Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-05-23 / 41. szám

PEST MÁJUS’ 23dik. Megjelen e* divatlap de­lenkint kétszer , esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész \'.vi 6 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengft. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. SÓHAJTÁS. Repülj , repülj hő sóhajtás ! A’ messze lak fele ; De kívüled ne tudja más, Utad mi tájt tele? Repülj , repülj ! kivánatom’ Sebes baszárnyain, És mond el, égő bánaton, Engem mint sújt a’ kin. Mond el, hogy távol é­g alatt Csak néki ver szivem; Mint forr a’ vér, keblem dagad, Csak értté hőn ’s hiven. A’ szép vidék’ varázsain­at látom egyedül, ’S a’ nap’ minden sugárain Öröklő fényben ül. Ha bíbor úton felhasad A’ hajnal’ kellem­e, ’S édes szép rózsa felfakad Bájillat­tál tele. Nem földi lény borulok el; Mert benne arczai Bár gyenge mássa tűnik fel, ’S virulnak ajkai. A’ csillagok közt mond lesem Fényes tekintetét, Virágok’ közte keresem Rajtó emlényszemét. Szállj hő sóhaj ! ’s ne tudja más Utad mi tájt lele ; Nem emberiéti e’ varázs, Titokban élj vele. Mert útadon az ég ha­lát, Irigység fogja el, És vissza híja angyalát, Ki nélkül puszta hely. Azért repülj , hő sóhajtás ! A’ messze lak fele, De kívüled ne tudja más Utad mi tájt fele. G A A 1.. A’ POHÁR VSZ. (FIÚMÉBÓL.) „A* közelebb lefolyt tavaszkor múlt tizenöt éve, — szólt a’ kellemes ü­lnökné (Assessorné),— hogy atyám szeretett hitvesétől, az én kedves anyámtól kora halál által megfosztatván, engem, a’ még csak tizenegy éves leánykát, a’ győri szent szüzek’ monostorába vitt, hogy ott zsenge koromban , az elhiresült ottani apátné’ fölügye­­lése alatt létező nevelői intézetben, lépteim a’ nevelés’ mérsékelt szigorúsági­ szabályaihoz al­kalmazva, olly pályára készítessenek­ el, mellyen egykor saját boldogságomat, egy hű nő’, gyöngéd anya’ ’s szorgos háziasszony’ tisztjeit lelkiösme­­retesen teljesítve, énmagam eszközölhessem. „Csöndesen, ’s mondhatom gyorsan haladt az idő e’ magányos , békés falak között; ’s én a’ világhoz mintegy nem tartozó, zajos viszonyairól mit sem hallva ’s tudva, buzgón iparkodtam a’ hozzám anyailag leereszkedő apátné’ lelkes ok­tatásai által elmémet ’s szívemet, nememhez illő tudományokkal nem­esítni, ’s a’ religiónak lelket és szívet egykép boldogító szent ihleteivel köze­lebbről ösmérkedni; nem mellőzvén el egyszers­mind a’ házközi ’s gazdaságot érdeklő ösmérete­­ket, legalább elméletileg, sajátommá tenni. ..Öt évet töltöttem már ezen szent magány­ban , midőn atyám’ soraiból azon határozatát ol­­vasám, mellynél fogva odahagyva a’ monostort, körébe kelle­nem sokára visszatérnem. De özvegy nagy­néném volt kijelelve arra, hogy engem a’ monostorból kedves atyám­’ karjai közé visszave­zessen. ’S valóban, alig múlt egy pár hét e’ le­vél’ vétele után, midőn egy délután, épen a’ szent solosmák’ végeztével a’ monostori templom-karról visszatértemben az apátné’ szobájába hivatva, ’s eljutva, nagy néném kitűnő örömmel sietett az apátnétól már előbb dicsért, ’s tőle különben is szívelt nevendéket és rokont mellére zárni. ..Nem említem itt azon körülményeket, mely­­lyek a’ még e’ szent falak között töltött két na­pot illetik; nem azon érzékeny bucsúvételt, melly 1855. 41. szám. Előfizethetni helyben.A kiadónál Dorottya ut­­czában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Pos­ta-hivatalnál.

Next