Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-03-26 / 13. szám
ezer csoda, hogy még ennyire is áll felekezetünk ! Nem óhajtok kanonoki veres övet, vagy püspöki hegyes süveget, de ha boldogulni akarunk, egyházi szervezetünkön okvetlenül szükséges javítni. Magában a lelkészfizetések emelése még nem vezet célhoz, de ha az emberi ambicsókat csak némileg is legyezgetni akarjuk, akkor az egyházi hivatalok betöltését, s az érdemes munkások megjutalmazásának jogát nem mondom, hogy egy emberre, vagy valamely kis cliquere, de a minden ratio nélküli népszeszélyre sem kell s nem szabad bízni. Oly idők után, minőket e lapok hasábjain pár héttel ezelőtt B. F. úr rajzolt, a midőn a gyülekezeteknek épen semmi joga sem volt, hanem úgy ezek, mint lelkészeik kizárólag az esperes vagy püspök feltétlen kegyétől függöttek, természetesnek találom, ha ellenkező túlságba estünk, és úgy szólva minden jogot a gyülekezetekre ruháztunk. Ez állapot azonban sokáig nem tartható, és nincs rá szükség, miután úgy az egyházmegyei, mint az V. kerületi gyűléseinkben oly hatóságaink vannak, melyek tisztán a gyülekezetek választásai alapján jöttek létre, s így amelyek sok tekintetben a gyülekezeti jogok letéteményeseiként tekinthetők. Hivatkoznak némelyek arra, hogy hiszen a nép még országgyűlési képviselőit is szabadon választja, valamint így választotta előbb megyei tisztviselőit is, sőt némi részben — habár közvetve — még ma is. Ez azonban egy kis tévedés. A nép soha nem választ országgyűlési képviselőt, s a nép vagy 48 előtt a bocskoros nemesség soha nem választott alispánt vagy szolgabírót, hanem mint gyakorlatból tudjuk a központi bizottság, vagy a megyei conferentiák s a főkortesek kijelölik, s illetőleg jelölték a választandókat, vagyis az érdemesebbeket, és a tömeg ezek egyikére vagy másikára szavaz; ép úgy mint nálunk, midőn főgondnok, vagy e. ker. tanácsbiró választatik, látszólag a nagy tömeg, az összes gyülekezetek által, de voltakép csak az e. kerületi intelligentia által választatnak. Egészen szabadon csak a falusi bírót, s elöljáróit választja a nép (sőt némi korlátozás talán már itt is van), és itt mégis illeti ezen jog, miután jól ismeri ezen hivatalok munkakörét, feladatát, valamint ismeri mind egyenként azokat, akik közül választania lehet. Ámde a lelkészi hivatal betöltésénél egészen másként áll a dolog. Az a neme a szabad papválasztásnak, a minő jelenleg nálunk szokásban van, helyén lesz talán pár század múlva; majd ha mi is elérjük a miveltségnek azt a fokát, mely ura Amerikában van, hol kivétel nélkül minden embernek napi rendes táplálékai közé tartozik a sajtó terméke, s hol egy csapat közlöny van az alsóbb és a felsőbb körűek részére, melyek tisztán vallási s egyházi ügyekkel foglalkoznak, melyek a különböző vidékeken ugy szólván minden lelkésznek a munkásságát, majdnem egyes prédikációját figyelemmel kisérik, ismertetik, melyek a lelkészeknek minden legkisebb érdemét, a becsületes munkásságnak minden feltűnő eredményét kikürtölik, s a nép legalsó rétegének is elhirdetik : ha mi is majd idejutunk, akkor igenis nagy előnyére leend az egyházi s vallásos életünknek, ha nálunk is az értelmessé fejlesztett nép maga választja lelki vezéreit. Ez azonban még nagyon messze van; addig tennünk kell valamit, hogy az érdem megtalálhassa nálunk is legalább a maga szegényes jutalmát, s hogy ennek folytán a lelkipásztori éberség, tevékenység lehetőleg fokoztassék. FARKAS JÓZSEF: ISKOLAÜGY. Müller Miksa a nőoktatásról. I. (F. L.) A nőnevelés terén áldásos mozgalom kezdett megindulni Európaszerte. Különböző nemzetek kezdenek egymással versenyezni a „társadalom ínségeseinek" a nőknek mívelésén. Alig van azonban Európában oly termékeny talaj emissiószerű működésre, mint Angliában. Elkezdve a rongyos gyermekek iskoláin (Ragged Schools) fel az egyetemekig, az angol nemzet, mint egy ember hozza meg a maga anyagi és szellemi áldozatait. Előbb alig néhány évvel egyetlen felhívásra csak Manchester és környéke egy millió forintot adott össze, s teremte meg a manchesteri Owen's College-t. A „Women's Education Union" alig három éve, hogy egyik céljául tűzte Angolország nagyobb városaiban felsőbb leányiskolák állítását, s azalatt az ige testté lett, immár kilenc felső leányiskolát állított, melyből hat esik 1875-re. Ez iskolákban ezer leány részesül alapos nevelésben. A részvénytársulat elnöke Mrs. W. Grey és nővére Miss Shireff, s évi jövedelme 15.000 font sterling. A társulat által alapított tanítónőképezdék néven- 25*