Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-05-23 / 41. szám
harmadnapra határozott elutazásunk előtt monostorból távoztunkkor következett. — Kiknek nyájas hallgatóim közül valaha egy olly helyről kelle távozniok, hol életük, ha nem tökélletes boldogságban, mellynek képzete egyedül saját vágyaink’ ’s tapasztalásaink’ körétől korlátoztatik, legalább nyugalmasan, ’s minden kedvetlen érzések, vagy bajtalan viszonyok nélkül haladt le; olly társalkodóktól megválniok, kikhez méltó hála, ’s ezzel szorosan összefűzött szeretet köt le ; azok könnyen képzelhetik, milly keserű lehetett az egy gyöngéd leánykának, ki az érdemes apátnéban nem szigorú fölebbvalót, hanem valódi anyát, a’ monostori szent szüzekben nem csupán leczkéző mesternéket, hanem inkább kedves testvéreket hagyott — ’s tán örökre hagyott el! „Kocsiba szálltunk. Soká ültem némán nagynéném mellett, mig ő végre, bús csöndességemet tovább nem tűrhetvén, az épen májusi zöldbe öltözött természet* szépségeire, ’s rokonim’ viszonlátási örömére kivánta gerjeszteni figyelmemet. ’S nem maradt ebbeli nyájas eltérése teljesen siker nélkül; mert a’ jobbra ’s balra fekvő, fokonkint utánunk vonuló kies vidék, mellyet már öt tavasz óta nem látok, ’s melly engem most kétszeres újságával bájola el, ’s annak képzése, milly örömmel fogja majd szeretett atyám egyetlen gyermekét, a’ már öt év óta nem látottat, magányos lakába fogadni, enyhítni ’s oszlatni kezdék búslakodásomat; ’s komoly érzelgésem a szerint indula föl, a’ mint nagy néném’ jószágához ,a’ szigligeti szép halom* aljában fekvő H.... helységhez közeledénk; holott is, mint utazásunk’ második napján érthetém , atyám’ engedelméből, sőt akaratjából, egy pár nyári hónapot valók töltendő. — „Nagy nénémnek gyöngéd velem bánása, irántam napról napra növekedő hajlandósága, hamar megnyerék viszonhajlandóságomat; ’s házánál számosan megjelent vendégekkel finom és nyájas társalkodása, ezeknek némellyikéről egyedül létünkkor tett elmés, alapos észrevételei, különböző charaktereiknek mély belátási kifejtései, csakhamar meggyőzének az ő, fiatalabb korában szerzett világ- ’s emberösméretiről, mint szinte a’ társalkodási életet érdeklő széles, és sikeres tapasztalásairól. Szeretni kezdém új helyzetemet ’s lakomat, mert gondolám, hogy a’ merő elméleten épült elvek, nem elegendők az élet’ tettlegi boldogságának elnyerésére. ’S ez volt oka, hogy atyámtól, kinél aztán mintegy fél évet töltöttem, nagy nénémhez leendő visszatérésemet, ’s nála a’ jövő év’ nyaráig maradásomat kértem, ’s meg is nyertem. — Nagy nénémnél töltöttem a’ tél nagyobb részét, ’s a’ farsangot F.........ott; és a’ rá következett kikeletet, szinte Csobáncz és Szigliget’ regényes körében láttam virítani. Vendégeink ez éven még nagyobb számmal, ’s gyakrabban jelentek meg; ’s én szívesen vettem részt társalkodásukban, mellyet rám nézve valódi tanuló-intézetnek tekintettem. De, leirhatlan lett örömöm, midőn egy illy vig társaság’ eloszlása után, éji nyugalomra mentünk előtt, így szólt hozzám a’ jó néne: „Julia, nem hiszem , hogy kedvetlen fogna lenni előtted tervem, melly Füredre menetelünket tárgyazza?** — „Ah! nem, épen nem! kedves nagy néném!“ felelék , ’s forrón szorítám kezét ajkaimhoz. „Nyugodjál csöndesen , ’s holnap készülj az útra,** szóla ő, ’s mi más nap délután Füreden valánk. „Számos népet lelénk a’ fürdőben. Néném bemutatott jelen volt ösmerősinek, ’s minket viszont nem kevés látogató tisztelt meg. — Azonban, nénémtől adott példát híven követvén, nyájas valók mindenkivel, ’s a’ nálunk megforduló ifjak közül egyik’ vagy másiknak megkülönböztetésére korán sem gondoltam. De, tapasztalául, hogy F* grófnak víg körében, ’s L....ynak elmés társaságában, legkellemesben mulának óráim, mig nem végre egyik is másik is tulságig kezdvén magasztalni csekély ösméretimet ’s elmebeli tehetségimet, ’s tömjényezni a’ fejlő ifjú kor’ tán rajtam is mutatkozott kellemeinek, őket is (engedelmet nyájas hallgatóim, szavaimért), nemükbeli hiú udvarlóknak tapasztalván, teljes egykedvűséggel ’s érdektelenséggel látám és fogadám. Mert csalatkoznak a’ férfiak, ha a’ szép nemet kecses ’s mulékony bájai’ hiú magasztalásával gondolják magok iránt hajlandókká tehetni. Ritka lehet ezen eset; ’s ha gyakor, sajnálatra méltó a’ férj, ki illy úton jut képzelése’ ’s szíve ideáljához! — „H** asszonyságnál szoktak különösen minden második, harmadik napon a’ kellemes közel erdőcskében töltött alkonyi órák, vagy a’ körül fekvő szőlő-hegyekben végzett séta után a’ fürdői szemeltebb vendégek összegyűlni. Ide menék én is gyakrabban nénéramel, ’s gyöngéd frigyet kötve az akkor tizenhét évet ért H** Ildával, a’ barátság’ szent érzete annyira elhatalmazott rajtunk, hogy majd elválhatlanokká levénk. „Ildának, a’ kökény szemű, gazdag aranyszőke haji, rózsa arczú, helyes testalkatú kellemes ’s lelkes társalkodású Ildának szivébe, már