Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-06-30 / 52. szám
PEST JUNIUS’ 30 dik. Megjelen e’ divatlap hetenkint kétszer , esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. BAtftQY AVOK A’ TÁRSAS ÉLET . ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1853. 52. szám. Előfizethetni helyben a' kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. rosta-hivatalnál. ÖT FORINTOS GONDOLATOK, ÚJSÁGOLVASÁS KÖZBEN. A’ kérdések’ határtalan országában legmindennapibb: „mi újság ?” — Mi gyakran gondolkoztunk , miféle újságok lehetnének e’ világon valóban újságnak nevezhetők; mert közéletben legtöbb hirek, mellyeket újság név alatt kapunk, kopottak és elavultak. Újság gyanánt lehet venni emberben az eszet, szívet, lelkes lelket, és el nem fajult erőt. — Midőn egy fiatal gondolkozik, ezt nem veszszük újságnak, pedig higyjék édes olvasóink, ez szörnyű nagy újság. — Ha a’ leányka szerelmes lesz, újságnak veszszük, pedig a’ nem szerelmes leánykák — ezek valódi újságok. — Az ember nagyon szereti az újságokat. Ezért változnak mindig a’ szerelmesek; ezért költik el az emberek pénzöket, mert ha néha üres zsebök nem volna, nem is érezhetnék, milly kellemes újság a’ pénz; ezért szeretik az irók is a’pénzt, mert levegővel élni — ez nálunk nem újság; — ellenben iró ’s pénz együtt véve szörnyű újság. — ’S épen ezen újságszeretés oka, miért hirdetjük mi is olly gyakran lapjainkat, mert igen szeretnék, ha honunkban egyszer nagy újság történnék és sok előfizetőnk lenne, mert divatojságnak kevés előfizetővel bírni, épen nem újság. — Ugyan kérjük szépen, tegyenek már lelkes hazánkfiai egy nagyon nagy újságot és fizessenek elő sokan, meglássák édes magyar hazánkfiai, mi is olly sok szép ’s jó újságokkal szolgálandunk kegyeteknek, hogy végre — mégis unják, igen igen megunják, vagy tán újság az, ha az emberek nálunk a’szépre és jóra is rá unnak ! Bocsássák meg kedves magyar hazánkfiai ezen elragadás-teli kitörésünket, mi valóban mindnyájan módfölött szeretjük ’s tiszteljük kegyeteket; — főkép így július és január felé, — ah, mint szeretjük, mint tiszteljük! — Ki ezt nem hiszi, látogasson meg bennünket, mindenről meg fog győződni. Múlnak az idők, és sötétség’fátyola vonul el a’ régi jók’ gyűl helye fölött. Hiában küzd a’ szív heves vágyaival, hiában küzd az elme okoskodásaival , a’ mi sötét az sötét marad, a’ mi üres az üres marad, ’s a’ leghevesebb kebel’ vágyai sem képesek rá bírni az előfizetőket, hogy sűrűbben jőjenek labunk felé. Idők előtt minden máskép volt. Idők előtt némelly országnak csak egy újsága volt és annak nehány előfizetője, ’s a’ szegény újságíró még sem panaszkodott az olvasó közönség’ részvétlensége ellen; ma már több újság létez, ’s mindeniknek meg van a’ maga előfizetője ’s még is mindenik panaszokból áll. Igen édes olvasóink , szemlátomást növekedik az előfizetők’ száma, azaz: mire hajdan egy fizetett, arra most tizenketten fizetnek elő, azaz: hajdanában egy ember magányosan járatott egy újságot, ma tizenketten járatnak egyet; — csak igaz marad az : a’ bölcs kevéssel is beéri. — Ha pedig a’ magyar olvasó magányosan fizetne elő az újságra, vagy tán több hírlapot is tartana, avagy — mentsen isten — tán több könyveket is megvásárolna, könnyen azt mondhatnák róla, nem éri be kevéssel ’s következőleg nem bölcs, — ’s pedig ezt mondani — milly képtelen rágalom ! — Régentén azt mondák, az újság szájról szájra jár; — ez már ma nem igaz, bárha bizonyos emberekről mind a’ mellett is elmondhatni, hogy csak szájokban forog az újság. Ma az újság közönségesen kézről kézre jár, ’s a’ szájnak legfölebb is egész dologban az a’ dolga, hogy előkiáltja a’szolgát imigyen szólván: „Miska, vidd el ezen újságot a’ szövetséges előfizetőknek.“ Némelly újságnak édes olvasóink, igen érdekes életrajza van, íme egyét előadjuk. Miután az újság sajtó alól kiszabadult, — elmegy a’ kávéházba, hol sokan — igen sokan elolvassák. A’kávés hétvégével