Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-05-23 / 41. szám

harmadnapra határozott elutazásunk előtt monos­torból­ távoztunkkor következett. — Kiknek nyá­jas hallgatóim közül valaha egy olly helyről kelle távozniok, hol életük, ha nem tökélletes boldog­ságban, mellynek képzete egyedül saját vágyaink’ ’s tapasztalásaink’ körétől korlátoztatik, legalább nyugalmasan, ’s minden kedvetlen érzések, vagy bajtalan viszonyok nélkül haladt le; olly társal­kodóktól megválniok, kikhez méltó hála, ’s ezzel szorosan összefűzött szeretet köt le ; azok könnyen képzelhetik, milly keserű lehetett az egy gyön­géd leánykának, ki az érdemes apátnéban nem szigorú fölebbvalót, hanem valódi anyát, a’ mo­nostori szent szüzekben nem csupán leczkéző mes­­ternéket, hanem inkább kedves testvéreket ha­gyott — ’s tán örökre hagyott­ el! „Kocsiba szálltunk. Soká ültem némán nagy­­néném mellett, mig ő végre, bús csöndességemet tovább nem tűrhetvén, az épen májusi zöldbe öl­tözött természet* szépségeire, ’s rokonim’ viszon­­látási örömére kivánta gerjeszteni figyelmemet. ’S nem maradt ebbeli nyájas eltérése teljesen si­ker nélkül; mert a’ jobbra ’s balra fekvő, fokon­­kint utánunk vonuló kies vidék, mellyet már öt tavasz óta nem látok, ’s melly engem most két­szeres újságával bájola el, ’s annak képzése, milly örömmel fogja majd szeretett atyám egyetlen gyer­mekét, a’ már öt év óta nem látottat, magányos lakába fogadni, enyhítni ’s oszlatni kezdék bús­­lakodásomat; ’s komoly érzelgésem a­ szerint in­­dula föl, a’ mint nagy­ néném’ jószágához ,a’ szig­ligeti szép halom* aljában fekvő H.... helységhez közeledénk; holott is, mint utazásunk’ második napján érthetém , atyám’ engedelméből, sőt aka­ratjából, egy pár nyári hónapot valók töltendő. — „Nagy nénémnek gyöngéd velem bánása, irán­tam napról napra növekedő hajlandósága, hamar megnyerék viszonhajlandóságomat; ’s házánál szá­mosan megjelent vendégekkel­ finom és nyájas társalkodása, ezeknek némellyikéről egyedül lé­tünkkor tett elmés, alapos észrevételei, különböző charaktereiknek mély belátási­ kifejtései, csak­hamar meggyőzének az ő, fiatalabb korában szer­zett világ- ’s emberösméretiről, mint szinte a’ társalkodási életet érdeklő széles, és sikeres ta­pasztalásairól. Szeretni kezdém új helyzetemet ’s lakomat, mert gondolám, hogy a’ merő elméle­ten épült elvek, nem elegendők az élet’ tettlegi boldogságának elnyerésére. ’S ez volt oka, hogy atyámtól, kinél aztán mintegy fél évet töltöttem, nagy nénémhez leendő visszatérésemet, ’s nála a’ jövő év’ nyaráig maradásomat kértem, ’s meg is nyertem. — Nagy nénémnél töltöttem a’ tél na­gyobb részét, ’s a’ farsangot F.........ott; és a’ rá következett kikeletet, szinte Csobáncz és Szigli­­get’ regényes körében láttam virítani. Vendégeink ez éven még nagyobb számmal, ’s gyakrabban jelentek­ meg; ’s én szívesen vettem részt társal­­kodásukban, mellyet rám nézve valódi tanuló-in­tézetnek tekintettem. De, leirhatlan lett örömöm, midőn egy illy vig társaság’ eloszlása után, éji nyugalomra mentünk előtt, így szólt hozzám a’ jó néne: „Julia, nem hiszem , hogy kedvetlen fogna lenni előtted tervem, melly Füredre mene­telünket tárgyazza?** — „Ah! nem, épen nem! kedves nagy néném!“ felelék , ’s forrón szorítám kezét ajkaimhoz. „Nyugodjál csöndesen , ’s hol­nap készülj az útra,** szóla ő, ’s mi más nap délután Füreden valánk. „Számos népet lelénk a’ fürdőben. Néném be­mutatott jelen volt ösmerősinek, ’s minket viszont nem kevés látogató tisztelt­ meg. — Azonban, né­­némtől adott példát híven követvén, nyájas va­lók mindenkivel, ’s a’ nálunk megforduló ifjak közül egyik’ vagy másiknak megkülönböztetésére korán sem gondoltam. De, tapasztalául, hogy F* grófnak víg körében, ’s L....ynak elmés társasá­gában, legkellemesben mulának óráim, mig nem végre egyik is másik is tulságig kezdvén magasz­talni csekély ösméretimet ’s elmebeli tehetségi­­met, ’s tömjényezni a’ fejlő ifjú kor’ tán rajtam is mutatkozott kellemeinek, őket is (engedelmet­ nyájas hallgatóim, szavaimért), nemükbeli hiú udvarlóknak tapasztalván, teljes egykedvűséggel ’s érdektelenséggel látám és fogadám. Mert csa­latkoznak a’ férfiak, ha a’ szép nemet kecses ’s mulékony bájai’ hiú magasztalásával gondolják magok iránt hajlandókká tehetni. Ritka lehet ezen eset; ’s ha gyakor, sajnálatra méltó a’ férj, ki illy úton jut képzelése’ ’s szíve ideáljához! — „H** asszonyságnál szoktak különösen min­den második, harmadik napon a’ kellemes közel erdőcskében töltött alkonyi órák, vagy a’ körül fekvő szőlő-hegyekben végzett séta után a’ fürdői szemeltebb vendégek összegyűlni. Ide menék én is gyakrabban nénéramel, ’s gyöngéd frigyet kötve az akkor tizenhét évet ért H** Ildával, a’ ba­rátság’ szent érzete annyira elhatalmazott rajtunk, hogy majd elválhatlanokká levénk. „Ildának, a’ kökény szemű, gazdag arany­szőke haji­, rózsa arczú, helyes testalkatú kelle­mes ’s lelkes társalkodású Ildának szivébe, már

Next