Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-01-14 / 2. szám
Az akad. tanfolyam theol. és orvosi szaka a legpregnánsabbul szokta a szellemi atmosferát, bizonyos időszakokban való hullámzását kifejezni. Az 1830 júniusi forradalom óta Németországon a physikai studiumok hallgatói száma folyton nő, ellenben a theologusok állandóan apadnak. A jogi studiumokat legnagyobb mértékben tanulják mindjárt a szabadságháborúk után , aztán fogyott az érdek nevezetes módon, 32 után kissé emelkedik, hogy ismét apadó irányát kövesse. Sajátszerű, hogy e politikai mozgalmas időben annyira eltérő hullámvonalakkal találkozunk a prot. és r. cath. theologusok számarányában, hogy a beiratkozottak relativ számainak görbéi kezdetben merőben ellentétes irányzatúak. Ugy látszik, hogy a traditionalis tekintély hatalma a r. cath theologia akadémiai studiumára a forradalmi időszakban legalább Poroszországban erőteljesen hatott, holott a saját maguk kivívta meggyőződés alapján álló protestáns elemeket a liberális szellemű irányzat vihara könnyebben összeszedte és elfújta, hogy majd ismét az akadó szószék körül csoportosuljanak és pedig erősen növekedő progressióban. Ezzel szemben a cath. theologia studiuma az 1849-iki m. e. momentán demonstratio után évről-évre egész máig apadó számú theologusokkal vergődik. Legújabb időben ismét az 1866 és 1870/1-iki háború fordulópontjal szolgálnak, mennyiben a theol. tanulók számának nagy csökkenését jelentik.) Az előbbiekben a társadalmi mozgalmaknak a theologiára való hatását — mondhatni pressióját — vázoltuk röviden ; hadd éreztessük most már a következőkben, hogy a theologiának mit kell tennie s minő expansiv erőre kell szert tennie a végre, hogy a tudományok köztársaságában a maga helyét méltán elfoglalja, s régi tekintélyét és hírnevét visszaszerezze. II. Semmi sem tanúsítja inkább az emberi ismeretek organikus összefüggését, mint az a tény, hogyha tudásunk egy része megújhodik, a többinek is meg kell előbb utóbb újhodnia. Ha a világról való nézetünk megváltozik, istenről való felfogásunknak is át kell alakulnia. Ennek tulajdonitható az a tünemény, hogy az utolsó tiz esztendő alatt sok helyt került szőnyegre a theologiai facultások reformja. Hollandiában 1876-ban laikussá tették e tudománykarokat; Olaszországban eltörölték azt a kilenc egyetemi theol. facultást, melyeknek hallgatására 1871-ben mindössze 13, 1872-ben csupán 4 egyén vállalkozott; ha még Németországban is több helytt sürgetik gyökeres reformjukat (pl. Strassburg, Freiburg), nem csuda, ha Franciaországban a cath. theol. facultások csak vegetálnak: Servi inutiles sumus! — mondá minapában a lyoni facultás dékánja; sőt a párizsi prot. theol. facultás további fenntartása is kérdésessé van téve. Nálunk 1870 táján b. e. Eötvös ministersége idején vitatta élénken a sajtó, hogy lehet-e, kell-e az egyetemen theol. facultásokat állítani ? A többség arra az eredményre jutott, hogy : nem, mert a theologia nem tudomány, tehát nincs helye az egyetemen; s csak kevesen vallották azt az azzal ellentétes elvet, hogy a theologia tudomány, s mint olyan se nem protestáns, se nem cath., se nem görög, szóval nem felekezeti színezetű. E kérdés tehát kisebb-nagyobb mértékben Európa-szerte foglalkoztatja az elméket; a franciák egyik legtekintélyesebb tudományos szemléjében d'Arvert mondja el róla nagyjában alább felhozott nézeteit, melyek figyelmünket megérdemlik. A theologiának értékessége mellett már múltja kezeskedik. Közel kétezer esztendeje, hogy terrenumát az emberiség kiváló tehetségű tagjai mivelik, tehát csak kell lenni e nagy elmék műveiben egy-egy mákszemnyi igazságnak, amit csak össze kell gyűjtögetnünk. A természettudományok egyik nevezetes törvénye szerint semmi meglévő el nem vesz, s minden, ami van, folytatja létét más-más alakban. A theologia elmaradt tudomány, s azért, mert bizonyos körülmények megakasztották fejlődését, teljességgel nem vesztek el a benne rejlő tudományos elemek. A theologia a középkori tudományok aristocratiája, kinek hatalma a traditión és tekintélyen alapszik. A ma úgynevezett modern tudományok is kezdetben a tekintélyen alapultak, de míg azok annálfogva, mert rendszerint a tudósoknak csak egy kis körére szorítkoztak, a renaissance idején szabadon átalakulhattak: a theologiát nagy múltja és tekintélye több helyütt (pl. Francia, Olaszországban stb.) akadályozta a kifejléssel járó átalakulásban, mellyel okvetlenül a németországihoz hasonló rázkódás járt volna. Tehát elmaradott a jogi és orvostudományok társaságától, melyeknek vezérférfiai könnyen szakítottak a traditióval. Midőn aztán a múlt században a theologia a scholastikától vissza akarta hóditni occupált birtokait, akkorra már az elmék jóformán elhidegedtek és elidegenedtek tőle. A theologia tehát magára ma .) A r. cath. theol. egyetemeken (Tübingen, Erlangen, Lipcse, Göttingen, Kiel, Rostock, Dorpat): 1871/2-ben (téli félév) 1000 tanulóra 175 theol., 1879/80-ban 96, 1880/1-ben 94, 1881-ben (nyári félév) 92. Ev. Luth. theol. u. e. egyetemeken 1871/2-ben (téli félév) 1000 tanulóra, 211, 1879/80-ban 170, 1880/1-ben 180, 1881-ben (nyári félév) 197. 11 egyetemen, Berlin, Bonn, Breslau, Halle, Greifswald, Königsberg, Marburg, Giessen, Heidelberg, Tena, Strassburg volt prot. theologus 1871/2-ben 1000 tanuló közt 127, 1879/80-ban 89, 1880'1-ben 103, 1881-ben nyári félév 107 theol