Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-02-14 / 7. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hatodik évi folyamat. Ft*. 14. 1847. Megjelenik e' Lap 1 Vi iven minden héten egyszer, vasárnap. — Előfizetési ár félévre Buda-Pesten házhozhordással. 2 ft 40 kr borítékban 3 ft 40 kr., postán küldve 3 ft 40 kr. pgő pénzben. Előfizethetni Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 483. miatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája ügyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál. TARTALOM : Szózat az egyházi élet belső reformja ügyében. Pap István — Levél egy új lelkészhez. Y. L. — Iskola-ügy: A vizsgálatnak, mint tancdai kor és nyilvános cselekmény és gyakorlatnak, czélja: Dr. Teichengráber Lajos. — Egyházi régiségek: Magyar prot. egyházi szertartások. Dobos János. — hogy az okosságnak csupa meg nem tagadásával vagy használásával meg nem elégedve, igy fejezi ki magát értekezése elején : ,,Es ist noch ein Schritt zu thun, dieser namlich, die Lehren des Christenthums in ihrer Lauterkeit für nichts, als für die Aussprüche der practischen Vernunft anzusehen. Nur dabei gewinnt das Christenthum, und die Vernunft tritt in den Besitz der alten ihr gehörigen Rechte ein." Protestáns iróink között, elveikkel következőleg, számtalanok az okosságnak, és ezzel együtt a'tökéletesedés pártfogói, még pedig nem tudós értekezésekben, hanem, mi leginkább figyelmet érdemel, egyházi beszédeikben, kik közöl a' külföldieket elhallgatván, magyar hazánkban is, a' többek között Kalmár József kathedrai tanításaiban, 's több kiadott beszédeiben, majd minden levélen lehet erre példát látni. Nevezetesek a' többek között, a Jézus tanítói bölcseségéröl mondott tanításában (1-ső köt. I. 106 ) ezen szavai : „Mi ugy hiszszük, hogy a' keresztyének vallástudományának egy kiváltképen való nemes czimere a' tökéletesedhetés, azaz, hogy az evangeliomi tudomány nem tiltja el, és nem vetette átok alá a' tiszta lelkismeretnek,és a' megvilágosodni kívánó léleknek szabad vizsgálódásait a'hitnek dolgában , sőt inkább serkent bennünket hathatósan, hogy igyekezzünk magunknak több-több kincset gyűjteni a' tudományból, és mindenestől fogva megnevekedni abban, a' ki fő, t. i. a' Jézus Krisztusban. És ugyan kérlek, micsoda evangéliom volna az, melly eltiltana minden reformátiót? Isten ments meg az illyen vallástól! Isten ments meg az ollyan evangéliomtól, melly azt kivánná tőlünk, és abban helyheztetné keresztyéni dicsőségünket, hogy a' XIX-dik században is a' VIII-dik 'IX-dik századnak setétségében vergődjünk." — De ugyan lehető volna-e ez a' tökéletesedés, 's ez a' reformatio az okosság használása nélkül? Nem volna-e csupa setétség a' vallás akármelyik titka is reánk nézve, ha ahoz okos meggyőződés nem járulna ? Mind általában a' vallás, mind különösen az evangeliom tekintete, az okosság által áll és terjed; és a' keresztyén vallást az okosság világa elöl el akarni rejteni, annyi, mint azt gyanúba hozni. Nem lehet ugyan helybehagyni, midőn valaki ismerötehetsége határait meg nem ismerve* 7 7. $KÓ»az a* egybeászi élet bel^ó reformja íkyéreefi. (Vége ) Tetszenek nekem az „Egyházi Beszédek" gyűjteményében, (kiadja Szalay Imre, apát, kanonok 'stb. — ujabb évi folyam 1-sö köt. i. 206) ezek a' szavak : „Soha sem fordúl felénk a' hold egyik oldalával; de a' másik világosítja földünket : vagyon a' hit titkainak is olyan fele, mely mindenkor el van rejtve előttünk; de van más fele is, melly világos elménknek , ösztönt ad a' jóra akaratunknak." De épen ez a' világos fele az, mellynek kimutatásával kell foglalatoskodni az okosságnak, és a1 mit a' keresztyén tanítóknak 's a' keresztyén vallás iránti tiszteletből nem kell elhallgatni, hogy ne csak a' tekintet, hanem az igazság szent lelke is munkálkodjék a' hívekben. Egy buzgó katholikus pap (Gehrig), kinek minden szavai vallásosságot, és különösen a'keresztyén vallás, 's ennek isteni alkotója a' Jézus iránt mély tiszteletet mutatnak, egy rövid, de igen érdekes értekezésében (Sollman bei dem christlichen Religionsunterricht, wie noch viele Volkslehrer thun, die Lehren der Vernunft, und des Christenthums einander entgegen stellen ?) így végezi beszédét: „Die Sache des Christenthums, ist keine andere, als die Sache der Vernunft. Davon überzeugt man sich durch gründliches Studium der christlichen Urkunden. Man sondere des shalb das, was zur seiner Einführung in die Welt, als Mitteldiente, von dem, waschristliche Sittenund Religionslehre ist. — Nur wenn wir so verfahren, und auf diese Art das Volk zur Einsicht der Einheit des Zwecks des Christenthums, und der Vernunft gelangt, wird unser Unterricht gründlich werden, und wird seine Früchte in der ungeheuhelten Tugend und Frömmigkeit unserer Zuhörer aufweisen." A' lisztért szerző annyira tiszteletben tartja az okosságot a vallás dolgában, j