Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-01-13 / 2. szám
Ezen felsőbb intelemnek hódolva vettem bucsut már évekkel ezelőtt, több oly nyilvános, köztük a szivemhez nőtt gyámintézettől is, melyeknek előbb tagja voltam, s tettem ezt csak azért, hogy munkásságom körét szűkebbre vonva, erőmet kiváltképen papi és főpásztori megfogyatkozott hivatalaimnak szentelhessem. Ezen magasabb intelemnek hódolok ezennel is, midőn papi hivatalomat megtartva, a főpásztoritól visszavonulok. Azt különben sem tehettem volna, hogy emezt tartsam meg, s amarról mondjak le, mert ez ellenkeznék egyházunk azon elvével, hogy a superintendens egyszersmind rendes pap is legyen. Ugyanis gyülekezetem híveinek száma az utolsó évtizedben oly szokatlanul növekedett, s ezzel papi teendőim is annyira halmozódtak, másrészről a főpásztori végzendők évről-évre úgy fokozódtak, miként sokszor jutottam azon sajnos helyzetbe, hogy kettős hivatalomnak ugy, mint magam és a hivek óhajtása kívánja Vala, megfelelni képtelen valék. Mert hiszen csak is a hivek határtalan gyengédségének tulajdoníthatom, hogy például superintendensi egyik legfőbb és legnyomósabb tisztemnek, az egyházak látogatásának elhanyagolása miatt, eddig kérdőre nem vonattam. Hálásan méltánylom én a tisztelt hivek ezen gyengédségét, de hálátlan volnék irántuk, ha türelmükkel visszaélni s föpásztori hivatalomat oly utódra bizni vonakodnám, ki papi és superintendensi hivatalának minden teendőit, teljesíteni nálamnál képesebb és szerencsésebb leend. Imádságom az, hogy Isten ily utóddal boldogítsa kerületünket! Mai napon felkértem szeretett elnöktársamat, mélt. b. Podmanicky Frigyes urat, hogy a választást haladék nélkül kiírni, azt vezérleni és befejezni annál inkább is szíveskedjék, minthogy én a dolog természeténél fogva, kell, hogy a választási mozgalomtól magamat határozottan távol tartsam, s abba semmi irányba ne avatkozzam. Hogy pedig ezen álláspontomat s a hívek választási szabadságát lelkiismeretesen megvédhessem, tisztelettel kijelentem, hogy én a választásra vonatkozó akár szó-, akár írásbeli kérdezősködésre, választ adni senkinek nem fogok. Fogadják immár a tisztelt Hívek egyetemben és fejenként, kiváltképen pedig azon oszlopférfiak, kik velem a hivatal terheiben osztakoztak, a bizodalomért, melylyel irántam viseltetének, a türelemért, melylyel gyengeségeimet hordozák, legőszintébb, legforróbb köszönetemet! Bocsánatot kérek mindazoktól, kiket netán teendőim mulasztása, természetem élessége, társalgásom rideg volta és egyéb hibáim által — mert én is gyarló, s az Úr kegyelmére szorult ember vagyok — megsértettem volna. Ellenben biztositok részemről mindenkit, hogy az én szivemben senki iránt sem létezik keserűség, sőt azt vallhatom Pál apostollal : „Bizonyságom az Isten, mely igen szeretlek titeket mindnyájatokat a Krisztus Jézus szeretetében." Végre kérem a hiveket egyetemben, az esperességek elnökeit különösen, hogy hivatalkodásom azon rövid idejére is, mely már csak az uj főpásztor beiktatásáig terjed, ajándékozzanak meg engemet ha nem bizalmukkal, legalább keresztyén türelmükkel, s legyenek szívesek e levelemet a szerintük legcélszerűbb uton, minél tágasabb körben kihirdettetni. A mi irgalomban gazdag Istenünk pedig, terjessze ki legjobb áldását egész egyházunkra, s annak minden tagjaira. Nevezetesen pedig esedezzünk szine előtt, hogy a főpásztori választást szent lelke erejével és világosságával gyámolitsa, hogy netében és eredményében Isten dicsőségét s az mekedves evangeliumi egyházunk maradandó javát eszközölje. Neki, ki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik, fölebb hogysem mint kérjük vagy elménkbe befogjuk, neki legyen dicsőség az anyaszentegyházban, a Krisztus Jézus által, minden időben és mind örökkön örökké. Amen. írtam Pesten, 1872. január első napján. ISKOLAÜGY. Mutatvány gymnasiumi paedagogikámból. 10. §. A gymnasiumok 1740—1791-ig 1. (Vége.) Wolf Keresztély az által, hogy bölcsészetét német nyelven szólamlita meg, közvetve hatott a realismus előmozdítására; Nagy Fridrik pedig, ki a régi classicai nyelvek mellett a gymnasiumokban nagy figyelmet kívánt fordíttatni, bár a hazai nyelvre is maga a francia