Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-11-21 / 47. szám
A katholicismus alapelve tehát a tekintély, mely nem bennem, nem az egyénben, a hívőben van, hanem rajtam kívül, Istentől ezzel felruházott rendben vagy egyházi főnökben van, ki ugyan a vallásalapító közvetlenül adta tekintélyre, a szentírásra is hivatkozik, de egyfelől ennek értelmezését és magyarázatát egyedül ő teheti, másfelöl pedig a' sz. íráson kivül másra, a' hagyományra és a' sz. lélek koronkénti nyilatkozataira is alapítja határozatait. — A' kathol. vallás kútfeje tehát nemcsak a' sz. írás, hanem a' hagyomány, a' tanító, vezérlő egyház végzései is. — A kathol. egyházat illetőleg, az az eszmének tökéletes valósulása, teljesen bevégzett ház, mellyen belül üdv, kivül pedig csak kárhozat van. — A' vallást illetőleg ez teljesen befejezett rendszer, úgyhogy a' dogmákon, a' mint azokat a' zsinatok 's főleg a' tridenti zsinat meghatározta és sűrü átkokkal körülbástyázta, változtatni nem szabad. A kathol. vallási rendszer szerint a hívők kiskorúak, az egyéniség nincs kifejlődve, hogy saját lábán járhatna, saját,belátását követhetné,—azért nem is érintkezhetnek közvetlenül az Istennel, hanem gyámokra, közbenjárókra van szükségök, kik érettek rendelkeznek, imádkoznak, kik őket vezérlik, oktatják, feloldozzák 'stb. — Az egyéniség tehát el van némítva, alázatosság, engedelmesség és hivékenység a főkellékek és erények az egyház kiskorú tagjaira nézve, mellyek azonban gyakran ellenkező szélsőségre csapnak által, gőgre, engedetlenségre és hitetlenségre változván át. Minthogy a' vallás tanaival nem szabad a' hi vő egyénnek törődnie, azokat szabadon vizsgálnia belőlük a' lelkével rokoni kiválasztani 's sajátjává tenni, ami pedig tőle idegen, azt elvetni,— hanem egyszerű hit követeltetik a nélkül, hogy az belső és teljes meggyőződésből fakadjon, — mert csak kétségbevonáson, szorgalmas nyomozáson, teljes befogadáson és megemésztésen keresztül ment dolog válhatik meggyőződéssé : azért a' tanítások és dogmák a' jó katholikus előtt idegenek és külsők maradnak's gyakran az egész vallás rája nézve csak tárgyias külső dolog, 's a' vallásra vonatkozó tettei is csak külsők, nem benső szívből fakadtak, pl. az olvasó szerinti imádkozás. — Általában az egyéniség elnyomása eredményezte a' bensőség elhalását, 's az egész katholicismuson bizonyos hideg külsőség mutatkozik mind a' vallást, mind az egyházat illetőleg. A' katholicismus bélyegei, a' mondottak szerint: tekintély, befejezettség, közbenjárás, külsőség. — A' katholicismus tehát a merev veszteglést képviseli, mivel hiszi, hogy az eszmét már valósította, hogy már tökéletes,— az egyedül idvezítő igazságot teljesen bírja, 's mivel a' substantialis tekintély az egyéniség fejlődését, haladását lehetleníti; továbbá a' hivők kiskorúságát ápolja, miszerint az egyéniség nincsen még kifejlődve s az előbbi elvnél fogva nem is fejlődhetik , hanem lelki atyákra, vezető, tanító papi rendre van szüksége ; azután a tótszenteskedést (Werkheiligkeit) mozdítja elő, miszerint elég, ha külsőképen teljesíttetnek az egyházi rendeletek; 's végre ebből, hogy hiszi, miszerint az egyedül idvezítő teljes igazságot bírja, foly kirekesztősége, üldözési hajlama. —ltalában véve, a' katholicismus bámulandó következetességgel alkotott rendszert mutat fel, 's Schütter nem alap nélkül mondá, hogy a' katholikus hivőnek csak bizonyos, akár nevelés, akár meggyőződés által nyert álló-pontra van szüksége 's onnan logikai következetességgel fejlődik ki egyik dogma a' másikból, 's a' katholikus tanok összege olly erős hitté válik benne, mint millyen erős hajdan azon hit volt, hogy a1 nap kering a' föld körül. — Illy következetes rendszerrel eddig nem dicsekhetik a' protestantismus. A' protestantismus olly régi, mint a' katholicismus, mert elve, az egyéni szabadság, az ség, a' katholicismus elvével, a' tekintélylyel önegiesegykorú, csakhogy az első századokban alárendelt szerepet vivén, legfölebb mint felekezet lépett a* kathol. egyház ellenébe, mignem a' reformatio azon elv követőit önálló és független egyházba egyesítette. A' reformátorok látván azt, mit a' hagyományok és emberi rendeletek borujából a' sz. írás világánál tiszta keresztyén igazságnak kiismertek, az uralkodó egyháztól üldöztetve, hogy üldözési jogát kétségbe vonhassák, lassanként azon meggyőződésre emelkedtek, hogy az igazi egyház még eszmény, melly után folyvást törekednünk kell, mivel jóllehet az a1 létező egyházakban többé kevésbbé tisztán van valósítva, de tökéletesen sehol sincs elérve. — Ezen felfogásnál fogva különösen kétségbe vonták a' kathol. egyház azon elvét, melly a' római káté L. 1. P. 3 c. 2 van kifejezve : „Universalis etiam eam ob causam dicitur, quod omnes, qui salutem aeternam consequi cupiunt, eam amplecti debeant, non secus ac qui arcam, ne diluvio perirent, ingressi sunt. Que m admodum haecuna ecclesia errare non potest in fide ac morum disciplina tradenda, cum aspiritum, gubernetur, ita caeteras omnes, quae sibi ecclesiae nomen arrogant, ut quae diaboli spiritu ducantur, in doctrinae et morum perniciosissimis erroribus versari necesse est." Midőn a' kathol. egyház csalhatatlanságrai igényét visszautasította, magának sem igényelhete csalhatatlanságot a' prot. egyház, ugyanazon elvénél fogva, mert nem tarthata igényt azon tökélyességre, hogy az eszmét már teljesen valósította , hanem egyfelől a' sz. írásra hivatkozott, mint a' mellyben a' keresztyénség tökéletesen van kifejezve; másfelöl láthatatlan eszményi egyházra mutatott, mellyet kell hogy a látható, tapasztalati egyház minden egyes tagja a maga körében és tehetségéhez képest valósítani törekedjék. Jóllehet az egyház, mint az Isten országa a'