Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-06-30 / 26. szám
ŐSZINTE SZÓ FELELETÜL AZ ŐSZINTE SZÓRA! A Prot. Egyh. és Isk. Lap folyó évi 16-dik számában egy névtelen gömöri atyánkfia — azon kérdésre: hogyan lehetne a prot. papság állapotán segíteni, hogy az egyházak magok is vagyonosabbak lehetnének — az egyházak affiliálásával, vagy tagosításával felelvén, s ugyanazon lap 23-ik számában Sz. K. név aláírással ezen íz indítványt cáfoló „Őszinte szó" cikk jelenvén meg: minthogy ezen utóbbi cikkben felhordott érvek némileg a recriminatio terén mozognak: — alkalmat veszek magamnak véleményemet ezen két véleményhez csatolva az őszinte szót őszinte szóval viszonozni. A gömöri indítvány egyháztagositási terve alapeszméjében, a mennyiben t. i. az egyházak s lelkészek sinlődő állapotán segitni akar, nem uj, de hogy közérdekű s megfontolásra méltó, azt nemcsak ezen eszmének bármikor s bármily alakban jelentkezett föllépése következtében folytatott élénk s sokszor szenvedélyes vitákból következtethetjük , hanem főkép abból, hogy ezen eszme az élethalálharc annyiszor történt kiállása után most is uj erőben s fris egészségben megint előérkezett, s felszínre került! Ama szomorú évek után egyh. irodalmunk első zsengéje, mint az ébredő tavasz első hírnökéül alig jelentek meg a S.-Pataki Füzetek — megtörve a szellemélet hallgatag némasága — mindjárt az első füzetekben egy tudós lelkész atyánkfia mély érzéssel, élénk tollal, de híven az igazsághoz; világ elébe hozta ezen kérdést: miként lehetne a fenálló belső személyi fizetésrendszert úgy átidomítani, hogy a célnak jobban megfelelvén, mind a belső személyek, mind az egyházak megszabadulhatnának ezen fizetésmód által rájuk rakott s terhelő bilincsektől. Ezen felszólamlásra nem sokáig késett a felelet, megjött az, s az egyiptomi húsos fazekakra sóvárgás vádjában. Nem sokkal ezután, ismét más alakban, t. i. államsegély alakjában tűnik fel: erre a válasz a persely lőn, s Észak-Amerika példája, hol a persely a vallásos élet egyedüli s kiapadhatatlan forrása. Most ismét a gömöri indítvány egyháztagosítást ajánl. S az „Őszinte szó" szó pedig épen kihasitásról, s csaknem a lelkészi hivatal teljes annihilatiójáról értekezik, s egyszersmind vádakkal kiséri cáfolatát. Tehát az eddigi ezen eszme felett folytatott vitáknak mindig egy, s ugyanazon eredménye jön! Mi lehet ennek oka ? azt hiszem, hogy en valóban is kétéletű kérdés tárgyalásakor nem épen helyesen a testet a lélekkel, a földet az éggel, a lelkészt egyházával s hivatalának legmagasb kellékeivel, a vallásos élet eszközeit a vallás legeszményibb céljával identifizáltatván, az első lépésnél, ezen kérdés mindjárt levegőbe röpíttetik. Vegyük például az államsegély és persely közti vitát, de csak például, mert az államsegélynek még csak említésére is így kell szólani, minden jámbor protestáns léleknek: ,,minden jó lélek dicséri az Urat." — Valjon helyesen történt-e az, hogy az államsegély az észak-amerikai persellyel parallelizáltatott? Én azt hiszem, nem! Tudjuk s tapasztaljuk, hogy az államkormány milyensége befolyással szokott lenni — habár észrevétlenül is — a vallásos élet fejlődésére is. Észak-Amerikában a prot. vallás buján tenyészik, s örök ifjúságát éli , s nálunk már a lélek szabad repülése nem oly magas, a szív fogékonysága nem oly mély, az áldozatkészséget némi kényszer, a lélek önkénytességét némi mechanismus váltotta fel, s mindez természetes okoknak lőn szüleménye. — Mondják: teher alatt nő a pálma, s minél jobban nyomatik a vallás, annál jobban kifejti erejét. Igaz ez a kivált hajó eleve leemeli róla a terhet az isteni kéz , de ebből még nem következik, hogy nyomás nélkül még több s nagyobb erőt nem fejthetett volna ki. — Bizony fájdalommal kell visszaemlékeznünk a pátens kérdésénél azon tényre, hogy ahol népünk hajlandó lett elfogadni azt: nem meggyőzésből, hanem az államsegély kecsegtető reménye fejében tette azt. — Miből ismét nem az következik , hogy tehát államsegély legyen, Isten ments meg!! hanem az, hogy a létező viszonyok előtt szemet hunyni nem szabad, és hogy mi Észak-Amerikában teljesen felesleges és szükségtelennek mutatkozik, meglehet, nálunk a nép titkos óhajtásai közé tartozik; s hogy e szerint nem ábránd, nem antikrisztusi szellem, nem kényelemsóvárgás az, ha valaki, mint a gömöri indítványozó úr tette, módokról és eszközökről gondoskodik, és hogy ily szembeállított tételek által ezen kérdés pedig megoldása már kilá-