Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-09-16 / 37. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI fis ISKOLAI LAP Ü^^Teljes számú példán^olsl^sil szolgáilHat^i^fe^Hi SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. br. Kinizsy-utca 29. sz. 1. fm. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Eivizethetni minden kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petti sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. B. Vay Miklós konventi elnök megnyitó beszéde. Méltóságos és főtiszteletű egyetemes konvent! Engedjék a m. tisztelt konvent né. tagjai, hogy vajha mulandó testi gyengélkedését, kötelessége érzetének, mint mindig szokta, most is alávetett tisztelt elnöktársam s nem különben magam nevében is, szivünk mélyéből üdvözölhessem s szavakat kölcsönözhessek ily szép számmal lett megjelenésök feletti örömünknek. Azonban ebbeli hő érzéseim kifejezésével kapcsolatban, az öreg Simeonnak eme szavai is tolulnak még önkénytelenül ajkaimra: > Mostan bocsásd el a te szolgádat Uram békességgel*, a mi alig is lehet másként, ha elgondolom, hogy egyházamnak szentelt igénytelen munkásságom épen 60-ik évében s éltem alkonyán, még egyszer szerencsés lehettem s pedig országunk azon részében nyithatni meg ev. ref. egyházunk konventjét, mely a vallásszabadság szentelt földjének volt mondható már akkor, midőn Európa-szerte a vallási türelmetlenség daemona dúlt és jobban, mint az égbemeredő bércek : vonta a válaszfalakat a Királyhágón innen és túl között. Mig itt, hol ma először gyűlnek egybe konventileg az egyetemes ref. magyar egyház képviselői — a dicső emlékezetű fejedelmek védszárnyai alatt a protestáns szellem elenyésző csekély megszakításokkal, szabadon fejlődhetett és megizmosodhatott, addig túlnan a protestantizmus kiirtására törekvőkkel szövetkezett absolutizmus, a prot. szabadsággal együtt, a nemzeti alkotmányt is okvetlen megsemmisíti vala, ha az erdélyi fejedelmek ismételt harcrakelése segélyével ki nem vívják őseink azon örökbecsű békekötéseket, melyek azóta, valamint egyházunk autonómiájának, ugy a nemzeti szabadságnak is védbástyáiul szolgáltak. Hála a nemzetek sorsát intéző gondviselésnek, az ez után fenmaradt szabadabb eszmék áramlatát követő nemzeti kitartás, utoljára is megtörte a romanizmus kizárólagos befolyása alatt állott világi hatalmat és olyan szerkezetnek adott létet, mellyel ma már egyházunk a maga érdekeit, ha nem is azonosítani, legalább egyeztetni tudja. Ennek tapasztaltuk jelenségét az orsz. gyűlésen közelebb lefolyt középtanodai törvény tárgyalásánál is, midőn egyházunknak hagyományos autonómiájához ragaszkodó irányát követve sem vehetők kétségbe a törvényhozás, az állam abbeli intencióját, mely szerint késznek nyilatkozott az iskolai fenntartók szabad rendelkezését jövőre is törvényileg biztosítani, feltéve, hogy azok viszont biztosítékot nyújtanak a felől, hogy az állam miveltségi érdekei és azoknak magyar szellemben történendő fejlesztése csorbát nem szenvednek. Erről tanúskodik a közokt. miniszter úrnak ezen középiskolai törvény életbeléptetése ügyében az illető elnökség útján, a konvent elébe leendő terjesztés meghagyása mellett kevéssel ez előtt érkezett leirata is, melyet szerencsém lesz maga helyén felmutatni, és mely már csak alakját is tekintve, tanácskozásunk egyik elsőrendű tárgyát képezendvén, egyszersmind világosságba zendi, mit nyertünk, vagy mit vesztettünk helyem az országos törvény által. Szerintem aligha úgy nem áll a dolog, hogy ha abban régibb, majdnem 73