Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-08 / 45. szám

badsága volt kockáztatva. Malborough az éj egy részét kö­nyörgéssel töltötte s hajnal hasadta előtt urvacsoráját vett az angol­ egyház szertartásai szerint. Ekkor sietett Eugen­hez csatlakozni, ki valószínűleg akkor gyónt meg egy pá­pista papnak. A tábornokok egymással tanakodtak, meg­vitatott terveket elkészítették, s mindenik visszatért saját állomására. Malborough parancsot adott a közönséges kö­nyörgésre. Az angol káplánok elolvasták a szent szolgála­tot az angol ezredek előtt. A hollandi sereg kálvinista káp­lánjai, oly fővel, melyre püspök soha sem tett szentelő ke­zet, elhangoztatták esedezéseiket, hazafiaik előtt. Az alatt a dánok lutherán egyházszolgákat hallgattak , a capucinu­sok pedig az osztrák lovas-századokat buzdították, s kö­nyörögtek a szent szísznek, küldjön áldást a római szent birodalom fegyvereire. . . Az ütközet megkezdődik, s ezen különféle vallású emberek úgy működnek mind, mint egy testnek tagjai. A pápista és protestáns tábornokok egy­aránt kifejtik minden erejüket, hogy egymást segítsék, hogy egymást felülmúlják... Napszálta előtt a birodalom mentve van . . . Franciaország egy nap alatt elvesztette nyolcvan évi cselszövény és győzelem gyümölcseit... A szövetségesek pedig, miután együtt közös erővel győztek, külön-külön, hálát adtak istennek, mindenik a maga vallá­sos szertartásai szerint. Hát tettleg atheismus ez? Mon­daná-e valaki józan és­szel, hogy mivel a szövetséges had­seregnek egy akarata s egy közös érdeke volt, s mivel súlyos felelősség fekszik főnökein, tehát parancsolólag szükséges volt, hogy a hadseregnek, mint seregnek, egy megállapított vallása lett légyen, hogy Eugent meg kellendett fosztani a vezénylettől azért mert pápista, s minden hollandi és osztrák ezredest letenni azért, mert nem irja alá a XXXIX. hitcikket? . . . Bizonynyal nem... A csatamezőn a legtudatlanabb­ gránátos is belátta volna ez állítmány képtelenségét. „Én tudom — igy szólott volna , hogy a savoyi herceg misére jár, s hogy ez az a mit nem tűrhet János káplár: de, mi köze van a misének Blenheim­ falu elfoglalásával? A hercegnek az kell, hogy a Francia meg legyen verve, s épen ez kell János káplárnak is. Ha egy­másnak segítségül leendünk a legvalószínűbb, hogy meg­fogjuk őket verni. Ha minden pápistát s hollandit elkül­dünk , Tallard egytől egyig mind elfog bennünket". ..Úgy képzeljük, mikép maga Gladstone úr is megengedi, hogy a mi becsületes gránátosunk a legjobban így okoskodott volna. S ha megengedi, mi a következmény ? Epen ez, hogy Gladstone úr minden általános elveit, melyeket a hatalom, a felelősség, a személyiség s az egyesült közremunkálás felől elmondott, fel kell adni, és hogyha elméletének csak­ugyan állania kell, valami más alapon kell állania. Úgy hisszük, mikép eddigelő megmutattuk, hogy célszerű­ lehet, nagyfontosságú szándékok végett, az em­berek között oly szövetségeket alkotni, mely szövetségek­ben egység s közös érdek legyen, s melyek nagy hatalom­mal megbízott és ünnepélyes felelősség alá helyzett kor­mányzók igazgatása alatt álljanak , és mind e mellett még­is felette célszerűtlen lehet, hogy az ily szövetség társula­toknak , mint ilyeneknek, ugyanazon egy hittan rendszert kelljen vallaniok vagy valamely vallásos külső isteni tisz­teletet közösen végezniök. Mimódon bizonyíttatik tehát be, hogy ez eset nem történhetik némelyikével azon nagy szövetség társulatoknak, melyeket államnak nevezünk? Mi hisszük szilárdan, mikép ez eset adja magát elő némelyik államra nézve. Mi hisszük szilárdan, mikép vannak olyan községek, melyekben öszvevegyíteni a hittant, a kormány­zattal oly képtelenség volna, a­minő képtelenség lett volna, a Blenheimnál egyesült hadsereg jobb szárnyán, az ütközet közepén, vitályt kezdeni a bal szárn­nyal a purgatórium vagy a képek vallásos tisztelete felett. Gladstone úr azt mondja: az államban legfőbb hatalom­mal bíró személyeknek, bárkik legyenek is, kötelességök fel­használni ezen hatalmat oly céllal, hogy előmozdítsák mind­azt, valamit ők hittani igazságnak ítélnek. Már bizony mie­lőtt felhívhatna bennünket ily tétel megengedésére, köte­les bebizonyítani, mikép az ily személyek a hatalomnak ily használása által, valószínűleg több hasznot, mint kárt okoznak. Az első kérdés ez: váljon egy kormány, a vallá­sos igazság terjesztését mint fő céljai egyikét tűzvén maga eleibe, valószínűbben vezérelheti e a népet jó uton mint roszon? Gladstone úr kikerüli e kérdést, és — alkalma­sint ez volt mit legbölcsebbet tehetett. „Ha — ezt mondja ő — a kormány jó, hagyjátok rendelkezésére természetes tisztét és hatalmát. Hogyha pe­dig nem jó, tegyétek azzá ... Mihez képest, az igazi utat követjük, ha először a kormányzatnak valódi eszméje vagy elvont fogalma körül szemlélődünk, természetesen beszá­mítva az emberekben meglevő gyarlóságokat és gonoszsá­gokat; azután pedig megvizsgáljuk, váljon ezen eszmében benfoglaltatik-e a kormányt illetőleg azon képesség és következetes kötelesség, miszerint törvényeket hozzon és minden eszközöket felhasználjon a vallási célokra, — rö­videbben, a vallás felett választást gyakoroljon." Természetesen tökéletes joga van Gladstone urnak bármely elvont kérdés felett okoskodni, de csak ugy ha folytonosan eszében tartja, mikép csak elvont kérdés az, a­mely felett okoskodik. Hogy váljon egy tökéletes kor­mány lenne-e, vagy nem lenne e jó gépezet vallásos igaz­ság terjesztésére , ez bizony ártatlan, s a­mennyire mi tud­juk, még épületes tárgy is lehet a vizsgálódásra. Azt azon­ban fontos dolognak tartjuk felemlíteni, hogy tökélletes kormány még nem volt s nincs is a világon. Egyáltalában nincs semmi kártékonyság annak vizsgálgatásában is, minő irányban menne a levegőbe hajított kő, ha nem mű­ködnék a nehézkedés törvénye. Ámde a következmények nem igen tetszenének, ha a vizsgálódó, miután számítgatá­sait bevégezte, elkezdene köveket hajgálni mindenféle irányban, meg nem gondolva, hogy következtetése hamis előtételen (hypothesisen) épült, s az ő kövecsei, a­helyett, hogy a végetlen űrben repülnének el, hirtelen kúpvonalba kanyarodnának és a szomszédok ablakát s fejét betördelnék. Nagyon könyöí azt kimondani, hogy a kormányok jók , s ha nem jók, jóvá kell tenni. De mi értetik ez alatt „jó kormány" ? És mikép kell a világon levő rosz kormá­nyokat jóvá tenni ? És minő becsértéke lehet oly elmélet­nek, mely egyedül egy, s pedig a legmagasb mértékben túlcsapongó feltételnél fogva igaz ? Mi azonban nem engedjük meg, hogy a kormány, ha­bár minden világi céljaira nézve oly tökéletes volna is, minővé az emberi gyarlósághoz képest lehet, ezen tökélyé­nél fogva szükségkép alkalmas igaz vallást terjeszteni. Mert látjuk, mikép a kormánynak igaz vallás terjeszté­sére alkalmas volta, semmikép sincs arányban, intézteté­sének világi céljaihoz mért alkalmas voltával. Egyéneket tekintve látjuk, mikép oly fejdelmek, kiknek kormánya alatt a nemzetek legügyesben voltak védve kül- s bel­­za­varoktól, és leggyorsabb előlépéseket tettek a polgároso­dásban , egyáltalában nem voltak jó tanárai a vallásnak. Vegyük fel például a legjobb francia fejdelmet IV. Henri­ket, azt a királyt, a­ki visszaállította a rendet, bevégzett egy szörnyű polgárháborút, kitűnő állapotra emelte a pénz­ügyet, tiszteltté tette hazáját európaszerte, s kedvessé ön­magát az általa kormányzott nép nagy testülete előtt. És­­ ez ember kétszer volt hugenotta, kétszer pápista, s a mint Davila megjegyzi, erősen gyanúsíttatott, hogy elmé­letileg semmi vallása sincs; gyakorlatilag pedig, bizony nem nagyon volt vallásos korlátoltság alatt. Vegyük Péter cárt, Katalin császárnét, Nagy Fridriket. Bizonyosan nem leend vita tárgy, hogy ezen fejdelmek, minden hibáik mellett is, ha őket csupán a kormányzat világi céljaira vo­natkozólag ves­szük fontolóra, az érdem középszerűségén felül állottak. Tekintve őket, mint hittani kalauzokat, Glad­stone úr hihetőleg alább helyezné őket a Bourbon ház spa­nyol ágának legaljabb hebehurgya tagjainál. Nemkülönben, ha egyénekről rendszerekre megyünk át,egyáltalában nem fogjuk úgy találni, hogy a kormányoknak vallásos igazsá­gok terjesztésére alkalmas volta, arányban állana világi

Next