöztetve, hogy üldözési jogát kétségbe vonhassák, lassanként azon meggyőződésre emelkedtek, hogy az igazi egy­ház még eszmény, melly után folyvást töreked­nünk kell, mivel jóllehet az a1 létező egyházak­ban többé kevésbbé tisztán van valósítva, de tö­kéletesen sehol sincs elérve. — Ezen felfogásnál fogva különösen kétségbe vonták a' kathol. egy­ház azon elvét, melly a' római káté L. 1. P. 3 c. 2 van kifejezve : „Universalis etiam eam ob cau­sam dicitur, quod omnes, qui salutem aeternam consequi cupiunt, eam amplecti debeant, non se­cus ac qui arcam, ne diluvio perirent, ingressi sunt. Que m admodum haecuna ecclesia errare non potest in fide ac morum disciplina tradenda, cum a­spiritu­m, gubernetur, ita caeteras omnes, quae sibi ecclesiae nomen arrogant, ut quae diaboli spiritu ducantur, in doctrinae et morum perni­ciosissimis erroribus versari necesse est." Midőn a' kathol. egyház csalhatatlanságrai igé­nyét visszautasította, magának sem igényelhete csalhatatlanságot a' prot. egyház, ugyanazon el­vénél fogva, mert nem tarthata igényt azon tö­kélyességre, hogy az eszmét már teljesen valósí­totta , hanem egyfelől a' sz. írásra hivatkozott, mint a' mellyben a' keresztyénség tökéletesen van kifejezve; másfelöl láthatatlan eszményi egy­házra mutatott, mellyet kell hogy a­ látható, ta­pasztalati egyház minden egyes tagja a­ maga kö­rében és tehetségéhez képest valósítani töreked­jék. Jóllehet az egyház, mint az Isten országa a'

Next