Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-01-22 / 4. szám
Nyolcadik évfolyam. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. 4. ch PROTESTÁNS Pest, jan. 22.1865. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A GRALLIKANISMUS. A sokat emlegetett encyclika megjelenése óta, melynek éle, ugy látszik, különösebben Olaszs Franciaország ellen volt intézve, a gallikanismus és gallikán egyház ugy az egyházi, mint a politikai lapokban igen gyakorta emlegettetik, és tekintve a Franciaországból legújabban érkező tudósitásokat, s azon súrlódásokat, melyek a francia klérus egy része, az u. n. ultramontanisták, és a francia kormány közt kifejlődni kezdenek, nagyon hihető, hogy még gyakorta emlegettetni fog: azért helyén lesz a gallikanismusról, ennek jelentéséről, eredetes fejlődéséről egy-két szót szólani. A gallikanismus alatt érteni szokták a franciaországi katholika vagy az u. n. gallikán egyház szellemét, valamint azon egyház szokásainak, előjogainak, alapelveinek és nézeteinek összegét, tekintve ezeket részint magukban véve, részint Rómához való viszonyukban. Vagy más szóval: a gallikanismus a római katholika egyháztestnek egy oly tagja, mely bensőleg—t. i. a tanokban — az egészszel szorosan össze van forrva , de külsejéről — t. i. az egyházkormányzatot illetőleg,— dacára annak, hogy a kathol. egyháztól s ennek fejétől a pápától külön szakadni nem akar, a francia nemzetiség szelleme, a frank nemzet szabadságszeretete, s önállósági vágya tükröződik vissza. Ennek eredetét némelyek még Irenaus lyoni püspök idejére, vagyis a 2-ik század végére szeretik visszavinni, azt vitatván, hogy a galliai keresztyének, kik Krisztus vallását, mint tudjuk, Kisázsiából vették, már ekkor bizonyos önálló, bár Rómával szoros viszonyban levő, egyház-társulatot képeztek. Hogy ez mennyiben igaz, alig tudhatni, hiányosak lévén e korból adataink. Hanem talán biztosabban mondhatjuk, hogy a gallikanismus alapjai a frankok áttérésével (496 körül) lőnek megvetve. Ekkor még ugyanis a pápai hatalom általában messze volt attól, hogy az újonnan keresztyénné lett népek nyakába valamely súlyos igát vethetett volna; de különösen csinnyán kellett bánni a pápai széknek a frank nemzettel, mely a germán törzsek közt leghatalmasabb volt, s mely azok között az orthodox keresztyénséget először fogadta be. Következőleg a pápai szék nemcsak királyát ajándékozta meg e nemzetnek hízelgő címekkel (rex christianissimus et ecclesiae primogenitus), de magát a nemzetet is, vagy inkább egyházát több kiváltságokkal, legalább negatíve, azaz elnézte, ha a szabadszellemű frank nemzet önállóságát kevésbé áldozta fel a pápai hatalomnak. De elnézte a következő századokban is, nemcsak mivel a frank birodalom kiebb kiebb terjeszkedett s hovatovább hatalmasabbá lett, de mert a germánok közötti hirdetőit a keresztyénségnek a frank nemzet és major domusai támogatták, s különösen ezeknek volt köszönhető, hogy Bonifacius a németek nagy részét a keresztyénségnek megnyerte, és ezeknek püspökeivel az első német zsinaton (743) a pápa részére hűségesküt tétetett le; s másrészt mivel a frank nemzet volt az, mely Rómát s a pápát a berontó ellenségtől a 8-ik század folyamában többször megvédelmezte, sőt Péter székét gazdag ajándékkal megtisztelte. Igy nem csoda ha jórészt füstbe ment Bonifác minden odacélzott törekvése, hogy miként a német püspököket, ugy .„V. • f