Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-06-30 / 52. szám

PEST JUNIUS’ 30 dik. Megjelen e’ divatlap he­­tenkint kétszer , esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. BAtftQY AVOK A’ TÁRSAS ÉLET . ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1853. 52. szám. Előfizethetni helyben a' kiadónál Dorottya ut­­czában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. ros­ta-hivatalnál. ÖT FORINTOS GONDOLATOK, ÚJSÁGOLVASÁS KÖZBEN. A’ kérdések’ határtalan országában legmin­­dennapibb: „mi újság ?” — Mi gyakran gondol­koztunk , miféle újságok lehetnének e’ világon valóban újságnak nevezhetők; mert közéletben legtöbb hirek, mellyeket újság név alatt kapunk, kopottak és elavultak. Újság gyanánt lehet venni emberben az eszet, szívet, lelkes lelket, és el nem fajult erőt. — Midőn egy fiatal gondolkozik, ezt nem veszszük újságnak, pedig higyjék édes olvasóink, ez ször­nyű nagy újság. — Ha a’ leányka szerelmes lesz, újságnak veszszük, pedig a’ nem szerelmes leány­kák — ezek valódi újságok. — Az ember nagyon szereti az újságokat. Ezért változnak mindig a’ szerelmesek; ezért költik­ el az emberek pénzöket, mert ha néha üres zsebök nem volna, nem is érez­­hetnék, milly kellemes újság a’ pénz; ezért sze­retik az irók is a’pénzt, mert levegővel élni — ez nálunk nem újság; — ellenben iró ’s pénz együtt véve szörnyű újság. — ’S épen ezen újságszere­­tés oka, miért hirdetjük mi is olly gyakran lap­jainkat, mert igen szeretnék, ha honunkban egy­szer nagy újság történnék és sok előfizetőnk len­ne, mert divatojságnak kevés előfizetővel bírni, épen nem újság. — Ugyan kérjük szépen, tegyenek már lelkes hazánkfiai egy nagyon nagy újságot és fizessenek elő sokan, meglássák édes magyar hazánkfiai, mi is olly sok szép ’s jó újságokkal szolgálandunk kegyeteknek, hogy végre — mégis unják, igen igen megunják, vagy tán újság az, ha az embe­rek nálunk a’szépre és jóra is rá unnak ! Bocsás­­sák­ meg kedves magyar hazánkfiai ezen elraga­­dás-teli kitörésünket, mi valóban mindnyájan módfölött szeretjük ’s tiszteljük kegyeteket; — főkép így július és január felé, — ah, mint sze­retjük, mint tiszteljük! — Ki ezt nem hiszi, lá­togasson­ meg bennünket, mindenről meg fog győ­ződni. Múlnak az idők, és sötétség’fátyola vonul­ el a’ régi jók’ gyűl helye fölött. Hiában küzd a’ szív heves vágyaival, hiában küzd az elme okoskodá­saival , a’ mi sötét az sötét marad, a’ mi üres az üres marad, ’s a’ leghevesebb kebel’ vágyai sem képesek rá bírni az­­ előfizetőket, hogy sűrűb­ben jőjenek labunk felé. Idők előtt minden máskép volt. Idők előtt némelly országnak csak egy újsága volt és annak nehány előfizetője, ’s a’ szegény újságíró még sem panaszkodott az olvasó közönség’ részvétlen­sége ellen; ma már több újság létez, ’s minde­­niknek meg van a’ maga előfizetője ’s még is mindenik panaszokból áll. Igen édes olvasóink , szemlátomást növekedik az előfizetők’ száma, az­az: mire hajdan egy fizetett, arra most tizenketten fizetnek­ elő, azaz: hajdanában egy ember magá­nyosan járatott egy újságot, ma tizenketten já­ratnak egyet; — csak igaz marad az : a’ bölcs kevéssel is beéri. — Ha pedig a’ magyar olvasó magányosan fizetne­ elő az újságra, vagy tán több hírlapot is tartana, avagy — mentsen isten — tán több könyveket is megvásárolna, könnyen azt mondhatnák róla, nem éri­ be kevéssel ’s követ­kezőleg nem bölcs, — ’s pedig ezt mondani — milly képtelen rágalom ! — Régentén azt mondák, az újság szájról szájra jár; — ez már ma nem igaz, bárha bizonyos em­berekről mind a’ mellett is elmondhatni, hogy csak szájokban forog az újság. Ma az újság kö­zönségesen kézről kézre jár, ’s a’ szájnak legfö­­lebb is egész dologban az a’ dolga, hogy előki­áltja a’szolgát imigyen szólván: „Miska, vidd­ el ezen újságot a’ szövetséges előfizetőknek.“ Né­melly újságnak édes olvasóink, igen érdekes élet­rajza van, íme egyét előadjuk. Miután az újság sajtó alól kiszabadult, — elmegy a’ kávéházba, hol sokan — igen sokan elolvassák. A’kávés hétvégével

Next