Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-02-14 / 13. szám
PEST FEBRUAR’ 14d. Megjelen e’ napilap hetenkint kétszer , esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr* és 10 f* pengő. ÖNVÁD* Balga én; a’ lyány szavának ’S csókba ömlő lángzatának Gyors hitelt adok; Óvakodni elfeledtem , Kellemének rabja lettem; Rabja , ’s martalék. Istenállnak ringatának ’S szép jövővel biztatának Hajdan engemet; Mert csupán csak egynek éltem És ez egyben bírni véltem Földi mennyemet. Olly forón ’s hiven szerettem , Mint halandó kivülettem Nem szerette őt. Értte mindent megvetettem ; A’ világ’ zaját feledtem, — A’ kecsegtetőt. Ő volt életem reménye. Keblem minden érzeménye O után’ epedt. És a’ tűz, melly bennem égé, őt imádni lelkesíte ; Ot, — ki megvetett. Ő, a’ lyány, — szerelmi körül Almaimnak édenébül Mostohán kizárt. Esküvését megtagadta, Álszerelmét másnak adta , Rám — haragja szállt. Balga én ! a’ lyány szavának ’S csókba ömlő lángzatának Gyors hitelt adék. Óvakodni elfeledtem, Kellemének rabja lettem , Rabja , — ’s martalék. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1855. 13. szám. Előfizethetni helyben a* kiadónál Dorottya utczában Vizer házban fódik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta hivatalnál. Bl'ISTAVI. EGY SZIPPANAT BURNÓTV (Történeti elbeszélés.) Több év előtt egy húsz esztendős özvegy, kiknek L..ben némelly dolgai voltak, rövid ideig e’ város’ egyik vendégfogadójában tartózkodott ; ebédkor a’ közös asztalnál die, ’s az estét is nagy részint a’ vendégszobában tölté. E’ fiatal Reinhold nevű özvegy azon asszonyok közé tartozott, kiket minden férfi imád és minden asszony gyaláz ; előbbiek’ állítása szerint ő szeretetre legméltóbb ’s legkecsesebb teremtés vala a’ nap alatt; utóbbiak ellenkezőt bizonyítottak róla. Bár mint legyen is mindez, annyi még is bizonyos, hogy bájainak a’ leghidegebb szív is hódolt. Kicsiny de szép kerekségü termete kellemek’ lakhelye volt; arczvonati nem dücsekhetének ugyan azon hideg szabályszerességgel, mi kritikusok’ szemeiben a’ szépséget teszi, de arczszinének fénye , beszélő szemeinek különféle kifejtései és mosolygásának bájai őt minden érző ember előtt veszedelmes tárgygyá tevék. Csak nehány napja volt a’ fogadóban, midőn egy utazó angol is ült az asztalnál. A’ nő’ kellemei elbájolák őt, ’s mivel idegen szokásokkal nem igen volt ösmeretes, azt hivé , hogy tartózkodás nélkül megszólíthat akármilly asszonyt, kit vendégasztal mellett talál. Egy hizelgést mondott neki ; a’ hölgy lelkesen felelt, de legnagyobb viszszatartással viselte magát. Az angol, kinek neve Milborne , minden pillanatban nem érezte szerelmét. A’ látszatos következetlenség által, melly a’ nő’ állapotjában ’s viseletében mutatkozik, elcsábítva kérdezé, nincs-e kedve őt játékszínbe kísérni? Ez ajánlást a’ hölgy olly hangon vetette meg, mellyből világosan látszott, hogy azt sértésnek tartá. “Bocsánatot kérek, viszonzá Milborne, mialatt egy csinos szelenczét vont elő, így tehát lesz kegyed olly szives , hogy egyet szippantson.“ — Nem szokom szippantgatni, uram! viszonzá a’ hölgy, mi közben csinos kis orrát legnagyobb megvetéssel emelte fölfelé.