Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-26 / 13. szám

SZERKESZTŐ- és KIADÓ­HIVATAL: Mária-utca 10-ik szám, első emelet. PROTESTÁNS r ELŐFIZETÉSI DIJ HIRDETÉSEK DIJA: Helyben, házhozhordással és Vidékre postai tül-1­4 h­áb -t sor többszöri beikta­televre 4 frt"­ e^e87 evre 8 frt Előfizet­ő tagánál 5 egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 3l ki. í hetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Negyedéves előfizetőinket figyel­meztetjük: szíveskedjenek mielőbb in­tézkedni a lap tovább­küldetése iránt, nehogy fenakadjon. Teljes példányok még mindig kaphatók. Pest, március 26. 1871. Az egyh­ázi­ reform­­ alapeszméje. (Feleletül Szász Domokos a „Reform-egylet kérdéséhez1" cimü cikksorozatára.) IV. Mottó: Engedelmeskedjünk az időnek. Ne tart­suk fel makacsságból azt, ami összeros­kad ; ne siessünk szerfelett azt megala­pítani, ami jelenkezik. Constant Benjámin. Miután én a megindult reform­mozgalomban tüzetes­ szerepre nem vállalkoztam, bátran Kovács Albert barátomra, mint első kezdeményezőre, bízhat­tam volna annak evictióját, s az eddig tett lépések igazolását; azonban oly nagy részem volt az előzmé­nyekben, melyek azt előidézték, és oly szívesen járul­tam a mozgalom megindításához, hogy némileg maga­mat a dolog szerzőjéül is tekinthetem. Azért tartottam kötelességemnek el nem utasítani magamtól a felelős­séget oly elvek hirdetéséért, melyekért évek óta küz­dök, s melyek életem hitét képezik. Felveszem tehát a fonalat ott, ahol elhagytam, és remélem, sikerülni fog meggyőzhetni olvasóimat, hogy nem hiába kerítettem oly nagy feneket a dolog­nak, melynek érdem szerinti méltánylása csak azon előzmények világos felismerése után lehető, melyekhez csatlakozni kíván; meg kellett mutatni, mit akart val­lásunk szerzője, mit akartak a reformátorok, hogy tisztába jöhessünk a felől, mit akarhatunk, mire töre­kedhetünk mi, kik azoknak méltó örökösei csak akkor leszünk, ha műveket azon szellemben folytatjuk, a­melyben ők gondolták. Mert, hogy eleve kimondjam, én vallást a szó gyakorlati értelmében, istennek revelatioja nélkül képzelni nem tudok. Kantnak tökéletes igaza volt, mikor a vallást úgy definiálta, mint a lelkünkben gyökerező erkölcsi törvényeknek oly alakban történő előadását, hogy azok, mint isten parancsai jelenjenek meg ; de okvetlen hozzá kell tennünk, hogy az erköl­csi törvényeknek oly alakbani feltüntetése a valóság­nak teljesen megfelel, amennyiben azoknak alkotója és teremtője csakugyan isten.. De mert e kijelentés szakadatlan, teljes értéke szerint az csak a múlttal való folytonos kapcsolatban fogható fel, s csak így érvényesíthető. A vallás terén eszközlendő reformok positív sikere e szerint lényegesen attól függ, hogy mily viszonyban állnak azok a vallásigazságok eddig tör­tént revelatióihoz. Azzal, hogy az eddigi egyházi tant legtöbb pont­jaiban megtámadjuk, hogy annak alapjait megingatjuk, korántsem lesz elérve, ami céloztatik, t. i. tisztultabb vallásnézetek meggyökereztetése, mélyebb kegyesség felélesztése, hanem halomra fog döntetni a régi, anél­kül, hogy annak helyébe uj szellemmunkára való ébre­dés következnék. „Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat!" Reánk más nagyobb feladat néz, nekünk az élőkért kell működnünk, építnünk kell, hogy a réginek okvet­len bekövetkezendő összeomlásakor, készületlen ne találjon a katastropba. Mi, kik a szellemek jelenlegi mozgalmában egy új, jobb korszak fényes nappalának hajnalhasadását látjuk, azt is tudjuk, hogy a felkelő nap nem lehet 25

Next