Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-02-25 / 8. szám
8. >3 ° Pest, febr. 25. 1866. Kilencedik évfolyam. PROTESTÁNS YHAZI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Aüpótés szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petii sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. NÉHÁNY SZÓ A REF. SEGÉDLELKÉSZEK ÉRDEKÉBEN. Mi sem lenne fölöslegesebb, mint segédlelkészeink általános szigorú helyzetének rajzolni akarása, mivel az oly közönségesen ismert dolog, hogy minden sopánkodást — s főleg lap utján — kizár; de korántsem a jóakaratú kisérleteket, melyek e helyzet lehető enyhítését, javítását célozzák. Ez igénytelen sorok ily szempontból indulva ki: mintegy viszhang akarnak lenni — bár jó későn — a tiszántúli segédlelkészek azon (a S. P. Füzetekben közzé is tett) folyamodványára, melyet ők egy év előtt az egyh. ker. gyűlés elé fölterjesztenek. Szerény volt ugyan a kérelem, de nem teljesíttetett , mert nem teljesíthető; mivel, hogy minden s. lelkész legalább száz o. é. frt fizetést kaphasson: e végre szükség, miszerint elsőben a főnökök fizetése emeltessék oly mennyiségre, hogy mindenik képes lehessen amaz igen megérdemelt csekély összeget családja csonkítása nélkül fizetni, mi pedig ez idő szerint még teljes lehetetlen. Hogyan segítsünk tehát mégis a bajon, hogy a főnökök se terheltessenek túl, s a segédek óhajtása is — legalább megközelítőleg — teljesíttethessék, miután segítenünk mindenesetre kell, s pedig nem is annyira az egyének, — mint sokkal inkább egyházunk érdekében? Nem tudom, hogy oly életrevaló lesz-e közvetítő ajánlatom, mint amily őszinte jóakarat sugallata; sem azt, hogy kellőleg eltaláltam-e azok szívének valódi hangját, kiknek érdekében szót emelni bátorkodom, de mégis megkísértem. Hogy nemes és nagy célok létesíttethessenek : egyetlen mód nyilvánult még eddig ugy a tudományban, mint az életben legsikeresebbnek, sőt legcsalhatatlanabbnak, s ez: az erők öszpontositása. De mi értelme volna e téren az erők öszpontositásának, vagy miféle erőket öszpontositsunk ? Egyszerű a felelet: filléreinket! Szűk körben bár, de mégis vizsgálom a külföldi prot. egyházi életet és sehol nem találom, hogy a vallás szolgái (a tudomány többi férfiait nem is említve) oly szegényül volnának jutalmazva, mint nálunk; mert főnök és segéd egyiránt biztosítva vannak az élet mindennapibb szükségei ellen; de nem találom egyszersmind azt sem, hogy a hívek oly nagyszerű eredményeit mutathatnák föl az erők egyesítésének, mint mi. Bámulatos összegek fordíttatnak ugyan ugy Badenben, mint Poroszországban * egyházi és iskolai célokra, de korántsem az egyedüli önkéntes áldozatkészsége, hanem a kormányok bölcs intézkedéséből (pl. a heidelbergi egyetemre évenként 175,600 dél ném. frt, mi osztr. értékben 146,333 ezüst frt s néhány kr) ; mig mi oly négy főiskolát tartunk fel, (hogy egyebeket elhallgassak) önerőnkből, melyekre nemcsak ev. egyházunknak, hanem egész nemzetünknek is sokszor volt és van oka büszkén tekinthetni. Ez ismert, e kiapadhatlan forrásra — a buzgóság filléreire — kívánnám én is azon szerény tervemet fektetni, mely ha a közel jövőben nem *) Mint az „Illustr. Ztg." irja évenként rendesen 2,670,451 tallér, rendkívüli pedig ezen felül 518,840 tallért, s egy tallért frt 50 kr ezüstben. (o. é.)