Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-11-19 / 47. szám
HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 80 ujkr. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓhivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyban a kiadóhivatalban. EGYESÜLJÜNK. A Protesanus Egyházi és Iskolai Lap 45. számában, olvastuk t. c. Körmendi Sándor úr érdekes cikkét, valamint általam igen tisztelt dr. Ballagi Mór úrnak iránta tett alapos észrevételeit. Szabad legyen nekem is ezen fontos egyesülési ügy tekintetében, csekély véleményemet szokott őszinteséggel röviden előadni. Hitsorsosink egyike, vagy másika, talán még azon időre visszaemlékezik, midőn ezen sorok igénytelen irója hazánk mindkét evangélikus testvérfelekezetet végleges egyesülésre, vagyis unióra felszólította,és pedig e dicső cél felé törő első lépéseket illetőleg, nem épen sikeretlenül. De ezen első lépések, fájdalom, egyszersmind az utolsók valának, és nagy közügyünk, mint sok más üdvös és szent, a feledékenység tengerébe elsülyedett. Meglehet, hogy sokan ezen szomoritó feledékenységet, a magyaroknak ismételve szemrehányt szalmatüznek tulajdonítják. De méltatlanul. Tüzes a magyar, de rendületlen is — Te facta loquuntur! Nem a magyarok, hanem az akkor Bécsben székelő közkormány emberei voltak azok, kik minden egyesülési törekvéstől rezzenvén, különösen oly nagy hatásától, milyen a két hitfelekezet uniója, ezt a vakbuzgóság, és pánslavistikus ármányoskodások segítségével, csíráiban elnyomni, elfojtani törekedtek, mi részint sikerült is. De hála istennek most már más időket élünk. Most a hatalom közegei feladatainak egyike, az erőket, az érdekeket egyesíteni. A vak buzgóság tért kezd engedni a felvilágosodásnak, a nemzetiségi súrlódás a testvéri kézfogásnak. Itt van tehát az idő, az unió elevenen eltemettetett embryóját, ideiglenes sírjából felriasztani, és edzett férfiúvá nevelni. Akarat, szilárd akarat kell hozzá, más nem. — Nem akarván itt a két hitfelekezet tanjainak különféleségét bővebben fejtegetni, itt csak az úrvcsora és a praedestinatió fölöttit bátorkodom említeni. Az elsőre nézve, egyenesen kimondom, a két hitfelekezet felvilágosodottjai szellemileg egyetértenek, anyagilag pedig, ezt az illető lelkészek már most is — mint azt a hivek kívánják, majd ostyában majd kenyérben osztogatják. Mi a másodikat a praedestinatiot illeti, ha ez józanul t. i. azon értelemben magyaráztatik, hogy a mindentudónak kell tudnia, milyen leend a született emberi lény ez árnyékföldön való életpályájának folyamatja, kell tudnia azt is mik leendnek végzett pályájának síron túli következményei— nincsen keresztyén ember ki ezen tannal egyet nem értene. Tudom, hogy van itt még más, mind szellemi, mind anyagi kérdés, de ezek mind másodrendűek és e helyen tüzetesen nem feszegethetők. Ezen utolsók sorából csak az alapítványi kérdést szabad legyen említenem. Csekély véleményem szerint, ezt is józanul kell felfogni, mert e természetű alapítványok közcélja mindig csak ugyanaz volt, t. i. a protestáns hitvallás fentartása szilárdítása és tekintélyének gyarapodása. Ezen nemes cél az unió által biztosabban és dicsőbben nem éretetik-e el, mint a két felekezet elkülönzése által . Mi pedig ezen alapítványok aránylagos felosztását illeti, azon valóban az unió szent ügye hajótörést nem szenvedend. Előre tehát, szent a cél—bizonyos a győzelem! Victoria consiliiset ratione perficitur, cuncta virtute expugnabilia! Gróf Zay Károly, s. k. {g 93